Szele Tamás: Thuküdidész, Trump és Hszi Csin-ping
Hölgyeim és uraim, kedves mindenki az euroatlanti világban, fellélegezhetünk: Donald Trump és Hszi Csin-ping csúcstalálkozója úgy ért véget, hogy az amerikai elnök nem engedett Tajvannal kapcsolatos álláspontjából. Ez volt most a legfontosabb kérdés, hiszen ha leállítja vagy akár csak lelassítja a szigetországnak járó fegyverszállítmányokat, esetleg feladja a Tajvani-szoros védelmét, és Kína elcsatolhatja a valamikori Formosát, az egész nyugati világ pár éven belül vagy kínai befolyás alá kerül, vagy számítástechnikai szempontból a harmadik világ szintjére süllyed – Tajvan ugyanis a bolygó chipgyártásának központja.
A csúcstalálkozót a The Washington Post összefoglalója alapján mutatom be, természetesen szokás szerint saját megjegyzéseimmel, melyeket csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg. Akkor lássuk, hogyan is járt Trump Pekingben?
Izgalmasan. A csúcs rezüméjeként elmondható, hogy Hszi Csin-ping kínai vezető csütörtökön arra figyelmeztette Donald Trump elnököt, miszerint „konfliktusok” alakulhatnak ki, ha a két nagyhatalom nem kezeli megfelelően a Tajvan-kérdést, és kijelentette, hogy Peking számára az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során elsődleges fontosságú a vitatott sziget sorsa, amelyet Washington régóta támogat katonai szempontból.
Hszi üzenete – amelyet zárt ajtók mögül, egy több órás találkozó előtt közvetített a pekingi Nagy Népi Csarnokból – annál is inkább figyelemre méltó volt, mivel Trump igyekszik felmelegíteni a kapcsolatokat és kereskedelmi megállapodásokat kötni az amerikai gazdaság fellendítése érdekében. Az üzenet azt követően érkezett, hogy Hszi egy pompás ünnepséggel üdvözölte Trumpot a Tienanmen téren, ahol a kínai hadsereg 1989-ben lemészárolta a demokráciát követelő tüntetőket.*
*Nos, igen, az időzítés mindig is a kínai diplomácia erőssége volt, a finom utalásokkal együtt. Bár ami nekünk „finom utalás” az a kínaiaknak elviselhetetlenül durva és nyers követelőzés, ne feledjük, ennek a kultúrának hihetetlen érzéke van a finom árnyalatokhoz. Meg úgy mellesleg a tömeggyilkoságokhoz is, de az más tészta. Trumpot Pekingben megalázták és képletesen szólva felmosták vele a Tienanmen teret, csak ő ebből semmit sem vett észre.
Az első sértés az volt, hogy a repülőtéren nem Hszi Csin-ping várta, egyenrangú félként, hanem Han Zheng alelnök, igaz, adtak mellé katonazenekart és zászlólengető fiatalokat is. A második sértés az volt, hogy bár Peking tele van szebbnél szebb és tárgyalásra kiválóan alkalmas helyekkel, pont a Nagy Népi Csarnokban fogadták (ami voltaképpen a Nagy Népi Gyűlés, vagyis a kínai parlament épülete), ami bizony a gyászos hírű Tienanmen téren áll. A harmadik sértés abban állt, hogy Hszi Csin-ping már a fogadtatás után, de még a tárgyalások előtt közölte a kínai és nemzetközi nyilvánossággal az álláspontját, amivel azt üzente, hogy „ígérhet ám a Donald, amit csak akar vagy bír, én ezt gondolom és ettől egy jottányit sem fogok tágítani”.
Trump tucatnyi amerikai üzleti döntéshozót vitt magával az útra, és a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését helyezte a középpontba, leplezve a két ország közötti katonai rivalizálást. Bár Trump később azt mondta, hogy a találkozó „remek” volt, Hszi kijelentései – a kínai külügyminisztérium beszámolója szerint – egyértelművé tették, hogy a kínai vezető a biztonságra kíván összpontosítani, miközben Trump nagyobb hajlandóságot mutat az amerikai katonai erő fitogtatására.
„A tajvani kérdés a legfontosabb téma a kínai–amerikai kapcsolatokban” – mondta Hszi a külügyminisztérium közleménye szerint. „Ha ezt megfelelően kezelik, a kétoldalú kapcsolatok teljesen stabilak lesznek. Ellenkező esetben a két ország között összecsapások, sőt konfliktusok is kialakulhatnak, ami az egész viszonyt nagy veszélybe sodorja.”*
*Ennél udvariasabban nehéz lett volna azt mondani, hogy „ha vagánykodsz, Donald, szétrúgom a fenekedet”.
