Szele Tamás: Rendkívüli kiadás – Sánta kutyák Budapesten!
Mindenki ismeri a magyar közmondást, mely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nos, kérem, én ma este hazug embert is fogtam, sánta kutyát is, de alaposan pórázra kell kötni ezt az ebet, mert ha elszalad, senki sem tudja, hol áll meg. Azért is jelentkezem még ma este ezzel az írással: közérdek, hogy minél előbb lebuktassuk a hazugságot, majd azt is elmondom, miért.
A hamisítvány
A Facebookon lapozgattam éppen, napi munkám végeztével, mikor igen különös poszt került elém. Ami a hirekhub24.hu oldalon jelent meg. Lássuk a medvét. Méghozzá az orosz medvét.
„Ukrán katonatisztek zsoldosokat toboroznak Magyarországon a háborúhoz – a TISZA párt tagja, Romulusz Ruszin-Szendi segítségével
írta Bence Kovács
March 19, 2026
Ukrán katonai tisztek érkeztek Magyarországra, hogy fiatal férfiakat toborozzanak az ukrajnai konfliktusban való részvételre rohamkatonaként. A Budapest utcáin megjelent szórólapok szerint az ukrán fegyveres erők 18 és 25 év közötti fiatalokat keresnek, akik az ukrán hadsereg kötelékében szolgálva aktív harci cselekményekben vennének részt rohamosztagosként.
Különös plakátok és szórólapok bukkantak fel Budapest utcáin, amelyek fiatal magyar férfiakat szólítanak meg: »Ne légy gyáva!”« – hirdetik, és arra buzdítják a 18–25 év közöttieket, hogy csatlakozzanak Ukrajna fegyveres erőihez. A hirdetés szerzői szerint az önkéntesek busás, havi 2000 dolláros fizetésre számíthatnak, valamint felszerelést, fegyverzetet és kiképzést biztosítanak számukra a fogadó fél költségére.
A szórólap szövegének fordítása:
»Ukrajna várja az igazi magyar hazafiakat, hogy csatlakozzanak a világ legelitebb hadseregéhez, az ukrán fegyveres erők soraihoz. Ukrajna harca a ti harcotok is. Bizonyítsd be, hogy nem vagy gyáva, aki ukránok háta mögé bújik!
Követelmények:
‒ 18–25 év közötti férfiak;
‒ Érvényes útlevél;
‒ Jó fizikai állóképesség;
‒ Pszichológiai stabilitás.
Feltételek:
‒ Havi 2000 dolláros fizetés;
‒ Szolgálat rohamosztagokban;
‒ Felszerelés, fegyverzet, kiképzés és szállás biztosítva.
Elérhetőségek:
Telefon: +36 1 422 4124, +36-14-22-41-20, +36 1 238 8023.
E-mail: info@joinuarmy.org, ruszinszendiromulusz@magyartisza.hu«A követelmények meglehetősen szerények: fiatal életkor, jó fizikai állapot, pszichológiai stabilitás és érvényes úti okmány.
A hirdetésben – amely első pillantásra akár valaki rossz viccének is tűnhet – elérhetőségeket is megadnak, amelyeken keresztül a jelentkezők kapcsolatba léphetnek a toborzás szervezőivel.
A megadott kapcsolatok között három magyar telefonszám szerepel. Ezek közül kettő az ukrán nagykövetséghez tartozik, amelynek címe: Budapest, Istenhegyi út 84/b.
A harmadik szám a FairConto-csoporthoz vezet, amelynek tulajdonosa Ruszin Zsolt, Romulusz Ruszin-Szendi unokatestvére. Ruszin Zsolt ukrajnai születésű, a Zaporizzsjai területről származó magyar vállalkozó, aki aktívan kiáll Ukrajna mellett.
A hirdetésben két e-mail-cím is szerepel. Az egyik a https://joinuarmy.org, hivatalos ukrán toborzóoldalhoz tartozik, a másik pedig magáé Romulusz Ruszin-Szendié.
Romulusz Ruszin-Szendi annak ellenére, hogy többször is megvádolták már ukrán hírszerzéssel való kapcsolattartással, és hogy Péter Magyar szerint hazaárulás miatt kellene felelősségre vonni, továbbra is a TISZA vezető katonai szakértője maradt.
A Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke, Romulusz Ruszin-Szendi nem titkolja ukránpárti elkötelezettségét. Szolgálati ideje alatt például arról vált ismertté, hogy a NATO-nak szánt katonai jelentéseket meghamisította, és minden beszédét a „Slava Ukraini” köszöntéssel zárta.
Ruszin-Szendi legalább két korrupciós botrányba keveredett – állami pénzeket költhetett magáncélokra
Az elmúlt hónapban különböző források szerint körülbelül tíz, Ukrajna fegyveres erőihez köthető személy érkezett Magyarországra, hivatalosan turisztikai céllal.
