Szele Tamás: Trump és az ágyúnaszád-diplomácia
Azt, hogy tegnap hajnaltól kezdve mi történt Venezuelában, nagyjából az egész világ tudja: az amerikai hadsereg elfogta Maduro elnököt és már New Yorkban is van, rövidesen bíróság elé is áll. Nem zsarnokoskodásért, ami a valódi bűne, mert ez ellen Donald Trumpnak se törvénye, se kifogása, hanem kábítószerrel kapcsolatos ügyekért. Nos, ez is valami.
De mi lesz holnap? Mi történik Venezuelával, miféle kormányzat követi majd a Maduro-félét? Egyáltalán: hadiállapotban van Venezuela az Egyesült Államokkal? És ha igen, miért nem? Ezeket a kérdéseket feszegeti a The New York Times vezércikke, melyet az alábbiakban mutatok be, természetesen saját megjegyzéseim kíséretében, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.
Trump elnök szombati kijelentése, miszerint az Egyesült Államok azt tervezi, hogy meghatározatlan ideig „irányítani” fogja Venezuelát, utasításokat adva az ország kormányának és kiaknázva hatalmas olajkészleteit, egy olyan kockázatos új korszakba vezeti az Egyesült Államokat, amelyben gazdasági és politikai dominanciára törekszik egy nagyjából 30 millió lakosú ország felett.*
*Azért ez az államforma érdekelne. Hogy fogják hívni az országot? Venezuelai ASZSZK, vagyis Amerikai Szervilis Szövetségi Köztársaság? Lenin is csettintene: elvégre ki lehetett hagyni a szovjethatalmat is, a villamosítást is.
A Mar-a-Lago-i magánklubjában tartott beszédében, néhány órával azután, hogy Nicolás Maduro venezuelai vezetőt és feleségét az amerikai erők elfogták hálószobájukban, Trump azt mondta a sajtónak, hogy Delcy Rodríguez, aki Maduro alelnökeként szolgált, addig tarthatja meg a hatalmat Venezuelában, amíg „azt teszi, amit mi akarunk”.
Rodríguez asszony azonban nyilvánosan kevés érdeklődést mutatott az amerikaiak való engedelmesség iránt. Egy, az országhoz intézett beszédében azzal vádolta Washingtont, hogy hamis ürüggyel megszállta az országát, és azt állította, hogy Maduro továbbra is Venezuela államfője. „Amit Venezuelával művelnek, az barbárság” – mondta.*
*Viszont még most is a helyén van. Lehet, hogy ezt akarják tőle? Nehéz Trumpon kiigazodni. Rodríguez helyén jobban nézne ki Machado asszony, de ő nem kaphat hatalmat, miután elnyerte a Nobel-békedíjat Trump elől. Ezen csak egy dolog segíthetne: ha Donald Trumpot minél előbb megválasztanák Caracas Szépségkirálynőjének. Van annyi köze a szépséghez, mint a békéhez.
Trump és legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadói gondosan elkerülték, hogy a Venezuelával kapcsolatos terveiket megszállásnak nevezzék, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Egyesült Államok tette Japán legyőzése után, vagy Szaddám Huszein megdöntése után Irakban. Ehelyett egy gyámsághoz hasonló megállapodást vázoltak fel, meglehetősen homályos módon. Eszerint az Egyesült Államok meghatároz egy elképzelést arról, hogyan kell Venezuelát vezetni, és elvárja, hogy az ideiglenes kormány ezt egy átmeneti időszakban, további katonai beavatkozás fenyegetése mellett végrehajtsa.*
*Igazi szovjet módszer, mondom én, bár csak közvetlenül fenyegethető államokkal működik. Az nem is kétséges, hogy Madurónak mennie kellett, de ez a fajta befolyásgyakorlás már eléggé kétséges módszer.
Marco Rubio külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó még azután is, hogy Rodríguez asszony ellentmondott Trumpnak, azt mondta, hogy fenntartja az álláspontját. Mint a The New York Timesnak adott interjújában mondta:
„Az elkövetkező napokban és hetekben a tetteik és cselekedeteik alapján fogunk dönteni. Úgy gondoljuk, hogy egyedülálló és történelmi lehetőségük lesz arra, hogy nagy szolgálatot tegyenek az országuknak, és reméljük, hogy elfogadják ezt a lehetőséget”.
