Szele Tamás: Phenjan gyanús csendje

Észak-Korea az utóbbi időben csendben van. Túlságosan is csendben. Épp csak annyira mordul fel időnként, hogy meg ne feledkezzünk róla, de azért nem szabad azt hinnünk, hogy feladta a kardcsörtető terveket, legfeljebb szőrmentén fegyverkezik, és Kim Jodzsong, Kim Dzsongun mocskos szájú húgocskája is kevesebbet átkozza a déli szomszédokat vagy bárkit, aki neki ellenszenves – pedig esküszöm, ez a hölgy káromkodik a legékesebben vagy inkább legéktelenebb módon egész Kelet-Ázsiában.

Viszont az ISW, az Institute for the Study of War heti rovatot nyitott a Koreai-félsziget ügyeiről, ami a legkevésbé sem jó jel, ez közelgő háborúra utal. Lássuk, ők milyen híreket szedtek össze arról a környékről – megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Észak-Korea új katonai kapacitásokat mutathat be egy közelgő katonai parádén, hogy bemutassa az ötéves haderő-modernizációs tervében elért eredményeket. Egy washingtoni székhelyű agytröszt – a Stimson Center – beszámolt a Mirim légibázison és a phenjani Kim Ir Szen téren február 3-án kezdődő katonai parádé előkészületeiről. A dél-koreai vezérkari főnökök egyesített bizottsága (JCS) elismerte a folyamatban lévő előkészületeket, de kijelentette, hogy nem világos, hogy a parádé polgári vagy katonai jellegű. Észak-Korea a 2021-es 8. pártkongresszus zárónapján katonai parádét tartott, és bemutatta a 2016-2020-as katonai modernizációs terv keretében kifejlesztett fegyverrendszereket, köztük a tengeralattjáróról indítható Pukguksong–5 ballisztikus rakétát (SLBM). Észak-Korea a 2021-2025-ös modernizációs időszak keretében kiszélesítette fegyverfejlesztéseit, és a február vége körül véget érő 9. pártkongresszuson bemutathatja az elért eredmények egy részét. A Stimson Központ értékelése szerint a 13 nukleáris és hagyományos rakétarendszer közül, amelyeket Észak-Korea a 2021-es 8. pártkongresszuson fejlesztési célként jelölt meg, négyet már üzembe helyeztek, kettő lehet üzemképes, három tesztelés alatt áll, a maradék négy pedig ismeretlen státuszú.*

*Itt meg kell jegyeznem, hogy a rendszeres phenjani díszfelvonulások – épp úgy, mint a moszkvaiak, meg aztán harmadik nem is szokott lenni, vagy ha van, nem tartják meg rendszeresen – állandó és magtalan viták tárgyát szokták képezni a külpolitikai újságírók és a katonai-biztonságpolitikai szakértők körében. Ez pedig azért van, mert míg a Moszkvában felvonultatott fegyverek paramétereivel tisztában vagyunk, hiszen az Oroszországi Föderáció kereskedik is velük, ott inkább az szokott lenni a kérdés, mit hagytak ki a parádéról és miért, a phenjani fegyvereket nem ismerjük. Minden adatuk titkos, közel sem mehet hozzájuk senki, fotózni is tilos őket, egyedül az észak-koreai média felvételeiből tudunk róluk, és azokon nem látszik, hogy például milyen vastag annak a harcjárműnek a páncélja, milyen kaliberűek a lőfegyverek (bár azt a tapasztalt szem képes megállapítani), mi lakik a rakétákban... azt látjuk, hogy mindegyik helyi fejlesztésű eszköz egy-egy nyugati vagy keleti fegyverre hasonlít, de még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy nem tökéletes műgonddal összeállított színpadi díszleteket látunk, papírmaséból, valahogy olyanformán, mintha a debreceni virágkarnevál kocsijai lennének. Csak ez fegyverkarnevál. Így aztán mindenki azt ír róluk, amit akar: ami a RIA Novosztyiban „hatalmas arzenál”, az a Defense One-ban lehet „nagy halom guruló ócskavas” is. Ezekről a fejlesztésekről sem tudunk biztosat, az ISW is az észak-koreai pártsajtóból, a Rodong Sinmunból vagy a KCNA hírügynökségi adataiból ismeri a fegyverfejlesztésekről szóló párthatározatokat. Ilyen, kérem, a Remetekirályság természete. Titkolózó.