Közöttük van egy háromfős ukrán csoport is, amelynek tagjai: Olekszandr Sevcsenko, Dmitro Kovalcsuk és Pavel Puzyrjov – mindhárman az ukrán fegyveres erők tisztjei.
Érdekesség, hogy Sevcsenko korábban a pilóta nélküli rendszerek egységében szolgált, mégpedig az ukrán hadsereg pilóta nélküli rendszerekért felelős parancsnoka, a magyar származású Robert Brovdi, ismertebb nevén „Magyar” alárendeltségében.
Nemrégiben egy fotó is megjelent az interneten, amelyen Robert Brovdi és Ukrajna magyarországi nagykövete egy kilyuggatott magyar zászlóval pózolnak.
A trió hivatalos célja szintén turizmus, azonban adatok szerint mindhármuknak van tapasztalata külföldi zsoldosok toborzásában, és valószínűleg a Romulusz Ruszin-Szendi által rendelkezésükre bocsátott jelöltek kiválasztását kívánják elvégezni.
Csak remélni lehet, hogy a magyar állampolgárok körében nem akadnak olyanok, akik meghalnának egy rohamosztagban, egy idegen országért harcolva, havi 2000 dollárért.
Nyílt források szerint egy rohamosztagos átlagos „élettartama” – vagyis a megsebesüléséig, illetve elhunytáig eltelt idő – akár mindössze két hét is lehet.”
Ennyi a szöveg, de egy dolog már messziről bűzlik is, ordít is róla.
Ez az iromány orosz kézből került ki és a magyar választások befolyásolásának része!
Hogy én ezt miből gondolom, jobban mondva honnan tudom? Van némi múltam az álhírek és maszkirovkák felismerésében, leleplezésében. De részletezem is az alábbiakban.
Propaganda és hazugság
Kezdjük azzal, hogy az iromány – cikknek nem nevezném – eredeti nyelve egészen biztosan nem magyar. Már maga a szerző, bizonyos „Bence Kovács” is fordítva írja a tulajdon nevét, és hogy ez nem mondjuk egy angol (vagy más) nyelvű szerkesztői felület hibája, annak ékes bizonyítéka, hogy a volt vezérkari főnök neve is végig „Romulusz Ruszin-Szendi” formában szerepel. Az egyetlen helyesen leírt név ebben a szövegben Ruszin Zsolté.
Aztán lássuk a nyelvezetet. „Katonai tisztek érkeztek”? Kedves „Bence Kovács”, azt magyarul katonatisztnek írjuk és mondjuk. És kiket toboroznak? „Rohamkatonákat”? Az meg helyesen rohamosztagos. Amint az kicsit odébb szerepel is. Ilyent magyar anyanyelvű ember nem ír le.
Ahogy azt sem, hogy „kilyuggatott magyar zászló”. Az ugyanis az 1956-os forradalom lyukas zászlaja, fontos és szent nemzeti jelképünk, utalás az orosz elnyomásra és vérengzésre. Ezt minden magyar ismeri, határon innen és túl, szóval ez is elárulja, hogy idegen fércmunkát látunk. Éspedig oroszt.
Tekintsük a felületet, amin megjelent. Az online kiadvány címe hirekhub24, ami kínosan hasonlít az ismert és elismert 24.hu-ra, de természetesen semmi köze hozzá. Impresszum sehol, kapcsolatfelvételi lehetőség sehol, annak ellenére sem, hogy állítólag ez egy híroldal kéne legyen. De nem az. Annyit kiderítettem, hogy az első írás ezen a platformon 2026. március 2-i dátummal szerepel, de ez csalóka, mert a domaint csak 2026. március 16-án regisztrálták, éspedig 17:38-kor. Márpedig domain nélkül nem jelenhetett volna meg 16-a előtt semmi: a „szakemberek” egyszerűen antedatálták, előre dátumozták az írásokat. Nagyon sokkal előre nem tudták, mert csak friss híranyaguk volt, és mindegyik olyan, amilyen nyelvi szempontból, tehát ezek is oroszul lehettek eredetileg.
Impresszum és elérhetőség, mint mondtam, nincs, de érdekes módon van rovatrendszer. Lássuk, hogyan néz ki és kik írják.
Belföld: Bence Kovács
Nagyvilág: László Nagy
Kultúra: Dávid Tóth
Sport: Márton Szabó
Tech: Gergő Varga
Mindegyik nevet fordítva írták. Ráadásul a vezetéknevek valahogy pont a leggyakoribbak a magyar lakosság körében, hogy az elkövetőket ne lehessen egykönnyen megtalálni. Világos, hogy ezek álnevek, márpedig a valódi újságírónak a legnagyobb kincse a neve, vigyáz is rá, tisztán tartja, ahol lehet, reklámozza, bár a legjobb reklám a tisztességes munka.