Trump szombaton azt sugallta, hogy bár jelenleg nincsenek amerikai csapatok Venezuelában, a katonai fellépés „második hulláma” is bekövetkezne, ha az Egyesült Államok ellenállásba ütközne, akár a terepen, akár a venezuelai kormány tisztviselői részéről.
„Nem félünk a szárazföldi bevetéstől” – mondta Trump úr.* Arra a kérdésre, hogy pontosan kik fogják irányítani Venezuelát, azt mondta, hogy „azok az emberek, akik közvetlenül mögöttem állnak: mi fogjuk irányítani”, rámutatva Marco Rubio külügyminiszterre, Pete Hegseth védelmi miniszterre és Dan Caine tábornokra, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökére.
*Azt elhiszem, hogy ő nem fél, nem neki kell dögmelegben partra szállni, dzsungelharcot vívni, országot megszállni. De annak, hogy Venezuelát még a mostaninál is rosszabb állapotba taszítsák, tényleg az a legbiztosabb módja, ha a Trump-Rubio-Hegseth-Caine négyesfogat fogja irányítani, Washingtonból és Mar-a-Lagoból. Kő kövön nem fog maradni.
Trump úr ezt azzal a kijelentéssel párosította, hogy az egyik legfontosabb amerikai cél az olajjal összefüggő jogokhoz való hozzáférés visszaszerzése, amelyről többször is azt mondta, hogy „ellopták” az Egyesült Államoktól. Ezekkel a kijelentésekkel az elnök új fejezetet nyitott az amerikai nemzetépítésben.
Egy olyan fejezetet, amelyben azt reméli, hogy a közvetlenül a tengerparton horgonyzó armada puszta jelenlétével minden fontosabb politikai döntést befolyásolni tud Venezuelában, és talán másokat is meg tud félemlíteni a térségben. Megismételte a kormány által a kábítószer-kereskedelemben játszott szerepe miatt célkeresztbe vett másik ország, Kolumbia elnökének szóló figyelmeztetését, miszerint az „vigyázzon a seggére”.
Trump szombati intézkedései visszavetették Amerikát az ágyúnaszád-diplomácia korábbi korszakába, amikor az Egyesült Államok arra használta a hadseregét, hogy területeket és erőforrásokat szerezzen meg a saját céljaira.
Egy évvel ezelőtt, ezen a héten, szintén Mar-a-Lagóban, Trump nyíltan arról elmélkedett, hogy Kanadát, Grönlandot és Panamát az Egyesült Államok részévé tenné.* Most pedig, miután a Fehér Házban felakasztotta a vámokat kedvelő William McKinley elnök portréját, aki a Fülöp-szigetek, Guam és Puerto Rico katonai megszállását irányította, Trump azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak jogában áll visszaszerezni Venezuelától azokat az erőforrásokat, amelyeket szerinte jogtalanul vettek ki az amerikai vállalatok kezéből.
*Ágyúnaszád és méret kérdése, kérem. Az ágyúnaszádokra utal Trump tervezett „Arany Flottája” is, amely nem repülőgép-hordozókból, hanem csatahajókból fog állni. Igen, csatahajókból, a 21. században. Azokon férnek el szép, nagy ágyúk. De azért akkora csatahajó nincs, amivel teszem azt, Kanadát szét lehetne lőni.
Az amerikai hadműveletnek, amellyel egy hatalmas latin-amerikai ország feletti ellenőrzést igyekszik érvényesíteni, kevés előzménye van az elmúlt évtizedekben, sokkal inkább emlékeztet a 19. század végének és a 20. század elejének amerikai birodalmi katonai törekvéseire Mexikóban, Nicaraguában és más országokban.
Trump és tanácsadói azt állították, hogy jogalapjuk van a pénteken elrendelt azonnali intézkedésre, Maduro letartóztatására. Egy 2020-ra datált vádirat a venezuelai vezetőt egy sor kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos cselekmény elkövetésével vádolja. Szombaton közzétettek egy frissített vádiratot, amelyben Maduro felesége, Cilia Flores is szerepel.
Ez a vádirat azonban csak Maduro állítólagos bűncselekményeivel foglalkozik. Nem szolgáltatott jogalapot az ország irányításának átvételére, ahogyan azt az amerikai elnök kijelentette.
Trump úr nem kért bocsánatot e lépés megtételéért, és indoklásában bebizonyította, hogy sokat foglalkozott az olajiparral.
