Szele Tamás: Orosz rémmesék

Régebben, a háború első két évében, ha teljesen alaptalan vádak hangzottak el az orosz fegyveres erők és/vagy szolgálatok részéről Ukrajna ellen (biolaborok üzemeltetése, harci gáz bevetése, stb.) még gyanakodtunk az ősi orosz módszerre, mely szerint azzal kell megvádolni jó előre az ellenséget, amire mi magunk készülünk, mert akkor még a legrosszabb esetben is „csak visszaütöttünk”, de ez már abban az időben sem volt teljesen így – az oroszok végül nem vetettek be például biológiai fegyvert – és azóta igen nagyot fordult a világ.

Olyan óriásit persze nem bírt fordulni, persze, hogy ne rágalmazzák Ukrajnát akkora ostobaságokkal, hogy az ember haja égnek áll tőle, és el ne akarja küldeni a „hírt” Hollywoodba, hogy készítsenek belőle sokadik kategóriás kém- vagy horrorfilmet, de tény, hogy a korábbi vádak legalább kivitelezhetőek lettek volna (ha van realitásuk), az elmúlt pár napban felbukkanó rágalmak még kivitelezhetetlenek is. Ahogy a Burevesztnyik vagy a Poseidon, a legendás csodafegyverek, amiket még soha, senki nem látott.

A legutóbbi két esetben még az sem zárható ki, hogy az orosz szolgálatok rivalizálásáól van szó – de lássuk az első rémmesét. Ezt a The Insider cáfolta meg.

Az orosz külföldi hírszerző szolgálat (SZVR) nemrégiben, egészen pontosan november 6-án közzétett egy nyilatkozatot „A Nyugat arra készül, hogy Oroszországot tegye felelőssé a zaporizzsjai atomerőműben bekövetkező esetleges balesetért” címmel, amelyben „jelentős szabotázsakcióra” figyelmeztet:

„Az Oroszországi Föderáció Külföldi Hírszerző Szolgálatának sajtóirodája arról számol be, hogy az SZVR által kapott információk szerint az európai NATO-tagok felszólítják a kijevi rezsimet: találjon megoldást az ukrán konfliktus nyugatiak számára kedvezőtlen alakulásának és a nyugati közvéleményben kialakult negatív megítélésének sürgős megváltoztatására. Ennek a célnak a leghatékonyabb elérési módja egy nagyszabású szabotázsakció végrehajtása, amelynek ukránok és EU-polgárok is áldozatul esnének, hasonlóan a 2014-es malajziai MH17-es járat tragédiájához.

Ennek érdekében mérlegelik egy szabotázsakció szervezését a Zaporizzsjai Atomerőmű ellen, amelynek során a reaktormagok leolvadnának. A befolyásos brit nem kormányzati agytröszt, a Chatham House már kiszámította egy ilyen baleset következményeit. Egy speciális számítógépes szimuláció adatai szerint, figyelembe véve a széljárást és a légmozgásokat, a radioaktív részecskék terjedése a Kijev által ellenőrzött területek lakóit és az Ukrajna nyugati határához közeli EU-országok állampolgárait érintené. Az agytröszt szerint egy ilyen terv megvalósításának legnehezebb kérdése az, hogy miként lehet Oroszországot felelőssé tenni a katasztrófáért.

Ebben a tekintetben a Chatham House előre meg kívánja fogalmazni az érveket „az események bármilyen fordulatára”. A tervek szerint a helyzet médiában való bemutatását úgy fogják megoldani, hogy a nyugati közvélemény „egyértelműen Kijev oldalára álljon” abban a kérdésben, hogy ki a felelős a történtekért.

Ismét el kell mondanunk, hogy még a nukleáris biztonsági kérdésekben is, amelyek olyan fontosak a nagyközönség számára, a totalitárius-liberális hatalmi elit régóta bevált, embertelen minták szerint cselekszik. A „kollektív Nyugat” ismét készen áll arra, hogy megtévessze, sőt meg is ölje az ukránokat és a nyugati országok polgárait, hogy Oroszországra kenje a kijevi rezsim bűneit, és igazolja oroszellenes politikáját és háborút szító törekvéseit.”