A találkozón Trump nem reagált Hszi Tajvanról szóló megjegyzéseire, és egyáltalán nem vett róluk tudomást, hanem rátért a következő témára – közölte a Fehér Ház egyik tisztviselője, aki névtelenséget kért, hogy beszélhessen az érzékeny, zárt ajtók mögött zajló találkozóról.
Egy magas rangú kormányzati tisztviselő azonban elmondta, hogy a találkozó során mindkét fél megismételte a kérdéssel kapcsolatos, korábban már kifejtett álláspontját.
Pekingbe való utazása előtt Trump elmondta, hogy Hszi meg akarja vitatni az Egyesült Államok Tajvanba történő fegyvereladásait, és hogy ő készen áll a beszélgetésre – ami önmagában is változást jelent, mivel az Egyesült Államok hivatalos politikája eddig az volt, hogy Pekinggel való egyeztetés nélkül ad el fegyvereket Tajvannak.*
*És végül minden maradt a régiben. Hála az Égnek. Bár van egy olyan érzésem, hogy ára lesz még ennek a status quonak. Sőt: már most is van, kell legyen, csak mi nem ismerjük.
A két vezető nyilvánosan igyekezett minimalizálni az esetleges rivalizálást, amikor csütörtökön megkezdődött a kétnapos, nagy jelentőségű találkozó, amelyen az amerikai elnököt és kíséretét zászlókat lengető iskolások és egyenruhában vonuló csapatok fogadták.
A nap kezdetén Trump gépkocsikonvoja átvonult a kommunista Kína alapító atyja, Mao Ce-tung árgus tekintete alatt, akinek arcképe a Tiananmen téri Tiltott Város bejárata felett lóg, mielőtt a Nagy Népi Csarnokhoz hajtott volna a megbeszélések megkezdésére.*
*„Itt én vagyok a gazda, nagyorrú, fehér ördögök, úgy viseljétek magatokat” – üzente a Nagy Kormányos képe, ami valóban mindig a Tienanmen kapu fölött lóg.
A ceremónia – amelyen egy katonai fúvószenekar eljátszotta a „The Star Spangled Bannert” vagyis az Amerikai Egyesült Államok himnuszát, 21 ágyúlövés dördült el, és több tucat, azonos magasságú katona vonult fel – szinte pontosan megegyezett azzal, amit akkor mutattak be, amikor Trump legutóbb, első elnöki ciklusának elején, 2017-ben Pekingbe látogatott.
De Kína ma sokkal hatalmasabb, mint akkor volt. Trump eközben az Egyesült Államokat háborúba sodorta Iránnal, ami a világ energiaellátásának egy részét bezárta a Perzsa-öbölbe, és megemelte az árakat Amerikában. Hszitől azt várja, hogy nyomást gyakoroljon Iránra a Hormuzi-szoros forgalmának felszabadítása és a nukleáris programtól való elállás érdekében.
Hszi eközben saját országában a gazdaság lassulásával szembesül, és Kínát az Egyesült Államok stabil alternatívájaként kívánja bemutatni, amely Trump második elnöki ciklusa alatt ingadozó politikát folytatott a kereskedelem és a biztonság terén.
A találkozók kezdetén Trump a két vezető személyes kapcsolatairól beszélt, míg Hszi a tágabb értelemben vett amerikai–kínai kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt.
„Ez a fogadtatás olyan megtiszteltetés volt, amilyet kevesen tapasztaltak meg eddig” – mondta Trump Hszinek, amikor megkezdték beszélgetésüket a Népi Nagyteremben. „Ön és én már régóta ismerjük egymást. Valójában ez a két ország közötti leghosszabb kapcsolat, amely elnöki szinten valaha is létezett, és ez számomra nagy megtiszteltetés.”
Hszi, aki 2013 óta vezeti Kínát, példátlan mértékű hatalomközpontosítást hajtott végre, ellenfeleit eltávolította, és riválisok nélküli vezetőként konszolidálta pozícióját.
