Szele Tamás: Papírmasé díszletbéke
Tegnap este óta fel-felharsan a kiáltó szó a világsajtóban is, a magyar kormánymédiában is, miszerint Iránnal és Iránban kitört a béke. Ne tessenek ünnepelni, erről szó sincs. Az külön tanulmányt érdemelne, ahogyan minden médium a saját elmebajának megfelelően értelmezi a helyzetet, az orosz kormánysajtó például olyanokat ír, hogy „Trump menekül a győztes forradalmi gárdisták elől”, de a magyar szélsőjobb sajtója is képes volt elkövetni azt a címet, miszerint „Irán visszadobta Trump béketervét”.
Holott a helyzet egészen más, akárhogyan is kívánják láttatni olvasóikkal a különböző színezetű orgánumok. Irán egy kicsit sem győzött, viszont tárgyalóképtelen kéne legyen, de mintha nem lenne az. Trumpnak nem a Forradalmi Gárda okoz nehézségeket, hanem a tőzsdei folyamatok, és a béketerve is csak egyfajta papírmasé utánzat, díszlet, egy békeszerződés imitációja, nem tartom kizártnak, hogy azért vetette fel, mert tudta, hogy elfogadhatatlan lesz Teherán számára. Akárki is legyen jelenleg Irán vezetője. De lássunk inkább egy elfogulatlan összefoglalót a Novaja Gazeta Evropa nyomán, melynek során nem fogok fukarkodni saját, pikírt megjegyzéseimmel sem – ezeket a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.
Akkor lássuk, hol tartunk.
Ott, hogy a Trump-adminisztráció pakisztáni közvetítőkön keresztül átadott Iránnak egy 15 pontból álló hivatalos tervet, amelynek célja a közel-keleti háború leállítása – közölte a The New York Times és az izraeli 12. csatorna. A terv szerint az USA Teherántól a nukleáris infrastruktúra teljes leszerelését követeli, a proxy-haderők feladását és a szabad átjárást a Hormuzi-szoroson. Cserébe az összes szankció feloldását kínálják. A The Wall Street Journal információi szerint azonban az iráni fél egy ellen-követeléscsomagot terjesztett elő, amely magában foglalja a régióban található amerikai támaszpontok bezárását és kártérítés fizetését.
Mit tudunk a tervről?
Az Egyesült Államok hivatalos, 15 pontból álló tervet adott át Iránnak, amelynek célja a közel-keleti háború befejezése, számolt be a The New York Times két, a tárgyalások menetével tisztában lévő tisztviselőre hivatkozva.
A lap szerint Trump ezzel arra törekszik, hogy véget vessen a már a negyedik hete tartó konfliktusnak, amely súlyos gazdasági károkat okoz. A terv részleteit titokban tartják, és az újságíróknak nem sikerült megszerezniük a másolatát, de a NYT által megkérdezett tisztviselők elárulták annak általános vázlatát:
A terv Irán ballisztikus rakétaprogramját célozza meg. Az Egyesült Államok és Izrael február 28. óta bombázza az iráni rakéta-raktárakat, -indítóállásokat és -gyártókapacitást.
A megállapodás Irán nukleáris programját is érinti. Az Egyesült Államok és Izrael vezetői korábban többször is kijelentették, hogy soha nem fogják megengedni, hogy Irán nukleáris fegyverekhez jusson. Trump március 24-én azt közölte, miszerint Irán beleegyezett abba, hogy „soha nem lesz nukleáris fegyvere”. Az amerikai elnök szerint az USA „jelenleg tárgyalásokat folytat” Iránnal, de azt nem pontosította, hogy az ország vezetésének mely tagjaival. Ahogy Ruszlan Szulejmanov kelet-európai szakértő a „Novaja Gazeta Evropa” című lapnak nyilatkozta, az iráni fél részéről a nukleáris fegyverekről való lemondásra való hajlandóság megerősítése nélkül ez egyelőre nem más, mint Trump demagógiája.
A terv tartalmaz a tengeri útvonalakra vonatkozó pontokat is. A háború kezdete óta Irán gyakorlatilag blokkolta a legtöbb nyugati hajó biztonságos áthaladását a Hormuzi-szoroson, ami megzavarta a globális olaj- és gázellátást.