Az SZVR állítása első pillantásra hihetetlen. Azzal vádolja a „kollektív Nyugatot”, hogy a csernobilihoz hasonló katasztrófát tervez, amely nemcsak Ukrajnát, hanem az EU területét is elszennyezné. Nehéz elképzelni, hogy a demokratikus országok vezetői szándékosan okoznának tömeges pusztulást saját polgáraik körében, függetlenül állítólagos politikai motivációiktól.

Technikai szempontból is lehetetlen lenne egy ilyen szabotázs. Az 1984-ben üzembe helyezett zaporizzsjai atomerőmű VVER–1000 vízhűtéses reaktorokat használ, amelyek nem rendelkeznek „magfogókkal” (core-catcher) – ez egy biztonsági berendezés, amelyet az építésük idején még nem fejlesztettek ki. Elméletileg a hűtőrendszerek meghibásodása reaktormag-leolvadáshoz vezethet, de ehhez a reaktoroknak működniük kellene, ami jelenleg nem így van.

2024. április 13-án az oroszok által kinevezett vezetés a megszállt erőműben bejelentette, hogy mind a hat reaktort „hideg leállásba” helyezték, leállítva az áramtermelést. Ebben az állapotban a reaktorok továbbra is hűtést igényelnek, de bármilyen lehetséges meghibásodás is következik be, az csak nagyon lassan zajlana le.

Olha Kosarna atomenergia-szakértő az ukrán Channel 24 csatornának azt mondta, hogy a leolvadás „irreális”:

„A nukleáris reaktorok magjának leolvadása valószínűtlen. A reaktorok nem működnek, és az hasadóanyag nem melegedhet fel veszélyes szintre. Ha a hűtőrendszer még tartalék szivattyúk segítségével sem tartható fenn, a szakértők szerint 100 nap elteltével alakulhat ki veszélyes helyzet. De elképzelhetetlen, hogy az összes tartalék generátor meghibásodjon.”

A Channel 24 megjegyezte, hogy még súlyos meghibásodás esetén is minimális marad a baleset kockázata, mivel több biztonsági rendszer is működik a létesítményben, és az orosz személyzet továbbra is figyelemmel kíséri a működést.

Oleksandr Krupnyi nukleáris mérnök, az erőmű volt alkalmazottja elmondta a The Insidernek:

„Az áramszünetek a zaporizzsjai erőműben nem jelentenek komoly baleseti kockázatot, mert a megszállás kezdete óta az oroszok 18–20 nagy teljesítményű dízelgenerátort telepítettek oda. Ezekhez képesek a szükséges mennyiségű üzemanyagot biztosítani. A Roszatom minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy megmutassa az IAEA-nak, milyen megbízható partnerek és mennyire képesek biztosítani a nukleáris biztonságot. Még az utolsó áramkimaradás során is csak hat vagy hét generátor működött, a többi készenléti állapotban volt. Ráadásul az erőmű több mint két éve nem működik, és a hideg leállás állapotában van – a reaktormag már nem forró, így ilyen körülmények között egy leolvadás lehetetlen.”

Az erőmű 2023. június 6-án, a Kahovka-gát megsemmisülése után állt le, ami miatt a hűtővizet szolgáltató víztározó kiürült. Oroszország most azt tervezi, hogy részlegesen újraindítja az erőmű működését egy szivattyútelep építésével, amely a Dnyeper folyóból tölti fel a hűtőtavat. Krupnyi hozzátette, hogy egy vagy két blokk újraindításához csak a tó és két hűtőtorony szükséges, amelyeket akár kútvízzel is fel lehet tölteni:

„Egy vagy két blokk elindításához elegendő víz van a hűtőtóban és a két hűtőtoronyban. A tavat kutak vizével is feltölthetik.”