Hszi a kínai–amerikai világuralom víziójával válaszolt Trumpnak, kijelentve, hogy el akarja kerülni „Thuküdidész csapdáját” – az ókori görög történetíró által leírt, egymást kiszorítani kívánó rivális hatalmak háborúba sodródásának jelenségére utalva.*
*Ez is egy mérhetetlenül elegáns, finom trollkodás volt. Hszi Csin-ping művelt ember, nem „csak” kínai értelemben, hanem euroatlanti értelemben is az, és most finoman érzékeltette az ostobaságáról és műveletlenségéről ismert Trumppal, hogy ő tudja, ki volt Thuküdidész, de Trump nem tudja ám! A trükk bejött, Trump hallgatott Thuküdidészről, mint a sült hal. Ha műveltebb, ilyen esetben az lett volna a helyénvaló, hogy egy kínai filozófust, költőt, politikust vagy hadvezért említsen, ha lehet idézzen is, mondjuk Lao-cét, Li Taj-pót vagy Szun-cét. De ezeket a mostani amerikai elnök hírből sem ismeri.
Mint a kínai vezető mondta:
„A két félnek inkább partnernek kell lennie, mint riválisnak, kölcsönös sikert és közös jólétet kell elérnie, és meg kell találnia a nagyhatalmak együttélésének megfelelő módját az új korszakban.”
A Fehér Ház találkozóról szóló közleménye nem tett említést Tajvanról, viszont azt írta, hogy a két vezető megállapodott a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésében, a fentanil-prekurzorok Egyesült Államokba történő beáramlásának megakadályozásában, valamint abban, hogy rá akarják venni Iránt a szoros újbóli megnyitására.
Kína régóta igényt tart Tajvanra, erre a tőle 1948-ban elszakadt, demokratikus szigetországra, amely a félvezetők és más technológiai termékek gyártásának fellegvára. Az Egyesült Államok, bár hivatalosan nem ismeri el Tajvant független országként, a térség legfontosabb katonai támogatója. Az Egyesült Államok kelet-ázsiai hadtervei azt vizsgálják, hogyan lehetne megvédeni a szigetet egy olyan kínai invázió ellen, amelynek célja Peking hatalmának visszaállítása a sziget fölött.
„Kína katonai fenyegetése az egyetlen oka a Tajvani-szoros és az indiai-csendes-óceáni régió instabilitásának” – mondta Michelle Lee, a tajvani kormány szóvivője csütörtökön a sajtónak. „Kormányunk pozitívan értékel minden olyan intézkedést, amely hozzájárul a regionális stabilitáshoz és segít kezelni az autoriter befolyás terjedéséből fakadó kockázatokat.”
Amikor Trump gépkocsikonvoja megérkezett a Nagy Népi Csarnokhoz, a vezetők kezet fogtak, majd üdvözölték egymás magas rangú képviselőit. Hszi végigvonult az amerikai tisztviselők sora előtt, és kezet rázott azokkal a férfiaknak, akik az Irán elleni támadást irányították, amely olyan mértékben alakíthatja át a közel-keleti politikát, hogy arra az elmúlt évtizedekben alig volt példa.
A sor végén Eric és Lara Trump várták – az elnök családtagjai, akik igyekeznek kihasználni a kínai piacon elérhető hatalmas nyereséget.
Ezt követte az újabb katonai tiszteletadás, a zenekar és az ujjongó gyerekek, akik amerikai és kínai zászlókat és virágokat lengettek, és láthatóan örömet okoztak Trumpnak. Az amerikai elnök tapsolt és két hüvelykujját felemelte.
A találkozó után az elnökök bejárták a tiltott Városban álló Menny Templomát, a város egyik legfontosabb történelmi nevezetességét.* Hszi a napot azzal zárta, hogy csütörtök este fényűző állami vacsorát rendezett Trump tiszteletére, mielőtt pénteken újabb találkozókra került sor.
*A Menny Templomában megint sor került egy kis trollkodásra: a Xinhua hírügynökség szerint:
„Hszi a Jó Termés Imájának Csarnoka előtt üdvözölte Trumpot. A vezetők fényképet készítettek a terem előtt, majd körbevezették őket. Látogatásuk során Hszi elmagyarázta Trumpnak, hogy az ókorban állami rituálékat tartottak a Menny Templomában, ahol akkoriban a kínai uralkodók a nemzet jóléétért, a társadalmi harmóniáért és a jó terméshez szükséges kedvező időjárásért imádkoztak.”
