Szele Tamás: Vance Darth Vadernél

Nálunk vendégeskedik J. D. Vance amerikai alelnök, és az emberben három kérdés ötlik fel óhatatlanul ennek a hírnek a hallatán, úgymint: 1. Miért jött? 2. Mit hoz? 3. Mit visz? Természetesen csak az olyan megátalkodott pogányok kérdezik ezt, mint én, akik nem hiszik el, hogy a minden szuverenistát átható testvéri szeretet és a naconalista Internacionálé összefogásának ereje hajtotta őt ide pont most, a magyar választási kampány dandárjában.

Ha támogatásáról jött biztosítani Orbán Viktort, akkor azt elég különösen oldotta meg, mert azt mondta, miszerint bárki nyeri a magyarországi választásokat, együttműködnek vele, mert szeretik a magyar népet, de biztos abban, hogy Orbán Viktor győz vasárnap. Ezzel ugyan nincs kisegítve Orbán, legfeljebb csak annyira, mint bárki más, de ezt kapta, ez jutott neki Trump feltétlen támogatásából. Meg a választási gyűlésen – az előbbi szentencia még a sajtótájékoztatón hangzott el – egy élő telefonhívás magától a fenséges Trumptól, aki azt mondta, miszerint:

„Imádom Magyarországot, imádom Viktort. Elképesztő ember, nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Nem engedte, hogy megtámadják az országát, biztonságban tartotta Magyarországot, fantasztikus munkát végzett. Nagyon nagy híve vagyok Orbán Viktornak, nagy megtiszteltetés, hogy önökhöz szólhatok. Briliáns emberek önök, és olyan ember a vezetőjük, aki erősen, jól tartotta az országot. Nincsenek azok a problémák Magyarországon, amely sok más országban megvannak, ez Orbán Viktor miatt van.”

Én mondom, kérem, nincs szebb az őszinte, tiszta szerelemnél. Itt az érzelmek szólnak, a szív beszél, ami abból is látszik, hogy Trump nem fárasztotta sem magát, sem az általa teljesen hülyének nézett magyar közönséget érvekkel, nem magyarázta el, miért szereti Orbán Viktort, mit szeret benne, a sudár termetét, kökény szemét vagy azt a tűzre való, bocsánat, tűzről pattant természetét, hanem valószínűleg úgy és olyannak szereti mindenét, ahogy van és amilyen. Ez a teljes, mindent elsöprő érzelem, le a kalappal, kérem, korkülönbség ide vagy oda. „Szívem szeret” dadogta a telefonba, mint Sir Basil Lehár Ferenc operettjében, Feleki Kamill alakításában, és akit az ő szíve szeret, azt nekünk is imádnunk kell.

Vagy nem.

Az, hogy Trump kit szeret, az ő dolga, az, hogy mi kit nem állhatunk, az meg a miénk. Vance tehát azért jött, hogy biztosítsa Orbánt Trump szerelméről, ami ment volna telefonon is, de így romantikusabb. Később még visszatérünk arra, miért rajong Orbánért az amerikai Republikánus Párt teljes jobbszárnya, meg arra is, hogyan teszik ezt, egyelőre folytassuk a gondolatmenetet.

Mit hozott Vance?

Látszólag csak üzenetet, postillon d'amour volt, szerelmi postás, de a valóságban komolyabb dolgokról van szó. Lássuk a Bloomberg pár órával ezelőtti hírét!

„Magyarország az Orbán-Vance találkozón beleegyezett, hogy olajat vásároljon az USA-tól

Magyarország megállapodást köt az Egyesült Államoktól való olajvásárlásról J. D, Vance alelnök keddi budapesti látogatásán, néhány nappal az ország kulcsfontosságú parlamenti választása előtt – közölte egy, az ügyet jól ismerő személy.

A magyarországi Mol Nyrt. 500 ezer tonna olaj megvásárlásáról állapodik meg mintegy 500 millió dollárért – mondta a személy, aki, mivel nem nyilvános információkról beszélt, kérte neve elhallgatását. Más részleteket nem lehetett azonnal megtudni. A Mol növelte az orosz olajbeszerzések mennyiségét is, miután mind az Egyesült Államoktól, mind az Európai Uniótól szankciómentességet kapott.”

Ah, vagy úgy. Szép a romantika, de még szebb a kézzelfogható vagyon, a legszebb meg a nyersolaj, drilll, baby, drill, hol van Szijjártó a károgásával, mely szerint a magyar finomítók csakis és kizárólag Ural nyersolajat képesek feldolgozni? Más források azt is tudni vélik, hogy ez a nyersolaj Venezuelából származik majd, ami azt is megmutatja, milyen jó lelkű legény is ez a Trump. Meghallja, hogy valaki bajban van, és azonnal a segítségére siet, megtámogatja másoknak a javaival, de persze jó sok pénzért, amit – ő rak zsebre. Ha nincs pénz, segítség sincs, ha van, a megsegített hamar rájön, hogy Trump közvetítése nélkül olcsóbban megúszta volna, de akkor már késő, akkor már ellovagolt Trump, ez a kifordított Robin Hood, ez a Dennis Moore a Monty Pythonból, aki a szegényektől lop, hogy a gazdagoknak adja a zsákmányt, bár erre bőven akad magyar példa is.

