Szele Tamás: Putyin Pekingben
Ha múlt héten Trump Pekingbe látogatott, ezen a héten Putyin vélte úgy, hogy ott a helye. Ráadásul ez egy különös diplomáciai pávatánc-sorozat volt, mert Hszi Csin-ping azért hívta meg Trumpot, hogy Kína az Egyesült Államokkal egyenrangú félként tűnjön fel a nemzetközi diplomácia színpadán, Putyin meg azért ment oda, hogy a Kínával egyenrangú katonai nagyhatalmat játszhassa. Így viszont senki nem lett egyenrangú senkivel, tehát mindenki boldog lehet.
Egyszóval, ahogy a valamikori Bizottság együttes mondta, „mindenkinek annyi baja van... az annyi bajnak is annyi baja van... hogy annyi baj legyen”.
Putyin látogatásáról a The New York Times és a Novaja Gazeta Evropa tudósításai nyomán számolok be, saját megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.
Kevesebb mint egy héttel a Trump elnökkel folytatott tárgyalások után Kína legfőbb vezetője, Hszi Csin-ping szerdán Pekingben találkozott Vlagyimir V. Putyin orosz elnökkel, és a két ország kapcsolatát az Egyesült Államok által zűrzavarba sodort világ stabilizáló erejeként mutatta be.
„Az egyoldalú hegemónia hulláma tombol” – mondta Hszi Putyinnak a kínai állami média szerint. Ez burkolt utalás volt az Egyesült Államokra, amely idén háborút indított Irán ellen, és erőszakkal eltávolította Venezuela vezetőjét.
Putyinnal folytatott tárgyalásai során Hszi a közel-keleti „ellenségeskedés teljes beszüntetését” szorgalmazta, és figyelmeztetett, hogy „elfogadhatatlan” lenne, ha a harcok újrakezdődnének. A Trump-kormány ezzel szemben fontolgatja a támadások újraindítását, amelyek a múlt hónapban bejelentett tűzszünet óta állnak, azzal a céllal, hogy rákényszerítse Iránt a Hormuzi-szoros újbóli megnyitására.*
*Ez egyelőre üres retorika Hszi részéről, ő is pontosan tudja, hogy az ő szavára nem fog kibékülni egymással a teljes Közel-Kelet. Sokat nyom a latban, amit mond, de ennyit azért nem: különbben is, csak azt mondja, hogy „legyetek jók, gyerekek, hogy ne legyetek rosszak”.
Hszí elismerte, hogy a válság súlyos csapást jelent Kínára, amely olajimportjának mintegy 40 százalékát ezen a stratégiai fontosságú vízi útvonalon keresztül bonyolítja. Egyre nagyobb az aggodalom amiatt is, hogy Irán által a szorosban fenntartott blokád tönkreteheti a globális kereskedelmet, amely Kína gazdaságának fő hajtóereje.
„A konfliktus mielőbbi lezárása hozzájárulna az energiaellátás stabilitásának, az ipari és ellátási láncok zavartalan működésének, valamint a nemzetközi kereskedelmi rendnek a megőrzéséhez” – mondta Hszi.
A két ország alig várta, hogy bemutathassa: megerősödtek a kapcsolataik. Hszi egyenesen „a két ország közötti aktívabb együttműködés és gyorsabb fejlődés új szakaszaként” üdvözölte a megbeszéléseket.
Putyin ugyanolyan lelkes volt, és mikor megszólította beszédében Hszit – akit ismét „kedves barátomnak” nevezett – egy vágyakozást kifejező kínai közmondással kezdte felszólalását, mely szerint: „Egy nap távollét tőled három ősznek tűnt számomra.”*
*És még mondja valaki, hogy a kínai nyelv nem ismeri a fülledten, sőt, dekadensen erotikus kifejezéseket! Putyin ennél világosabban már csak száz szál rózsával vallhatta volna meg érzelmeit.