A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az újraindítás kockázatos lenne. Az erőmű korábban a Westinghouse által gyártott amerikai nukleáris fűtőelemeket használta, amelyet a Roszatom nem jogosult alkalmazni. Az üzembe helyezés előtt ezeket a fűtőelemeket orosz megfelelőikre kellene kicserélni. A telephelyen személyzethiány is van, mivel a legtöbb ukrán szakember elhagyta a telephelyet, és kevés orosz mérnök hajlandó háborús övezetben dolgozni.

Az SZVR nyilatkozata ezért előre próbálja hibáztatni Ukrajnát a létesítményben esetlegesen bekövetkező műszaki incidensekért.

Az ügynökség „széljárásra” vonatkozó megjegyzései szintén félrevezetők. A valóságban az atomerőmű helyszínéül szolgáló Enerhodar térségében a szél általában egész évben nyugat és délnyugat felől fúj. Ez azt jelenti, hogy szennyeződés esetén a legnagyobb kockázatnak valószínűleg az Ukrajna által ellenőrzött területek lennének kitéve Zaporizzsja város környékét, valamint az Oroszország által megszállt területek – de semmiképen sem jutahtan el a szennyeződés az Európai Unió országaiba.

Végül, a Malaysia Airlines MH17 járatára való hivatkozás egy jól ismert propagandaeszköz. A 2014-es katasztrófa körülményeit a holland és európai bíróságok véglegesen megállapították, és úgy ítélték meg, hogy a repülőgépet egy szeparatisták által ellenőrzött területről kilőtt orosz Buk rendszer rakétája lőtte le, az akciót annak idején a hírhedt Igor Girkin (Sztrelkov) irányította.

Mint látjuk, ez a rémmesék kategóriájába tartozik. Az utóbbi hónapok folyamán nem ez volt az első eset, hogy az SZVR honlapját ilyen és ehhez hasonló dezinformációk terjesztésére használták fel, csakhogy úgy tűnik, az FSZB sem hagyta magát, a ma reggeli rágalommal már ők hozakodtak elő – ezt a Moscow Times-ból tudjuk. Eszerint:

„A Szövetségi Biztonsági Szolgálat ( FSZB) munkatársai megakadályozták egy, állítólag az ukrán katonai hírszerzés és „brit irányítói” által tervezett műveletet, amelynek során egy MiG–31 szuperszonikus vadászgépet akartak eltéríteni NATO elleni provokáció céljából, tájékoztatta a TASZSZ-t a titkosszolgálat közkapcsolati irodája. Az FSZB verziója szerint az ukrán hírszerzés orosz pilótákat próbált toborozni a repülőgép eltérítéséhez, 3 millió dollár jutalommal kecsegtetve őket. Feladatuk az lett volna, hogy átadjanak Kijevnek egy „Kindzsal” hiperszonikus rakétával felszerelt vadászgépet. Ezt követően, az orosz titkosszolgálat állítása szerint, az ukrán titkosszolgálat azt tervezte, hogy a MiG–31-et a legnagyobb délkelet-európai NATO-légibázis területére irányítja, amely a romániai Konstancában található, ahol légvédelmi eszközökkel lelőhették volna.

Az egyik titkosszolgálati alkalmazott közölte a TASZSZ-szal, hogy a vadászgép eltérítésére irányuló kísárletben a Bellingcat oknyomozó riportercsoport is részt vett. „A repülőgép parancsnokának megkeresésekor a hírszerzés a már a látókörünkbe került, a brit CIS által ellenőrzött úgynevezett újságírói szervezetet, a Bellingcatot vette igénybe” – állította a hírügynökség forrása. Azt is megjegyezte, hogy az ukrán hírszerzés fontolóra vette, hogy mérgező anyaggal megöli az orosz MiG–31 pilótáját, hogy a vadászgépet egy saját pilóta-navigátoruk téríthesse el. „Az időben meghozott intézkedések révén az ukrán és brit hírszerzés nagyszabású provokációra irányuló tervei meghiúsultak” – állapította meg az FSZB.”

