Szele Tamás: Szélhámosok és álrajongók
Ennek az írásnak már a legelején le kell szögeznem, hogy Nagy Ervinről a lehető legjobb véleménnyel vagyok, voltam és remélem, leszek is. Tehetséges, kiváló, színművésznek tartom, kreatív embernek, akiről az a legfrissebb valódi hír, hogy a HVG szerint az új kormány Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumában államtitkár lesz, hozzá tartozhatnak majd a színházi és a filmes ügyek is. Sok szerencsét, még több türelmet kívánok hozzá.
Hanem keringenek róla olyan hírek is, amikkel kapcsolatban tökéletesen biztos vagyok abban, hogy még csak nem is hallott róluk.
Szélhámosok élnek vissza a nevével és ezen az úton igen szép pénzeket keresnek. Számításom szerint az sem lehetetlen, hogy napi egymillió forintra rúg a bevételük.
Mivel nagyon régóta, legalább tizenkét éve dolgozom az álhír-elhárító és/vagy leleplező szakmában, a módszer számomra csak részleteiben új, a COVID előtt már találkoztam ezzel a trükkel, de az annyira régen volt, hogy a magyar hazugságpiacot még a helyi álhírek dominálták, nem az oroszok.
Akkoriban létezett egy jellegzetesen piros-sárga fejlécű álhírlap-család, amiben minden nap több eget verő, ordenáré hazugság is megjelent az ismertebb emberekről, sportolókról, színészekről, politikusokról, zenészekről, volt olyan is, amikor egy hét alatt ugyanaz a személy megnősült, megsebesült, meghalt, elvált, megtalálta Istent és részt vett némi sátánista orgiákon. Ebből nem volt igaz egy szó sem, de nagyon szépen kerestek a tulajdonosaik azon, hogy az ismert név hatására rengetegen megnyitották a hazugságot, és a megnyitás már hirdetésenként legalább egy forintot hozott nekik. Az oldalon volt mondjuk negyven reklám, egy ilyen hazugságot megnyitottak naponta százezren, az „írásonként” négymillió forint. De ha csak tízezren nyitották meg, az is szép pénz volt.
A megrágalmazott hírességek ugyan perelték az ismeretlen tettest – arra vigyáztak a gazemberek, hogy nyomot ne hagyjanak maguk után – a rendőrség viszont csak bottal üthette a nyomukat, hiszen semmiféle gyakorlatuk nem volt az online nyomozásban (most se sok van). A vircsaftnak úgy szakadt vége, hogy felfedezték, miszerint a világjárványból is pénzt lehet csinálni, és elkezdték azt terjeszteni, miszerint a Keleti Pályaudvaron egymás hegyén-hátán állnak a hullák. Erre már az illetékes szervek is felfigyeltek, főként, mert egy nappal korábban szigorították meg a rendkívüli állapotban történő rémhírterjesztés büntetési tételét, és azonnal szétszedték az álhírlapírókat. Kapta valami enyhe büntetést, aminél jóval többet érdemeltek volna, de akkor senkinek nem volt energiája pont ezzel foglalkozni. Egyszer-kétszer még újra próbálkoztak, aztán megjelentek a piacon a bivalyerős és vérprofi orosz álhírek, azokkal nem bírták a versenyt, végleg eltűntek.
Vagy lehet, hogy most tértek vissza?
Böngészgetem ma a Facebookot és elém ugrik egy Kincsem Nyomában című oldal. Indult ez év április 17-én, tehát már a választások után, ezt jegyezzük meg, mert fontos. Rajongói oldalnak tűnik, de ha nekem ilyen rajongóim volnának, elbujdosnék előlük betyárnak a Bakony erdejébe. Persze, ez csak álca: szélhámossággal van dolgunk.
Méghozzá otrombával.
Először azon csodálkoztam el, hogy általam ismeretlen politikai eseményekről számol be a felület. A legelsőt – április 23-i dátummal – ismertetném is, legalább részben.
„NAGY ERVIN HAJNALI 3-KOR ÉLŐBEN JELENTKEZETT EGY SÜRGŐS ÜZENETTEL
„Ma este üzenetet kaptam – és azzal a céllal küldték, hogy elhallgattassanak.”