Az izraeli 12-es csatorna adatai szerint az amerikai elnök tanácsadói, Jared Kushner és Steve Witkoff, arra törekednek, hogy legalább egy hónapos tűzszünetet érjenek el, amelynek során a felek megvitatják a 15 pontból álló megállapodást. Az újságírók, „nyugati forrásra” hivatkozva, részletesebben ismertetik a terv pontjait
Mit követel az USA Irántól?
A meglévő, felhalmozott nukleáris kapacitások felszámolását.
Irán kötelezettségvállalását arra, hogy soha nem törekszik nukleáris fegyverek létrehozására.
A nukleáris anyagok dúsításának betiltását Irán területén.
Valamennyi dúsított hasadóanyag átadását a felek által egyeztetett rövid határidőn belül a NAÜ-nek.
A natáni, iszfaháni és fordowi létesítmények leszerelését és megsemmisítését.
A NAÜ hozzáférést kell kapjon minden, számára szükséges információhoz Irán területén.
Irán hagyjon fel a proxy-haderők használatának stratégiájával, és ténylegesen szüntesse be a régióbeli szatellitállamok finanszírozását és felfegyverzését.
A Hormuzi-szoros megmarad nyitott, szabad tengeri övezetként – senki sem zárhatja le.
Rakétaprogram: erről a döntés később születik meg, de Iránnak korlátoznia kell a rakétái számát és hatótávolságát.
A rakétaerők további felhasználása kizárólag önvédelmi célokra történhet.
Mit kap Irán cserébe?
Az összes szankció feloldását.
Segítséget a busheri polgári atomprogram (villamosenergia-termelés) fejlesztésében.
A szankciók újbóli bevezetésének fenyegetésétől való elállást.
A 12. csatorna szerint gyakorlatilag nincs esély arra, hogy Irán elfogadja ezeket a szigorú feltételeket, ezért nagyon valószínű, hogy a tárgyalások meghiúsulnak. De van egy alternatíva is: az USA és Irán közös keretmegállapodást köt, és minden vitatott részletet későbbre halaszt. Az sem ismert, hogy Izrael támogatja-e a tervet.
Mit mond erre Irán?
Irán valószínűleg nem lesz képes gyors választ adni az amerikai tervre – véli a The New York Times. A lap szerint a magas rangú iráni tisztviselőknek nehézségeik vannak a belső, egymás közötti kommunikációval. Emellett attól is tartanak, hogy Izrael támadást indíthat ellenük, ha személyes találkozókra kerül sor.
A háború első napján Izrael csapást mért a teheráni vezetésre, amelynek következtében meghalt Ali Khamenei ajatollah, legfőbb vezető és sok más magas rangú személyiség. Ezért nem világos, hogy jelenleg pontosan ki az, aki teljes jogkörrel rendelkezik a háború és a béke kérdéseiben való döntéshozatalra – írja a NYT.
Azonban, ahogy a The Wall Street Journal más forrásokra hivatkozva tudatja, Irán képviselői jelezték a Trump-adminisztrációnak, hogy a tűzszüneti tárgyalások újrakezdésének feltételei szigorúak lesznek. A lap szerint az IRGC-nek sikerült megszilárdítania hatalmát, és képviselői előterjesztették követeléseiket. Ezek között szerepel az összes amerikai támaszpont bezárása a Perzsa-öbölben, valamint kártérítés fizetése az Irán ellen elkövetett támadásokért.
Irán egyéb követelései között szerepelnek:
Új rend kialakítása a Hormuzi-szorosban, amely lehetővé tenné Irán számára, hogy a szoroson áthaladó hajóktól vámot szedjen.
Garanciákat követel arra, hogy a háború nem folytatódik, és hogy Izrael leállítja az Irán által támogatott „Hezbollah” elleni támadásait.
Az Iránra kivetett összes szankció feloldása.
Irán fenn kívánja tartani rakétaprogramját anélkül, hogy annak korlátozásáról bármilyen tárgyalás folyna.
Egy amerikai tisztviselő a WSJ-vel folytatott beszélgetés során „abszurdnak” és „irreálisnak” nevezte ezeket a követeléseket, míg arab és amerikai illetékesek rámutattak, hogy egy ilyen álláspont még nehezebbé tenné az Iránnal való megállapodás elérését, mint amilyen az a Trump által indított háború előtt volt.
Ahogy az izraeli 12. csatorna írja, kétséges, hogy Irán elfogadja a terv összes feltételét, és Izraelben attól tartanak, hogy az USA beéri egy keretmegállapodás megkötésével, a részleteket pedig későbbre halasztja.