Észak-Korea valószínűleg arra törekszik, hogy nukleáris képességeit a korlátozott elrettentő hatású szintről egy olyan nívóra fejlessze, amely túlélőképesebb és pontosabb. A 2021-2025-ös védelmi modernizációs terv a nukleáris fegyverek miniatürizálását és könnyűvé tételét, valamint a különösen nagy nukleáris robbanófejek gyártását tűzte ki fő célként. Észak-Korea valószínűleg a célba juttatási rendszerek szélesebb választékával kívánta bővíteni a csapásmérési lehetőségeket, míg a nagyon nagy nukleáris robbanófejek kifejlesztése arra utal, hogy a biztos megtorlás érdekében nagy hatóerejű lehetőségekre törekszik. Észak-Korea a terv keretében valószínűleg a szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM), hiperszonikus siklójárművek (HGV) és SLBM-ek kifejlesztésével kívánta növelni a túlélőképességet az ellenfél pontosabb célzásával és a rakétavédelemmel szemben. Észak-Korea valószínűleg technikai segítséget kapott Oroszországtól a katonai felderítő műholdak fejlesztéséhez, amelyek fokozhatják Észak-Korea hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) képességeit, és így támogathatják a célzási pontosságot. Észak-Korea fejlődésének mértéke bizonyos közepes hatótávolságú felderítő drónok, nukleáris meghajtású tengeralattjárók, HGV-k, több robbanófejes rakéták és SLBM-ek fejlesztése terén azonban továbbra sem világosan átlátható. Kim Dzsong Un, a Koreai Munkáspárt (WPK) főtitkára a 9. pártkongresszuson valószínűleg be fogja jelenteni a 2026-2030-as időszakra vonatkozó katonai modernizációs feladatokat, amelyek a második csapás képességére és a jobb célzásra, valamint a gyors indításra és a változatos hordozórendszerekre összpontosíthatnak.*

*A tervek nagyívűek, de honnan szerzik hozzájuk az összes szükséges alkatrészt és alapanyagot? Azt, hogy miből fejlesztenek, nemsokára meglátjuk – egyébként lopásból – de az az ország távolról sem áll olyan technológiai szinten, hogy akár csak a hordozóeszközök minden alkatrészét képes legyen otthon legyártani. Csakis orosz és kínai segítséggel működhetnek ezek a tervek, de akkor miért nem gyártanak már bevált tervrajzok, licencek alapján orosz és/vagy kínai rakétákat?

Az észak-koreai gazdasági növekedés a szankciók megkerülése, valamint az Oroszországgal és a Kínai Népköztársasággal (KNK) folytatott kereskedelem fellendülése miatt tovább folytatódott. A fellendülés felbátoríthatja Kim Dzsong Unt, és csökkentheti annak valószínűségét, hogy diplomáciai úton lépjen fel az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával szemben.

Az észak-koreai GDP növekedési üteme a 2022-es -0,2 százalékról 2023-ban 3,1 százalékra, 2024-ben pedig 3,7 százalékra emelkedett. Ehhez a növekedéshez valószínűleg hozzájárult az Észak-Korea és Oroszország közötti együttműködés, valamint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) által a rezsire kiszabott szankciók végrehajtásának 2023 óta tartó gyengülése. 2025-ben Észak-Korea Kínából származó importja 25,2 százalékkal nőtt 2024-hez képest, ami a külső vásárlóerő helyreállását jelzi, nagyjából a 2018-2019-es, a COVID–19 világjárvány előtti szintre. Az Észak-Korea és a KNK közötti kereskedelmi deficit átlagosan körülbelül 1,6 milliárd USA-dollárt tett ki – ez a szint erősen megterheli a gazdaságot. A tiltott és be nem jelentett kereskedelem valószínűleg csökkenti a nyilvántartott hiányt. 2022 óta Észak-Korea több mint 13,26 milliárd dollárnyi kriptovalutát lopott el külföldi tulajdonosoktól, ez teszi ki devizatartalékainak nagy részét.* A dél-koreai Korea Development Institute (KDI) kutatóintézet jelentése szerint Észak-Korea 2022 óta az erőforrásait egyes kiválasztott ipari és mezőgazdasági ágazatokra összpontosította, hogy ösztönözze a gazdaság egészét. 2025-ben a KDI arról is beszámolt, hogy a WPK és a kabinet tisztviselői elégedettek Észak-Korea gazdasági teljesítményével.

*Elégedettek is lehetnek, a bolygó területén ellopott kriptovaluta legnagyobb része náluk köt ki és a zsarolóvírusok mögött is ma már többnyire ők állnak. Bár ez ügyben orosz és kínai barátaik sem szerénykedhetnek, de tény, hogy az észak-koreai gazdaság legkomolyabb húzóágazata a kiberbűnözés.