Budapest, hajnali 3:07 – Nagy Ervin nem várt sajtósokra, nem adott ki hivatalos közleményt, és nem választott gondosan előkészített helyszínt. Ehelyett váratlanul élő adást indított az éjszaka közepén. Semmi hivatalos körítés. Semmi stáb a kamera mögött. Semmi taps.
Hétköznapi ruhában, egy egyszerű íróasztalnál ülve, félhomályban lépett a képbe, a telefonját szorongatva. Nem a tőle megszokott színészi kisugárzással vagy humorral kezdte.
„Ma este, 1:44-kor üzenetet kaptam” – mondta higgadtan. „Egy hitelesített fiókról, amely egy igen befolyásos politikai figurához köthető. Csak egyetlen mondat volt.”
Lassan olvasta fel:
„Foglalkozz olyan dolgokkal, amikhez értesz – és ne hidd azt, hogy a világ hatalmi struktúrái megvédenek téged.”
Leengedte a telefont.
„Ez nem kritika volt” – mondta halkabban. „Ez egy fenyegetés.”
A hangja egyszer sem csuklott el, de a körülötte lévő csend minden szót súlyosabbá tett. Befolyásról és hatalomról beszélt, a láthatatlan nyomásról, és arról az íratlan elvárásról, hogy a közszereplőknek – különösen a művészeknek – meg kellene maradniuk egy bizonyos határvonalon belül.”
Folytatódik még vagy háromszor ekkora terjedelemben, de felesleges volna idéznem, se több, se más nincs benne, csak üres szócséplés.
Először is: április 23-án már nem mert semmiféle „igen befolyásos politikai figura” fenyegetőzni, akkor már mindennek vége volt az ő számukra. Másodszor: ha ez megtörtént volna, hol a videó, amit a szöveg emleget? Sehol: a megadott linken (hivatkozáson) egy oldalt találunk, nem kevesebb, mint 38 darab reklámmal, plusz még ami felugrik, és ugyanezt a szöveget, kibővítve. Harmadszor: a gyakorlott szem észreveszi, hogy ez a szöveg nem ember, hanem mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) munkája. Az fogalmaz ilyen patetikusan, hatásvadász módon, közhelyesen. Itt valaki a zavarosban halászik.
Aztán elkezdtem nézegetni az oldalt. Abból kiderült, hogy Nagy Ervin a magyar Chuck Norris, és nem a színészi kvalitásai miatt, hanem azért, mert emberfeletti dolgokat cselekszik. Csak párat mutatnék be ezek közül, az összesre nincs is terjedelem.
Először is április 25-én kioktatta Orbán Viktort.
„Miután Orbán Viktor nyilvánosan támadta Nagy Ervint – „veszélyesnek” és a nemzeti ügyekben „gyengének” nevezve a nézeteit – sokan egy heves, oda-vissza vágó sárdobálásra számítottak.
De nem ezt kapták.
Ehelyett Nagy Ervin mindössze 17 szóval válaszolt:
„A béke soha nem gyengeség. Az erőszak soha nem erő. Az igazságnak nincs szüksége a hatalom engedélyére.”
Nevek nélkül.
Közvetlen támadás nélkül.”
Hogy Nagy Ervin sosem mondott ilyent, amint Orbán Viktor sem? Az semmi ahhoz képest, hogy a Google szerint egy másik álhírlapban ugyanez a párbeszéd zajlott le Karoline Leavitt és XIV. Leó pápa között, de annyira ugyanez, hogy még a bevezetője is szóról szóra azonos ezzel! Mi több, a szállóigének szánt közhelyet előszeretettel használják mindenféle egyéb álhír-oldalak is, bármely helyzettel kapcsolatban.
Lépjünk tovább.
Tudták maguk azt, hogy a budapesti külvárosokban színesbőrű pincérnők szolgálnak fel? Én sem, pedig italmérések és pincérnők között, bízvást mondhatom, még soha el nem tévedtem. De lám, az oldal szerint (április 25-i dátummal):
„Egy fekete pincérnőt kirúgtak, mert segített Nagy Ervinnek – de a következő napon élete legnagyobb sokkja érte
Keisha, az egyedülálló anya, aki minden erejével azon küzdött, hogy megélhetést biztosítson kislányának, álmában sem gondolta volna, hogy egyetlen apró kedvesség teljesen megváltoztathatja a sorsát. Amikor Nagy Ervin, az ország egyik legismertebb és legbátrabb művésze belépett a csendes külvárosi étterembe, Keisha azonnal felismerte őt. Mégis úgy döntött, marad a háttérben, és megőrzi professzionalizmusát.”