Ahogy Ruszlan Szulejmanov kelet-kutató kijelentette, a tűzszünetről való megállapodás teljesen lehetséges – de ez biztosan nem jelenti a konfliktus végét. Mint mondta:
„A tárgyalások jelenleg kétségkívül lehetségesek, de nem valami átfogó megállapodásról van szó, hanem kizárólag a tűzszüneti rendszer bevezetésének feltételeiről. És az iráni vezetés egy része – inkább a diplomáciai körök, vagyis a párbeszédre hajló, mérsékeltebb csoport – kétségtelenül folytathat tárgyalásokat és konzultációkat a háború befejezésének feltételeiről.”
Ugyanakkor Marianna Belenkaja, a közel-keleti eseményeket bemutató „Falafelnyaja” Telegram-csatorna szerzője megjegyezte, hogy Irán követelései összehasonlíthatatlanok azzal, amit Trump javasol. Ráadásul a rengeteg kiszivárgott információ alapján nagyon nehéz megérteni a felek valódi álláspontját, de egyelőre úgy tűnik, hogy azok távol állnak egymástól. Mint megjegyezte:
„Valamilyen tárgyalások már folynak. Legyenek azok közvetlenek, történjenek levelezés formájában, legyenek akár telefonhívások is. Vagyis a kapcsolatok léteznek, a kapcsolatfelvétel tényét különböző források is megerősítik, még ha Irán maga tagadja is őket. És ez már azt jelenti, hogy mindkét fél kiutat keres a helyzetből.”
Belenkaja hangsúlyozta, hogy Trump viselkedése továbbra is kiszámíthatatlan: a tavaly nyáron folytatott tárgyalások végül háborúhoz vezettek, és a jelenlegi tárgyalások, mint látható, szintén képtelenek voltak megakadályozni a konfliktust. Irán viszont úgy véli, hogy Trump kijelentéseit az olajárak csökkentésére irányuló törekvés motiválja, és ezzel nehéz vitatkozni.
Belenkaja véleménye szerint jelenleg mind Irán, mind az Egyesült Államok időt akar nyerni. Teheránnak szüksége van egy kis lélegzetvételre, mivel a tárgyalási folyamat ellenére senki sem szándékozik leállítani a hadműveleteket. Ugyanakkor Washington korábban ultimátumot fogalmazott meg, amely a régióban komoly eszkalációval fenyeget – megfenyegette, Iránt. hogy bombázza az iráni erőműveket, ha nem nyitják meg a Hormuzi-szorost. Ha az USA csapásokat mér az energetikai létesítményekre, Irán teljes körű rakétacsapásokkal válaszol a Perzsa-öböl országainak létesítményeire, ami ezeknek az államoknak katasztrófát jelenthet.
Jelenleg minden lehetőség nyitva áll – a tárgyalások folytatása és azok pusztán időhúzás céljából való felhasználása egyaránt. Hogy a felek valóban megegyeznek-e, nem tudni; egyelőre a kilátások „rendkívül homályosak”. Belenkaja összefoglalója szerint:
„Senki sem tudja, mit akar Trump, és mikor fogja befejezni a háborút. Jelenlegi becslések szerint, még ha tárgyalásokra is kerül sor, a háború még két-három hétig folytatódni fog. És ezek a becslések nagyjából megegyeztek a tárgyalásokról szóló hírek előtti becslésekkel. De ismétlem, nem zárható ki, hogy minden gyorsan véget érhet, amint Trump úgy akarja.”
*Most, hogy ismertettük mindkét fél álláspontját, álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, miről is van szó. Donald Trump, aki Orbán Viktorhoz hasonlóan be van oltva külpolitika ellen, elkezdte kényelmetlennek érezni a helyzetét, főként a tőzsdei folyamatok és az Egyesült Államokon belül is erősen emelkedő üzemanyag-árak miatt. Tett egy ajánlatot Iránnak, ami egyrészt elfogadhatatlan az Iszlám Köztársaság számára a mostani államrendje és politikája miatt, másrészt nem is békeszerződés, hanem békeajánlat utánzata, imitációja, erről még Trump sem gondolhatta, hogy komolyan veszik. Erre az amerikai közhangulat megnyugtatása miatt volt szükség. Teheránban pedig valakik – nem tudni, kik, erre még kitérek – meg azt mondták: „Ja, így játszunk? Lehetetlenségeket követelünk? Akkor mi is ugyanezt fogjuk tenni, lássuk, ki tud nagyobbat mondani!” Így aztán egy békekötés ezen ajánlatok alapján persze teljesen elképzelhetetlen. De egy keretszerződés, amit a későbbiekben pontosítanak, igenis lehetséges, akkor is, ha ez az Öböl menti államok és Izrael elárulásával járna. Trump kikiálthatná magát győztesnek, a következő teheráni vezető úgyszintén, mindenki győzött, hurrá, csak semmi meg nem oldódott. Papírmasé ajánlat és papírmasé béke.