Kim a 2026 eleji nyilvános tevékenységét a gazdaságfejlesztési kezdeményezésekhez kapcsolódó helyszínekre koncentrálta. Öt ilyen helyszínnel kapcsolatban hangsúlyozta az Észak-Korea „20×10 regionális fejlesztési politikája” keretében elért eredményeket, beleértve látogatásait a Sinuiju üvegházkomplexumban, az Onpho munkás-üdülőtáborban, a regionális fejlesztési politika-építési ünnepségen és a Samgwangban. Ez a politika Kim Dzsongun legfontosabb gazdasági kezdeményezése, amelyet a 2021-es 8. pártkongresszuson mutatott be, és amely a vidéki és városi fejlődési eltérések kezelésére, valamint a regionális gazdaságok decentralizálására összpontosít a szankciók negatív hatásainak csökkentése érdekében. Az észak-koreai gazdaság fejlődése 2020 és 2022 között a COVID–19 járvány idején bevezetett határzárak miatt megtorpant, ami akadályozta a politikai elvek keretében megvalósuló gazdasági projektek előrehaladását. Észak-Korea 2023-ban újraindította a gazdaságpolitika végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, és úgy tűnik, hogy felgyorsítja az építési projektek ütemezését, hogy a 9. pártkongresszusig látható eredményeket érjen el. Kim Dzsongun valószínűleg sikeresnek fogja beállítani a 2021-2025-ös ötéves tervet, és azt a „legfőbb érték az ember” elv részeként fogja bemutatni, amely szlogen célja, hogy Kim Dzsongun politikája céljaként az észak-koreai emberek életminőségének javulását mutassa be. Az észak-koreai propaganda egyre inkább a látható gazdasági eredményeket állítja a középpontba, különösen Kim látogatásait bemutatva a kulcsfontosságú projekt helyszínein. Az észak-koreai gazdasági fellendülés valószínűleg csökkenteni fogja Észak-Korea hajlandóságát arra, hogy kapcsolatba lépjen Dél-Koreával vagy az Egyesült Államokkal, és a nyomásgyakorló kampányok hatékonyságához a szankciók többoldalú megerősítésére lenne szükség. Nem valószínű, hogy a szankciók enyhítése Oroszország vagy a Kínai Népköztársaság (KNK) együttműködése nélkül tárgyalási előnyt jelentene.*

*Azonban ne gondoljuk, hogy Észak-Koreában láthatóan emelkedett volna az életszínvonal, egy európai, de még egy kínai ember sem lenne képes életben maradni az ottani körülmények között. Az az eredmény, hogy nem romlott a helyzet látványosan.

Dél-Korea úgy döntött, hogy folytatja az Egyesült Államokkal közös hadgyakorlatokat annak ellenére, hogy az Egyesítési Minisztérium (MOU) a gyakorlatok elhalasztását szorgalmazta. Az Egyesült Államok és Dél-Korea március 9. és 19. között fogja végrehajtani az éves összehangolt Freedom Shield (FS) gyakorlatot. A MOU a kombinált gyakorlat elhalasztása mellett érvelt, hogy elkerüljék Észak-Korea provokációját, és megőrizzék a párbeszéd lehetőségét. Észak-Korea elítélte a 2025-ös gyakorlatot, mint „a nukleáris háború főpróbáját”, és fogadkozott, hogy megerősíti válaszadási képességeit az „ellenséges államok katonai kalandorkodásának” visszaszorítása érdekében. A gyakorlat célja, hogy fokozza az interoperabilitást az Egyesített Erők Parancsnoksága, az Egyesült Államok Koreai Erői, az Egyesült Nemzetek Parancsnoksága és a dél-koreai JCS között a szövetséges védelmi helyzet és a válaszadási képességek javítása érdekében. Ez segít Dél-Koreának teljesíteni az Egyesült Államoktól Dél-Koreának az Egyesült Erők Parancsnoksága operatív irányításának (OPCON) átadásához szükséges feltételeket, amelyet Lee Jae Myung kormányzata 2028-ra kíván megvalósítani. Lee döntése a 2026-os FS gyakorlat lebonyolításáról azt jelezheti, hogy az OPCON átadásának felgyorsítását a rövid távú Korea-közi kötelezettségvállalással szemben prioritásként kezeli. A Korea-közi párbeszéd valószínűsége továbbra is alacsony, és a közös gyakorlatok elhalasztása költséges engedményt jelentene.*

*Ez még nem tér el a több évtizedes rutintól, baj akkor lehet majd, ha Donald Trump megint úgy dönt (az előző ciklusában már egyszer megpróbálta ezt), hogy megvon minden katonai támogatást Szöultól. Akkor még sikerült elkerülni a katasztrófát (ez volt az egyik olyan elnöki rendelete, amit elloptak inkább előle, mielőtt aláírhatta volna) de most félő, hogy bármelyik pillanatban megint eszébe juthat a régi ötlete. És azt már a világgazdaság is megérezné, ha Kim Dzsongun bevonulna Szöulba.