Az orosz vezető azt is jelezte, hogy kapcsolata Hszivel továbbra is szoros, megjegyezve, hogy „folyamatosan igyekeznek összehangolni álláspontjaikat”. A két országot egyenrangú partnerként ábrázolta, akik együtt dolgoznak „egy igazságosabb és demokratikusabb világrend” kialakításán.
„Nehezen halad az a folyamat, amelynek célja egy, az összes ország érdekeinek egyensúlyán alapuló, többpólusú világ kialakítása” – mondta Putyin, valószínűleg arra utalva, amit ő az Egyesült Államok globális dominanciájának eróziójaként értelmez.
De a szolidaritás látszatának hátterében egy egyenlőtlen kapcsolat húzódik meg. Oroszország egyre inkább függővé vált Kínától, mióta négy évvel ezelőtt megindította az Ukrajna elleni inváziót, amely költséges patthelyzetbe torkollott, miközben az orosz hadsereg küzd a területi előrenyomulásért, és az ország gazdasága meggyengült.
Oroszország a kettős felhasználású technológiák – a harctéren is alkalmazható polgári fejlesztések – terén is erősen Kínától függ. Putyin biztosítani akarja, hogy Kína fenntartsa ezt az állapotot.
Ugyanakkor az iráni háború által okozott olajhiány csak megerősítette Oroszország pozícióját Kína energiaellátójaként. Putyin hangsúlyozta, hogy Oroszország „a közel-keleti válság idején is megbízható erőforrás-ellátó marad, míg Kína ezeknek az erőforrásoknak a felelős fogyasztójaként lép fel.”*
*Röviden tehát: a „többpólusú világ” mindegyik nagyhatalom szerint úgy nézne ki, hogy egy pólus van a világon, az is az övé. Mivel ez megoldhatatlan, a nagyobb hatalmak összefognak, befolyási övezetekre osztják a világot és elpusztítják a kisebb hatalmakat, vagyis – nem változik semmi. Ugyanannak a kozmás levesnek más nevet adnak.
Putyin, aki orosz energiaipari vezetőkkel utazott Pekingbe, évek óta sürgeti Kínát, hogy állapodjon meg egy újabb nagy gázvezeték megnyitásáról a két ország között. A Szibéria Ereje 2 néven ismert vezeték Mongólián keresztül kötné össze a szibériai földgázmezőket Északnyugat-Kínával. Peking attól tart, hogy a vezeték túlzott mértékben függővé tenné Kínát egyetlen országtól az energiaellátás terén. A projekt megakadt a kulcsfontosságú részletekről szóló viták miatt, beleértve azt is, hogy Kína mennyit fog fizetni a gázért.
Szerdán nem írtak alá megállapodást a tervezett gázvezetékről. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt mondta, hogy „néhány apróbb részletről még meg kell állapodniuk a feleknek”.*
*Erről azonban bővebben ír a Novaja Gazeta. Putyin tényleg nem ért el áttörést ebben a kérdésben: tavaly a felek még megállapodtak abban, hogy 8 milliárd köbméterrel növelik a Kínába irányuló gázszállítást a meglévő útvonalakon keresztül, és aláírtak egy memorandumot az új vezeték építéséről is. Idén márciusban a kínai hatóságok először említették ezt az építkezést az ötéves gazdaságfejlesztési tervükben. Az árkérdés azonban továbbra sem megoldott.
Peking ragaszkodik az oroszországi belföldi árakhoz közeli feltételekhez. Ezek lényegesen kedvezőbb feltételek lennének Kína számára, mint a jelenleg érvényben lévők. Ahogy a Bloomberg megjegyezte, Kína idén több mint 38%-kal alacsonyabb árat fizet az orosz gázért, mint az átlagos érték, amelyet a néhány megmaradt európai vevőnek kínálnak.
Kína nemcsak alacsony árakra törekszik, hanem egy minimális kötelező gázátvételi szerződésre is. Vagyis Peking évente csak 10-20 milliárd köbméter vásárlására vállalna kötelezettséget ezen a vezetéken keresztül, a fennmaradó 30-40 milliárd pedig opcionális tartalékként állna rendelkezésre, a piaci körülményektől és más külföldi beszállítókra való áttételtől függően.