Ki a közvetítő?
A tervet Pakisztánon keresztül kézbesítették. Az Egyesült Államok és Irán közötti kulcsfontosságú közvetítő szerepét a pakisztáni hadsereg főparancsnoka, Sayed Asim Munir tábornagy töltötte be. Az újság szerint ő szoros kapcsolatokat ápol az iráni Iszlám Forradalmi Gárdával (IRGC), ami lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan juttassa el az üzeneteket a szembenálló felek között. Munir emellett 2025-ben kétszer is találkozott Donald Trumppal; az amerikai elnök a „kedvenc tábornokának” nevezte őt – írja a NYT.
Nemrég Munir felvette a kapcsolatot az iráni parlament elnökével, Mohammad Bagher Ghalibaffal (az IRGC volt parancsnokával), és felajánlotta, hogy Pakisztán területén tárgyalásokat szervez az Egyesült Államok és Irán között – közölték a lappal anonim iráni és pakisztáni tisztviselők. A közvetítésben Egyiptom és Törökország is részt vesz.
Caroline Levitt, a Fehér Ház szóvivője megerősítette, hogy diplomáciai erőfeszítések folynak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az „Epic Fury” katonai művelet teljes erővel folytatódik „a katonai célok elérése érdekében”, amelyeket Trump és a Pentagon tűzött ki. Így jelenleg nincs jele annak, hogy a háború a közeljövőben véget érne – összegzi a NYT. Izraeli tisztviselők szerint a háború legalább még néhány hétig folytatódni fog.*
*Itt jön a következő kínos kérdés. Honnan tudja Trump, hogy kivel tárgyal ő egyáltalán? Ghalibaf mereven tagad minden megbeszélést, történt volna az bármilyen platformon vagy bármilyen úton-módon, valaki azonban mégis elküldte a válaszajánlatot, és annak megfogalmazása alapján úgy tűnik, hogy az illető foglalkozott már külpolitikai szerződésekkel, tehát elképzelhető, hogy nem a teheráni parlament, a Majlis takarítónője. De mivel Muniron keresztül folynak az üzengetések, biztos az, hogy nem Munir válaszolgat neki azért, hogy Pakisztán számára kedvező helyzetet idézzen elő? Hiszen Iszlámábádnak is vannak területi követelései Teheránnal szemben, kellene nekik Szisztán-Beludzsisztán tartomány, és így közelebb juthatnának ehhez a célhoz. Másrészt azt is tudjuk, hogy Washington szívesen látná egy teheráni bábkormány élén Ghalibafot, mivel azt hiszik róla, hogy könnyebben kezelhető, mint a többi iráni vezető, bár ez súlyos tévedés: Ghalibaf nem pragmatikus, hanem keményvonalas, és mindemellé igen ravasz ember. Szóval: egyelőre azt sem tudni kivel, kikkel tárgyal az Egyesült Államok. De erről szól a következő bekezdés is.
Ki az USA tárgyalópartnere?
Eközben a Politico forrásai szerint a Trump-adminisztráció Irán parlamenti elnökét, Mohammad-Bager Ghalibafot tekinti az USA által támogatott vezetőjelöltnek, aki képes lesz Irán élére állni és tárgyalni a Trump-adminisztrációval a háború következő szakaszában. A döntés azonban még nem született meg, és a Fehér Ház reméli, hogy több jelöltet is „próbára tehet”, hogy megtalálja azt, akivel hajlandó megállapodást kötni.