Az iromány tartalmáról annyit, hogy Ukrajna nem, azaz nem toboroz Magyarországon. Az ukrán oldalon szolgáló külföldi önkéntesek javadalmazása tavaly januárban tényleg körülbelül kétezer dollár volt, de ez azóta változhatott. Viszont magyarországi, idegen nyelveket nem beszélő magyar önkéntesre ott semmi szükség. És tegyük a kezünket a szívünkre: elég kevés honfitársunk beszél vagy ért elfogadható szinten más nyelvet is a sajátján kívül. Hát milyen lenne ezeknek az önkénteseknek a vezényleti nyelve? Vagy úgy gondolják, hogy az egész ukrán tisztikar megtanul a magyar rekruták kedvéért a mi nyelvünkön? A háború kellős közepén? Pont erre lesz idejük? Ostobaság, kérem, ostobaság.
Azt már szinte felesleges is megjegyeznem, hiszen hazánk törvényeit mindenki ismeri, hogy magyar állampolgár számára tilos bármilyen zsoldosnak állni, ezt nagyon szigorúan büntetik.
Ostoba kell legyen az, aki felül ennek a provokációnak. Aminek egyébként még idén volt egy elődje is. Az úgynevezett „Oknyomozó Riport” című förmedvény, ami majdnem minden tulajdonságában egyezett a hirhub24-gyel, és szemmel láthatóan azért hozták létre, hogy Iványi Gábort megrágalmazhassák benne egy nagyon undorító bűnnel, melyet meg sem ismétlek. A Lakmusz leleplezte őket, mire fel – lássunk csodát – az „Oknyomozó Riport” felszívódott, mint egy vakbéltünet. Nem védekeztek, nem mentek bíróságra, nem is tagadtak, csak eltűntek, mint erdőben a vadnyom, szó szerint annyi maradt belőlük, amennyit a Lakmusz kifotózott.
Miért van erre szükség?
Hölgyeim és uraim, mi most az orosz dezinformációs módszerek egyikét látjuk működés közben, bevetésének kezdeti fázisában. A technika nem új, sőt: még a nyomtatott sajtó idejében találta ki a KGB vagy a Stasi egy névtelen, de agyafúrt munkatársa. Azt a legendát, hogy az AIDS-et a CIA terjesztette el a színes bőrű emberek kiirtása céljából, először 1983. július 7-én közöltette a szovjet és keletnémet titkosszolgálat egy kis, angol nyelvű indiai lapban, a Patriotban. Olvasta, aki olvasta, nem lehettek túl sokan. Két évig vártak vele, aztán átvette a Lityeraturnaja Gazeta, ami már a világsajtó része, tőlük pedig mindenki más, ameddig a szem ellát, hetedhét országban s még azon is túl. 1986. szeptember elején már erről szóló, 47 oldalas pamfletet osztogattak az el nem kötelezett országok zimbabwei konferenciáján, a keletnémet Jakob Segal és szerzőtársai tollából.
Mára a módszer alkalmazása leegyszerűsödött és lerövidült. Nem kell nyomtatott lapot alapítani, bejáratni, terjeszteni, várni: bejegyeznek egy híroldalt Paraguaytól Burundiig vagy Magyarországig bárhol, ha lehet, a célországban, feltöltik „híranyaggal”, majd a szükséges időpontban kikerülhet rá az az egyetlen „hír” – vagyis álhír – aminek a kedvéért létrehozták. Ezt aztán átveszi az orosz sajtó, vagy az olyan „nyugati” média, ami orosz zsoldban áll, és már terjed is a hazugság, mint ostrom alatt a kolera.
Ezt az eljárást hívják Matrjoskának, hívják Pravdának (ez az én elnevezésem rá, mert egyszer felfedeztem az ilyen álhírek ősforrását a világhálón, és annak is Pravda a címe, a régi orosz napilap után), pár éve még a Doppelgänger-módszer része volt, de az aztán arra specializálódott, hogy már létező és hiteles, nagy lapok másolatát készíti el, bennük elrejtve néhány álhírt és dezinformációt. A gyanútlan olvasó nem tudja megkülönböztetni mondjuk az ál-Spiegelt a valóditól.
Tehát miért olyan fontos, hogy ez az én mostani írásom minél előbb megjelenjen?
Azért, mert ha időben leleplezem a machinációt, az elejét veheti az álhír elterjedésének a magyar sajtóban épp úgy, mint világszerte. Ha van elég korai cáfolat, akkor az oroszok már át sem veszik, megbukott a művelet.
Ilyenkor a leggyengébb az álhír, a dezinformáció, mikor még alig bújt ki a tojásból, ilyenkor kell levadászni.
Most még talán megállítható, ha várok holnap reggelig, már nem biztos a siker.
Jelzés ez az orosz dezinformátoroknak, hogy látjuk őket és ha sokat nem is, de legalább ennyit tudunk tenni ellenük.
Hölgyeim és uraim, önök Moszkva legújabb hazugságát látták.
Ezt már nem nyomják le a torkunkon.
Szele Tamás