Érdekes hely ez a Budapest, annyit mondhatok. Hősünk viszont nem tétlenkedett, és – szintén az oldal szerint – még ugyanazon a napon volt energiája egy jó cselekedetre:
„Egy 7 éves kislánynak, aki terminális agydaganattal küzdött, egy utolsó kívánsága volt. Nem Disneylandet, nem hercegnőket és nem is csodát kért. Egyszerűen csak találkozni akart a példaképével, Nagy Ervinnel.
Amikor Ervin megkapta az üzenetet, nem érte be egy dedikált fotóval, és nem csak egy gyors videóüzenetet rögzített a színházi öltözőjéből. Nem értesítette a médiát, és nem kért kamerákat, hogy dokumentálják a pillanatot. Ehelyett csendben átszervezte a sűrű beosztását, autóba ült, és besétált egy néma, csendes kórházi szobába.”
Ez már tiszta Amerika. Annyira, hogy a szöveg is onnan jöhet: fekete pincérnők, Disneyland... Azonban másnap nagy baj történt.
„Mindenki imádkozzon a magyar filmművészet ikonjáért, Nagy Ervinért, aki egy megrázó baleset részese volt. Az eset olyan súlyos sérülésekkel járt, amelyek közvetlenül veszélyeztették az életét. A tragédia „felfoghatatlan” jellege sokkhullámokat indított el a művészvilágban és az egész országban, rajongók millióit hagyva mély döbbenetben.
A színművész jelenleg kórházban van, állapota válságos, de stabil. Az ország most egy emberként fog össze és imádkozik a közkedvelt művész túléléséért és felépüléséért. Ervin nemcsak a színpadon, hanem a való életben is mindig harcos volt – most minden eddiginél nagyobb szüksége van a szeretetünkre és a támogatásunkra.
A család és a barátok türelmet és tiszteletet kérnek ezekben a nehéz órákban. Ne hagyjuk abba a reménykedést, hogy Ervin hamarosan újra köztünk lehet.”
A régi csel: baleset, betegség, halálhír mindig nagy forgalmat hoz, mint már említettem. Aljas dolog? Nagyon is az. Művelik? Művelik, annak dacára, hogy ha akár csak hasonló is történt volna, azt az egész ország tudná. Még jó, hogy Nagy Ervin gyorsan felgyógyult és még aznap akcióba lépett:
„NAGY ERVIN TELJESEN INGYENES KÓRHÁZAT AVATOTT A HAJLÉKTALANOK SZÁMÁRA – „EZ AZ AZ ÖRÖKSÉG, AMIT HÁTRA AKARUNK HAGYNI.”
Nincsenek kamerák, nincs szalagátvágás – csak két ajtó, amely csendben kinyílt reggel 6:00-kor.
Hajnalban Nagy Ervin üdvözölte az első betegeket a Nagy Ervin Örökség Orvosi Központban (Nagy Ervin Legacy Medical Center), egy 250 ágyas kórházban, amely teljesen ingyenes, életre szóló ellátást nyújt azoknak, akiknek nincs otthonuk.
A központ onkológiai ellátást, sürgősségi műtéteket, mentálhigiénés szolgáltatásokat, függőségből való felépülést, fogászati ellátást, sőt állandó lakhatást is biztosít, biztonságos helyet nyújtva a betegeknek a felépüléshez és életük újrakezdéséhez.
A 122 millió dolláros projektet magánfinanszírozásból valósították meg, és végig alacsony profilú maradt. Az ajtók csak akkor nyíltak ki, amikor már minden készen állt ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtsanak a rászorulóknak.
Az első beteg James volt, egy nyugdíjas haditengerészeti veterán. Ervin személyesen üdvözölte őt a bejáratnál, és ezt mondta: „Ez a hely azért létezik, hogy soha többé senki ne legyen elfelejtve.”
A baleset híre, ugyebár, április 26-án, reggel 09:03-kor érkezett, a kórház ugyanazon a napon, 15: 17-kor nyílt meg. Ez orvosi csoda lenne, ha nem Supermanről volna szó. De azért a szívem szakad meg szegény Jamesért, a magyar haditengerészet veteránjáért... aznap este egyébként még belefért egy rejtélyes családi találkozó és egy újabb látogatás, ugyanannál a kislánynál, ugyanazzal a szöveggel. Valamint sok egyéb. Nem lehet naponta tizen-valahány hazugságot taxatíve részletezni, csak a színesebbeket veszem elő.