Az ám, ez régi hagyomány: de a Menny Temploma csak hatszáz éves, hol van ez az ókortól, pláne a kínai ókortól? Ebben az épületben csak a Ming-kor óta imádkoztak, az ókorban nem is állt. Trump persze le volt nyűgözve az „antik” templomtól, mert nem tudta, hogy maximum középkori. Bár a császárok tényleg imádkoztak benne, ez az épület csak 1420 óta áll, Jiajing császár építtette – olyan volt ez a kis trükk, mintha Hszi Csin-pingnek mondjuk Washingtonban Kolumbusz Kristóf lábnyomát mutogatták volna, holott a nagy felfedező sosem lépett Észak-Amerika földjére. Csakhogy erről Hszi Csin-ping tudott volna.
Csütörtökön alig volt nyilvános jele annak a konfrontatív megközelítésnek, amelyet Trump az első hivatali ideje végén alkalmazott, amikor megpróbálta kizárni a kínai technológiát az amerikai piacokról. Ehelyett vezető amerikai üzletemberek kísérték őt, miközben a két ország közötti befektetési forgalom erősítésére törekedett.
Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook, a Tesla vezérigazgatója, Elon Musk, és az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang mind Trump legfőbb kormányzati tisztségviselői mögött álltak, miközben a vezetők a vörös szőnyegen sétáltak az érkezési ceremónia során. Hszi a Trump-tal való találkozója után a Nagy Népi Csarnokban találkozott az amerikai üzleti vezetőkkel.
„A találkozók jól alakultak” – mondta Huang az újságíróknak, miközben elhagyta a Nagy Népi Csarnokot. „Hszi Csin-ping és Trump elnök hihetetlenek voltak.”*
*Ezt aláírom. Hihetetlenek, de nem a szó hagyományos értelmében, és mindegyik a maga módján.
Egykori tisztviselők szerint mindkét vezető megkaphatja a találkozótól, amit akar, de nem valószínű, hogy a tárgyalások alapvetően átalakítanák a két ország közötti kapcsolatot.
„Hszi megadta Trumpnak azt a mediális-vizuális showt, amire az elnök számított” – mondta Julian Gewirtz, aki a Biden-kormány Nemzetbiztonsági Tanácsának kínai politikáért felelős igazgatója volt. „Kína reméli, hogy a szimbolikát tartalomra cseréli, kihasználva a protokollt és Trump pompás külsőségek iránti vonzódását, hogy elhalassza a gazdasági eszkaláció visszatérését, és időt nyerjen Kínának az ereje gyarapítására.
A Pekinget járt amerikai vezérigazgatói delegáció mérete és összetétele reményt keltett a kereskedelmi és befektetési tárgyalások előrelépésének lehetőségében – mondta Da Wei, a Tsinghua Egyetem Nemzetközi Biztonságpolitikai és Stratégiai Központjának igazgatója.
De az általános várakozások továbbra is visszafogottak. A két vezető októberi találkozója Dél-Koreában azután jött létre, hogy Kína az amerikai vámok bevezetését követően korlátozásokat vezetett be a ritkaföldfémek exportjára, és a találkozón a „kríziskezelés” érzése uralkodott – mondta. Mint Da Wei megjegyezte:
„Ha ez a csúcstalálkozó ugródeszkaként szolgálhat a jövő számára, az már elég is lenne.”
Joe Biden volt elnök nem járt Pekingben, amíg a Fehér Ház lakója volt, bár máshol találkozott Hszi Csin-pinggel, így hosszú ideje nem volt elnöki szintű találkozó a két ország vezetői között.
„Az elmúlt kilenc évben egyetlen amerikai elnök sem járt Kínában”, és ez figyelmeztető jel volt az amerikai–kínai kapcsolatok szempontjából – mondta Zhang Jiadong, volt diplomata és a sanghaji Fudan Egyetem professzora.
„Trump jelenléte a legfontosabb üzenetet közvetíti: Kína és az Egyesült Államok már nem áttörést szeretne elérni, hanem a stabilitás helyreállítására törekszik” – mondta.
Nos, itt a vége, fuss el véle, örüljünk, hogy nincs baj. Azt azonban le merném fogadni, hogy ma este a pekingi családok bekészítik a tévé elé a nassolnivalót, és megnézik a csúcstalálkozóról szóló összefoglalót – nem csak megnézik, úgy fogják végigröhögni, mint az európaiak egy mr. Bean-filmet.
Mert ezen a csúcson bizony Trumpnak jutott mr. Bean szerepe.
Szele Tamás