Észak-Korea valószínűleg arra törekszik, hogy diplomáciai kapcsolatait egy új többoldalú biztonsági szervezetben való részvétel révén Oroszországon túlra is kiterjessze. Phenjan február 3-án közös nyilatkozatot írt alá Oroszországgal, Fehéroroszországgal, Iránnal és Burmával egy új biztonsági rendszer létrehozásáról.*

*Érdekes, erről nem sokat hallottunk egy hete. És hol van a csapatból Kína? Miért nem volt elég az SCO, a Sanghaji Együttműködési Szervezet? Megannyi kínos kérdés, melyeket Peking fel fog tenni, inkább előbb, mint utóbb.

2023 októberében Fehéroroszországban az eurázsiai biztonságról szóló nemzetközi konferencián bemutatták a „Sokszínűség és multipolaritás eurázsiai chartáját a 21. században”. A nyilatkozatban Észak-Korea kötelezettséget vállalt arra, hogy részt vesz egy konzultációs folyamatban, amelynek célja a charta elfogadása. Oroszország a fórumon a többpólusú világrendet és a hegemonizmus ellenzését hangsúlyozta. 2024 júniusában Észak-Korea a WPK főtitkára, Kim Dzsong Un és Vlagyimir Putyin orosz elnök között létrejött átfogó stratégiai partnerségi megállapodást követően kezdett el részt venni a fórumon. Észak-Korea és Oroszország a megállapodás 6. cikkelye értelmében megállapodott „egy új, igazságos és egyenlő nemzetközi rend” létrehozásában, utalva az USA által vezetett világrenddel való szembenállás közös vezérelvére. A 2025 októberében megrendezett konferencián részt vett Csö Szon Hui észak-koreai külügyminiszter, aki az Egyesült Államokat és szövetségeseit a regionális biztonság lerombolásával vádolta, és megfogadta, hogy a többpólusú rendszer létrehozása érdekében hazája „igazságos nemzetekkel” fog kapcsolatokat kialakítani. A közös közlemény jól mutatja az orosz vezetésű diplomáciai körökben Észak-Korea hangjának erősödését. Észak-Korea valószínűleg a szankciókkal szembeni ellenállóképesség kiépítésére és kereskedelmi kapcsolatainak bővítésére törekszik.*

*Tipikus duginista, eurázsiai hablatyolás, az egész történetből annyi érdekes, de az nagyon, hogy ezek szerint Oroszország Kínától független katonai szövetséget próbál kialakítani Ázsiában. Hogy ebbe olyan tagokat verbuvál, mint a végső krízisben vergődő Irán, a haldokló burmai katonai junta vagy a közismerten szabad és demokratikus Fehéroroszország? Mást nem tud belekényszeríteni, abból főz, amije van.

Oroszország 2023 óta folyamatosan megvétózza az ENSZ azon erőfeszítéseit, hogy Észak-Koreával szemben további szankciókat léptessen életbe. Észak-Korea 2025 júliusáig mintegy 19,5 milliárd amerikai dollárra tett szert az Oroszországnak történő fegyvereladások és saját csapatainak Ukrajnába telepítése révén. 2025 júliusáig Oroszország diplomáciai támogatása, melyet Észak-Koreának nyújtott, gyengítette az USA és Dél-Korea tárgyalási mozgásterét a rezsimmel szemben. Észak-Korea részvétele a fórumon a jelek szerint az Oroszországgal szövetséges blokkal, például Iránnal és Fehéroroszországgal való munkaszintű együttműködés és kommunikáció bővítését célozza. Irán phenjani követségét január 29-én nyitották meg újra, ötéves szünet után. Fehéroroszország hústermékeket szállított Észak-Koreába emellett autóalkatrészeket is szállított egy rakétaindítókat is gyártó teherautó-gyártónak, a szöuli NK News február 6-i jelentése alapján. Észak-Korea valószínűleg továbbra is új gazdasági és diplomáciai kapcsolatokra törekszik majd új partnereivel a nagyobb gazdasági növekedés és a katonai modernizáció elérése érdekében.

Láthatjuk tehát: Észak-Korea csendben van ugyan, de nincs békében egy kicsit sem. Rosszban töri a fejét, akárki meglássa.

Szele Tamás