Tessék? Ennek semmi értelme, de nem is vártam, hogy legyen. Mikor láttak ezek az FSZB-sek Kindzsalt? Én sem láttam még, nem is szeretnék, de legalább tudom, hogyan működik.

A Kindzsal ugyanis az a hiperszonikus levegő-föld rakéta, ami nem hiperszonikus. Illetve, a célba érés előtt minden ballisztikus rakéta „hiperszonikus”, de ez nem ballisztikus, és csak egy ideig repül sokkal gyorsabban a hangsebességnél. Szóval a Kindzsalt valóban MiG–31-es gépekről indítják, egy olyan (K-jelű) változatról, amiről a rakéta súlya miatt gyakorlatilag minden egyéb fegyverzetet leszereltek. Ez gyorsul fel hangsebesség fölé a rakétával a hasa alatt, aztán elengedi – tehát már a start is szuperszonikus tartományban indul – a rakéta hajtóműve még tovább gyorsítja a Kindzsalt, míg van benne nafta, aztán majd csak célba talál.

Épp ennek alapján őrültség az FSZB meséje. Azokat a Kindzsalokat, amikkel Ukrajnát támadják (és amelyeknek egy részét le szokták szedni, csodafegyver ide vagy oda) a Kaszpi-tenger fölött indítják, odáig kell menni magának a Távol-Keletről induló MiG–31-esnek hangnál sebesebben, hogy aztán a rakéta még tovább gyorsulva elérhesse az ukrajnai célpontját.

Képzeljük magunk elé a térképet. Ha a Konstanca előtti légtérben felbukkan egy orosz MiG–31K (de honnan szállt volna fel?), azt az orosz drónok miatt amúgy is állandó készenlétben álló román légierő leszedi, ez világos (épp tegnap történt meg, hogy a legújabb drón-légtérsértéshez már fel sem kellett szálljanak, mert az időjárás elintézte az orosz pilóta nélküli gépet nélkülük is, mire elindultak volna). De miféle feltételezett célpontja lehetne az erről a pontról indított Kindzsalnak?

Maga Konstanca vagy a hadikikötő nem, az túl közel van. Afölött gyullad be a rakétahajtőmű, ott még irányíthatatlan is a madárka. Akkor mi lehet a célpont, Bukarest? Még az is túl közel van! A deveselui NATO-támaszpont, Olténiában? Határeset... pontatlan lenne a találat még ott is. Ha egy Kindzsalt Konstanca közeléből indítanak, annak a célpontja vagy valahol Dél-Bulgáriában, Észak-Görögországban lehet a legközelebb – vagy Kolozsvár-Nagyvárad térségében, de inkább messzebb. Mondjuk Magyarországon. Tehát az FSZB szerint az ukrán és brit szolgálatok azt akarták volna elhitetni a konstancai légvédelemmel, hogy a légterükben kolbászoló MiG–31K épp Debrecent vagy Püspökladányt támadja.

Mondjuk ennek így semmi értelme, hiszen a Kindzsal drága, és nem fogják az Oroszországnak oly fontos, ráadásul teljesen civil Magyarországra pazarolni, ahogy Bulgáriára vagy Görögországra sem, tehát ez a duplacsavaros legenda – vagyis orosz legenda arról, milyen legendát kellett volna mondaniuk az ukránoknak – tökéletes hülyeség.

Ráadásul az összes ilyen rágalom feltételes módban van, amolyan „mi lett volna, ha...” jellegű fikció, az a mondanivalója, hogy „milyen csúnyákat hazudtak volna rólunk, ha hagytuk volna, de nem hagytuk”.

E helyről üzenném az SZVR-t és az FSZB-t vezető Nariskin és Bortnyikov uraknak, hogy az orosz népmesekincs csodálatos, de már nem hisszük el. Legközelebb próbálkozzanak népdalok éneklésével.

Ha lehet: kórusban és népviseletben. Kokoskával a fejükön (az az orosz párta).

Legalább szórakozzunk is egy kicsit.

Szele Tamás