„Venezuela egyoldalúan lefoglalta és eladta az amerikai olajat, az amerikai eszközöket és az amerikai platformokat, ami dollármilliárdokba került nekünk” – mondta a venezuelai altalajból kiszivattyúzott erőforrásokról. „Ezt már régebben is megtették, de soha nem volt olyan elnökünk, aki bármit is tett volna ez ellen. Elvették az összes tulajdonunkat.” Hozzátette: „A szocialista rezsim ellopta tőlünk mindezt az előző kormányok idején – erőszakkal rabolták el”.*
*Mondja, kedves Trump uram, ha az Egyesült Államok visszakaphatja a szocialista rezsim által államosított olajberuházásait, nem kaphatnám én is vissza nagypapám papír-írószer-bélyegüzletét a nagyváradi Fő utcán? Mert azt is államosították, és sehogyan sem sikerült visszaszerezni. Legfeljebb felküld pár csatahajót a Körösön.
Világossá tette, hogy most visszaveszi a javakat, és az amerikaiakat kártalanítani fogják, mielőtt a venezuelaiak – jóslata szerint – „gazdagok” lesznek.*
*Akkor lesznek azok a szegény venezuelaiak gazdagok, amikor én maharadzsa.
De ez sok kérdést hagyott nyitva. Szüksége lesz-e az Egyesült Államoknak megszálló katonai erőre, hogy megvédje az olajszektort, amíg az amerikaiak és mások újjáépítik azt? Az Egyesült Államok fogja irányítani a bíróságokat, és meghatározhatja, hogy ki termelje ki az olajat?
Beiktat egy engedelmes bábkormányt néhány évre? És mi történik, ha egy legitim, demokratikus választást olyan venezuelaiak nyernek, akiknek más elképzeléseik vannak az országról?
Mindezek a kérdések természetesen pontosan olyan „örök háborúkba” keverhetik az Egyesült Államokat, amelyektől Trump MAGA-tömegbázisa annyira retteg.
Amikor erre rákérdeztek, Trump elutasította a választ és másról kezdett beszélni. Megjegyezte, hogy 2020 januárjában sikeresen megölette az iráni Qudsz Erők vezetőjét, Qassim Suleimani tábornokot. Szerinte ennek köszönhetően sikerült az Irán főbb nukleáris létesítményei elleni támadás és Teherán uránkészletének eltemetése is.*
*Tipikus Csubakka-érvelés.
De azok nagyrészt egyszeri támadások voltak. Nem következett belőlük egy idegen ország irányítása, vagy az ellenállás kezelése, amely szinte mindig együtt jár egy ilyen vállalkozással.
A 20. század folyamán az Egyesült Államok a Karib-térség és Közép-Amerika kisebb országaiban több alkalommal is katonai beavatkozást hajtott végre. Venezuela azonban kétszer akkora, mint Irak, és a kihívások ugyanolyan összetettnek bizonyulhatnak.
„Bármilyen demokratikus átmenethez szükség lesz a rendszerpárti és a rendszerellenes elemek részvételére egyaránt” – mondta egy interjúban John Polga-Hecimovich, az amerikai haditengerészeti akadémia Venezuela-kutatója.
Szerinte a mostani tervek egyik döntőpróbája az lesz, hogy a venezuelai fegyveres erők hogyan reagálnak a helyzetre. „Ha kettészakad a hadsereg, és egyesek támogatják az átmenetet, mások pedig nem, akkor a dolgok erőszakossá válhatnak” – mondta. „Másrészt viszont egy egységes haderő segíthetne legitimálni a következő kormányt”.
Nos, egyelőre nem tudjuk, mi lesz, nem is érdemes jósolgatni, de ez a gyors szombati rajtaütés – azzal együtt, hogy Maduro aljas és gonosz, véreskezű tömeggyilkos volt, de nem ezért szeretik – torkollhat akár egy elhúzódó háborúba is. Sőt, forradalomba, gerillaharcokba: Venezuelában ez távolról sem lehetetlen.
Csak halkan jegyzem meg így, búcsúzóul: tavaly szeptemberben Trump megfenyegette Afganisztánt is az ott maradt amerikai javak visszaadását követelve... ilyennek minősül például szerinte a bagrami légibázis.
Bár a beavatkozásnak lesznek akadályai. Például Afganisztánnak nincs egy mákszemnyi, cseppnyi tengere sem.
Sebaj, majd odaviszik az Arany Flottát teveháton.
Szele Tamás