A Kreml szerint a két ország több mint 40 dokumentumot írt alá, amelyek közül a legfontosabbnak a „többpólusú világ és az új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulásáról” szóló közös nyilatkozat tűnik.
A dokumentum tele van patetikus retorikával, amely egy olyan, az Egyesült Államok által vezetett világrend utáni jövő képét vázolta fel, amely nagyobb egyenlőséget és „kölcsönös tiszteletet” ígér a nemzeteknek – még akkor is, ha ezek a kinyilvánított eszmék élesen ütköznek Moszkva ukrajnai inváziójával és Peking agresszív ázsiai erőfitogtatásával.
Úgy tűnt, Putyin bepillantást engedett abba, hogy milyennek szeretné látni az új világot. Egy kínai mérnöknek, akivel 2000-ben, első kínai látogatása során találkozott, most azt mondta: „Készek vagyunk együttműködni a világ minden partnerével, beleértve az Egyesült Államokat is. Ma megbeszéltük ezt Hszi elnökkel.”
A megjegyzés olyan jövőképet sejtetett, amelyben Washington, Peking és Moszkva nagy, egyenrangú hatalmakként működnek, és egymás között osztják el a világ irányítását ahelyett, hogy az Egyesült Államok uralkodna a bolygó fölött.
„A három nagyhatalom közötti legutóbbi interakciók valóban felvetették annak a lehetőségét, hogy a kínai–orosz együttműködés új teret biztosíthat az Egyesült Államok bevonására” – mondta Zhang Xin, a Kelet-Kínai Állami Egyetem Orosz Tanszékének professzora.
„A többpólusú világ felépítése nem feltétlenül zárja ki az Egyesült Államokat; amit Kína elutasít, az a konkrét hegemón viselkedés” – mondta.
Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója elmondta, hogy Putyin és Trump novemberben találkozhatnak a kínai Sencsen városában, feltehetően egy regionális gazdasági fórum keretében. Usakov azt is elmondta, hogy Oroszország „a következő hetekben” várja Steve Witkoff és Jared Kushner, Trump béketárgyalásokra kijelölt különmegbízottjainak látogatását.
Valóban, miközben Hszi elnök elmélyíti kapcsolatait Putyinnal, nagy erőfeszítéseket tett Trump megnyerésére, akinek vámjai, technológiai korlátozásai és Tajvan iránti támogatása sértheti Peking érdekeit. Mind Trump, mind Putyin pekingi fogadásán megmutatkozott Hszi elnök egyensúlyi politikája.
Putyin vörös szőnyeges fogadását Trumpéhoz hasonlóan a díszőrség felvonulása, 21 lövéses tiszteletadás és egy csapat éljenző gyermek kísérte.
Míg Trumpot a repülőtéren Han Zheng, Kína alelnöke fogadta, Putyint Kína diplomáciai vezetője, Vang Ji várta. Yun Sun, a washingtoni Stimson Center kínai programjának igazgatója szerint Han a rangidős tisztviselő, de Wang játszott aktívabb szerepet a külpolitikában mindig is.
A múlt heti, Trumppal tartott csúcstalálkozón Hszi barátságos volt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Kína között gyakran keletkeznek feszültségek. Hszi pénteken elvitte Trumpot abba a titkos kínai császári kertbe Pekingben, amelyet Zhongnanhai néven ismernek, és úgy tűnt, jelezni akarta, hogy az amerikai elnök ezáltal ritka kiváltságban részesül.
Trump megkérdezte Hszit, hogy fogadott-e már ott más világvezetőket.
„Nagyon ritkán” – válaszolta Hszi. „De például Putyin járt már itt.”
Egymásnak adják tehát egymásnál a kilincset a világ vezetői. De valahogy mégsem mennek semmire, bármennyit is tárgyalnak. Talán azért, mert mindegyik saját országa problémáiról beszél ahelyett, hogy a világ gondjaival foglalkoznának.
Szele Tamás