Ugyanakkor az iráni monarchia örökösét, az utolsó sah, Reza Pahlavi száműzetésben élő fiát a Politico szerint nem tartják megfelelő választásnak. „Külföldön nőtt fel. Emiatt nem lehet népszerű. Ez káoszhoz vezetne.” A lap forrásai szerint az amerikai kormány nem hiszi, hogy megfelelő legitimitással rendelkezne Iránon belül.*
*Ha ez így lenne, akkor nem pont a monarchisták lennének az iráni ellenzék egyik legnépesebb és mindenképpen a legjobban szervezett csoportja. Más kérdés, hogy ők úgy monarchisták és legitimisták, hogy a rendszer, amit szeretnének, voltaképpen egy alkotmányos monarchia, parlamenti demokráciával, mint mondjuk Dániában, ahol ez tökéletesen működik is. De Trumpnak nem Pahlavi koronaherceg lebecsülése volna az első hibája. Még a térségben sem ez az első tévedése,
Mi a helyzet a Hormuzi-szorosban?
Donald Trump már ezen a héten szeretne békeszerződést kötni Iránnal, mert „előrelépést” szeretne elérni a Hormuzi-szoros ügyében és tűzszünetet, írja a Politico a Fehér Ház egyik magas rangú tisztviselőjére hivatkozva.
Egy perzsa-öbölbeli ország képviselője a Politico-val folytatott beszélgetés során azt feltételezte, hogy Trump eltúlozza a tárgyalások előrehaladását, hogy időt nyerjen és stabilizálja a piacokat, valamint hogy ürügyet teremtsen saját ultimátumáról való lemondásra.
Március 23-án azonban Trump kijelentette, hogy Washington és Teherán „nagyon jó és eredményes tárgyalásokat folytatott”, ezért utasította a Pentagont, hogy öt napra halassza el az iráni erőművek és energia-infrastruktúra elleni támadásokat. Az amerikai elnök szerint a fegyverszünet „a folyamatban lévő tárgyalások sikerének függvényében” marad érvényben. Ahogy Ruszlan Szulejmanov megjegyezte, a háború Trump által bejelentett „felfüggesztése” nem tartalmaz semmilyen egyértelmű paramétert, sem írásbeli kötelezettségvállalást a felek részéről. Ezért egyelőre nem lehet teljes értékű, akár ideiglenes tűzszünetről beszélni: azt ugyanis egyik fél sem tartaná be teljes mértékben – tette hozzá.
Mike Wirth, a Chevron vezérigazgatója a houstoni CERAWeek konferencián kijelentette, hogy az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja súlyosabb károkat okozott a globális olaj- és gáziparnak, mint az orosz–ukrán háború, mivel jelenleg nem halad át jelentős mennyiségű olaj és gáz a Hormuzi-szoroson. Wirth szerint még a szoros megnyitása után is időbe fog telni az ellátási láncok helyreállítása és a készletek felhalmozása, mivel a fizikai infrastruktúra nem képes azonnal újraindulni. Ázsiában különösen érezhető a dízel- és repülőgép-üzemanyag hiánya. Wirth hangsúlyozta, hogy a károkat még nem lehet pontosan felmérni: nem világos, hogy mennyi kitermelés állt le, és milyen mértékben sérültek a létesítmények.
„Még soha nem láttunk ehhez hasonlót – korábban nem voltak ilyen mértékű zavarok. Ez kutatási téma minden olajipari elemző számára, vagy inkább a legrosszabb rémálom – az, amiről azt hittük, hogy soha nem fog bekövetkezni.”
– mondta a BP olaj- és gázipari óriáscég vezető közgazdásza, Gareth Ramsey. A Reuters felmérése szerint Trump népszerűsége 36%-ra esett vissza a háború miatti közfelháborodás és főként a benzinárak hirtelen emelkedése miatt. A Politico megjegyzi, hogy az elégedetlenség veszélyezteti a republikánusok azon törekvéseit, hogy megőrizzék a Kongresszus feletti ellenőrzést az idén esedékes időközi választásokon. Azonban a Politico által megkérdezett elemzők szerint az üzemanyagárak a harcok befejezése után is magasak maradnak.
Itt tartunk tehát, kérem. Nem tört ki a béke, nem is várható egyhamar, még tűzszünet sem. De akkor mi történt?
Egy papírmasé álelnök tett egy papírmasé békeajánlat-utánzatot egy papírmasé diktatúra nem létező vezetésének, mellyel szemben valaki papírmasé ellenajánlattal élt.
Ha nem jön közbe semmi különös, holnap ugyanezeken a hasábokon kitérek Ghalibaf jellemrajzára és természetére is.
Szele Tamás