Tegnap, április 28-án is jótékonysági nap volt.
„Nagy Ervin csendben besétált egy apró budapesti menhelyre, amely a bezárás szélén állt – mindössze 48 órájuk maradt, mielőtt az összes bennlévő kutyát elaltatták volna.
A számlák kifizetetlenek voltak. A tulajdonos már majdnem feladta a reményt. De ekkor Nagy Ervin – a legendás színész, aki mély empátiájáról és karizmatikus, mégis gyengéd jelenlétéről ismert – bejelentés és feltűnés nélkül belépett.
Méltóságteljesen járta be a menhelyet, keveset szólt, mindent megfigyelt rá jellemzően éles és kedves szemével. A hátsó sarokban megállt. Ott feküdt egy 11 éves labrador keverék, Buddy – gyenge volt, elfeledett és várakozott.
Ervin letérdelt mellé, és gyengéden a fejére tette a kezét. Nem beszélt sokat – csak néhány halk, vigasztaló szót mondott azzal a félreérthetetlen melegséggel, épp csak hallhatóan, de elegendő volt ahhoz, hogy megnyugtassa a reszkető állatot.
Majd felállt, és egyszerűen megkérdezte: „Hány kutya van itt?” „Harminckilenc” – jött a válasz.
Ervin megállt egy pillanatra, arcán csendes elszántság tükröződött. Majd halkan, de határozottan így szólt: „Mindannyian megérdemelnek egy esélyt.”
Ami ezután történt, mindenkit meglepett. A következő napon teherautók kezdtek érkezni a menhely elé. Benne felszerelések – puha új fekhelyek, friss padlóburkolat, orvosi eszközök, prémium eledel és játékok. Munkások jöttek, hogy megjavítsák a régi kenneleket, újrafessék a falakat, és az egész helyet menedékké varázsolják. Ami korábban végnek tűnt, gyönyörű új kezdetté vált.
Most minden kennel felett egy kis tábla lóg: „Örök otthon – szeretettel Nagy Ervintől.”
És Buddy? Ervin nem habozott. Azonnal örökbe fogadta. „Eleget várt már” – mondta halkan, miközben a pórázt fogta. „Hazaviszem.”
Egyetlen csendes látogatással Nagy Ervin nemcsak egy küzdő menhelyen segített – 39 állatnak adott jövőt.”
Hol van a menhely, mennyi volt a tartozása, hogyan sikerült egy nap alatt felújítani? Ráadásul úgy, hogy ez a „következő nap” ma van, de a tudósítás tegnapi? Ne is kérdezzük, nincs válasz. De mielőtt megszakadna a szívünk: a csodatételt még lehet fokozni! Igaz, ez már mai hír.
„Nagy Ervin felajánlotta a 2026-os könyveladásaiból származó teljes, 4,5 millió dolláros (kb. 1,6 milliárd forintos) bevételét – a szponzori bevételeivel együtt –, hogy egy hajléktalansegítő központokból álló hálózatot hozzon létre Magyarországon.
Ez a kezdeményezés 150 lakóegység és 300 menhelyi férőhely kialakítását segíti elő a rászorulók számára hazánkban.
A népszerű színművész, aki mindig is szívén viselte a társadalmi igazságosságot, ezzel a hatalmas felajánlással most közvetlen segítséget nyújt azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Ervin ezzel is bizonyítja, hogy nemcsak a színpadon és a közéletben, hanem a tettek mezején is készen áll kiállni a magyar emberekért.”
Tudomásom szerint Nagy Ervin két kötetet publikált, Péterfy Gergellyel közösen, 2022-ben és 2023-ban, de nincs az az Isten, hogy ezekkel Magyarországon 1.6 milliárd forintot lehessen keresni. Aki manapság egymillió forintot képes keresni egy kötettel, az már bestsellert írt és nagyon keresett szerző, keveseknek is sikerül, szóval ez is egy újabb csoda, vagyis szemenszedett hazugság.
Eddig az idézetek, lenne még bőven, de már nekem is káprázik tőlük a szemem és zsibbad az agyam.
Mi ez?
Inkább azt nézzük, mi nem.
Nem rajongói oldal. A valódi rajongói oldal reális híreket közöl, hogy hitelét ne veszítse a rajongók előtt.
Nem politikai propaganda: jelen helyzetben a világon semmi szükség ilyen otromba, hazug túlzásokra, ráadásul a választások után, de előtte sem folyamodott sem Nagy Ervin, sem a pártja ilyen vulgáris módszerekhez. Az ilyesmi csak árt, nem használ.
Esetleg lejáratási kísérlet? Addig hazudoznak hősünkről, míg a róla szóló valódi hírek is hitelüket vesztik? Ennek sem volna értelme így, szezon után. Én másra gyanakszom.
Arra, hogy ez, kérem, üzlet. Aljas, mocskos, hazug üzlet. Ha megnyitjuk a Facebok-posztokba ágyazott linkeket, mindegyik egy wealth.cafe.biz című szövegszemétdombra visz, amin szó szerint milliószámra találunk – főként angolul – ilyen szövegeket, minden ismert emberről Elon Musktól kezdve Oprah Winfreyig. És, mint mondtam, telis-tele vannak hirdetésekkel. Ezeknek a bevételéért zajlik az egész szemfényvesztés.
Az történhetett, hogy valaki beüzemelt egy szöveggyárat, amit MI hajt. Ez majdnem ingyen dolgozik, nem kér enni, inni, nem lakik sehol, nem is ruházkodik, ráadásul működik a világ bármely nyelvén. Persze magyarul kell legyen egy lektora a szövegeknek, mert sajátos nyelv a miénk.
Sőt, a Facebook-oldalnak magyarországi telephelye is van, éspedig Mogyoródon, a Síp utca 43 alatt. Az megint csak ne zavarjon senkit, hogy Mogyoródon nincs Síp utca, ez a csalók világában természetes. Ha a Metának megfelelt a kamu cím, feleljen meg mindenkinek.
Megnézte az üzemeltető a magyarországi népszerűségi listákat, Nagy Ervin valószínűleg – megérdemelten! – előkelő helyen szerepelt rajtuk, tehát ő lett a szélhámosság célpontja és áldozata, aztán beindult az álhír-gyár. Annak ne vagyok a megmondhatója, hogy az üzemeltető magyar vagy külföldi, de honfitársnak gyanítom, ugyanis ezeket az álhír-szövegeket generálás előtt paraméterezni is kell, és egy külföldihez képest gyanúsan jól ismeri a magyar belpolitikát. Az érdemi nagyüzem április 23-án, hat napja kezdődött, nem is csoda, hogy az érintett, akinek most ezer dolga van, és mind fontosabb ennél, nem vette észre. Viszont a vállalkozás reklámbevétele – a lájkokból visszakövetkeztethetően – inkább felülről karcolhatja a napi egymillió forintot, mint alulról.
Világos tehát, hogy aljas visszaélés történt, aminek az Nagy Ervin áldozata.
Most jön a nehezebb kérdés: mit lehet ez ellen tenni?
Nos, erre Magyarországon van törvény. Ha valakiről hazudoznak, akár szépet, akár csúnyát, az a jó hírhez való jog megsértése. Csak épp az elkövetőt lesz nagyon nehéz elkapni.
Magát a rendszert viszonylag egyszerű leállítani: amennyiben Nagy Ervin jelenti az oldalt a Facebooknak, azért, mert visszaélnek a nevével, szélsebesen leveszik, és a vállalkozás terjesztési felület hiányában elhal.
Aztán vagy újrakezdik, mondjuk Molnár Áronnal, vagy nem, de ezek olyan újrakezdős szélhámosok. Szeretik a könnyen jött pénzt.
Elkapni lenne jó őket, de míg csak ismeretlen tettes ellen lehet feljelentést tenni, és amíg ennyire túlterheltek a rendőri-nyomozati szervek, sok esélyt nem látok a sikerre: ha Nagy Ervin úgy gondolja, mégis jobban teszi, ha jelenti az oldalt, így legalább leáll az ostobaság szökőkútja.
Én csak a figyelmet szerettem volna felhívni a dologra, mert méltatlannak találom, hogy egy derék, tehetséges ember nevével visszaéljenek.
Míg nem történik előrelépés az ügyben, a svindlereket csókoltatja a fekete pincérnő a budapesti külvárosból és James, a magyar haditengerészet elaggott veteránja.
Szele Tamás