Rendben, akkor már az is megvan, mit visz Vance. Az olaj árát viszi, bár egyszerűen csodálatos lesz, ahogy az amerikai tankhajók majd kikötnek a hortobágyi mólóknál, a kilenclyukú világítótorony mellett. Ugyanis ezt a drága portékát nem bízhatjuk mindenféle balkáni csővezetékekre, amiket gyanús elemek robbantgatnak. Az illető gyanús elemekre nagy szükség van a kampányban, ez igaz, de az olaj fontosabb: a tankhajóknak magyar területen kell kikötniük, éspedig a Hortobágyon, ha másként nem megy, csatornát építünk Záráig vagy Fiuméig!

Világos tehát minden, csak az nem, mit esznek az amerikai republikánusok ezen az Orbánon. Ezt Jim Geraghty sem érti a The Washington Post véleményrovatában, de legalább megpróbált utána járni. Lássuk, mire jutott.

Szerinte ha két évtizeddel ezelőtt megjósolta volna valaki, hogy a világ 54. helyen álló gazdaságának miniszterelnöke (Magyarország két hellyel marad le Angola mögött) legalább hatszor fog felszólalni a Konzervatív Politikai Akciókonferencia (CPAC) összejövetelein – ötször a saját fővárosában vendégül látva azt! – és az újraválasztása kiemelt prioritás lesz egy republikánus elnök számára, az környezete azonnal hívta volna az ápolókat és az elmegyógyintézetben köt ki az illető.

És mégis, egy maroknyi amerikai konzervatív vadul rajong Orbán iránt. Steve King, egy volt iowai republikánus képviselő, aki sosem volt a legélesebb kés a fiókban, egyszer azt állította: „A történelem Orbán miniszterelnököt a nyugati civilizáció Winston Churchilljeként fogja feljegyezni”. (A National Review munkatársa, Jay Nordlinger megjegyezte, hogy a „nyugati civilizáció Winston Churchilljének” valójában... ugye, magának Churchillnek kellene lennie.)

Ritkán látni republikánus kongresszusi képviselők szívét Bulgária, Horvátország vagy Szlovákia miniszterelnökei miatt megdobbanni.

Nem, Orbán azért tűnt ki, mert már évekkel azelőtt, hogy Trump leereszkedett a mozgólépcsőn a Trump Towerben és bejelentette elnökjelöltségét, hagyományos értékeket követelt, nagyobb állami ellenőrzést a gazdaság felett, és utálta a bevándorlókat. Ami az ebben az évszázadban a világpolitikát uraló nacionalista-populista-nativista irányzatot illeti, Orbán megelőzte korát.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Orbán megelőzte a (d)evolúciós folyamatot abban a tekintetben is, hogy minden pályatársánál alaposabban elhasználódott. A Fidesz mintegy 10 százalékponttal van lemaradva a Magyar Péter vezette Európa-párti Tisza mögött. A volt Fidesz-tag Magyar 2024-ben azzal vált ismertté, hogy elítélte egykori pártja korrupcióját. Ezt az amerikaiaknak nehéz lesz elképzelni, de néha a nacionalista populisták, akik egyre nagyobb hatalmat akarnak maguknak, nem mindig a közérdeket tartják szem előtt, és hajlamosak politikai szövetségeseik kínos botrányait eltussolni.

De a korrupciós vádakat félretéve, Orbán egyszerűen nem hozta el az általa ígért jólétet. Ilona Gizińska, a varsói székhelyű Center for Eastern Studies kutatója azt írja, hogy „Orbán 16 évnyi kormányzása után a magyar gazdaság a „stabil stagnálás állapotába került”. Megjegyzi, hogy „ez a modell kezdettől fogva a juttatások szelektív újraelosztásán, a hatalomhoz hű gazdasági elit privilegizálásán, valamint a külföldi tőkétől és exporttól való függőség állandósításán alapult. A következő években a problémák fokozódtak”.Márpedig a Gizińska által leírt „gazdasági oligarchizálódás” nem a tartós gazdasági növekedés vagy a széles körű közmegelégedettség receptje.

Orbán az idei évet azzal töltötte, hogy rémhíreket terjesztett arról, miszerint amennyiben pártját nem választják újra, magyar férfiakat küldenek a szomszédos Ukrajnába Oroszország ellen harcolni. Ez badarság; Marton Gellert a German Marshall Fundtól azt írja, hogy Magyar „következetesen elítélte Oroszország invázióját, és hangsúlyozta Ukrajna jogát ahhoz, hogy megvédje szuverenitását, de azt is fenntartotta, hogy Magyarországnak kerülnie kell a háborúban való közvetlen részvételt”.

Ne feledjük: Ukrajna nem NATO-szövetséges, de segítséget ajánl az Egyesült Államoknak és amerikai szövetségeseinek az iráni drónok elleni harcban; Magyarország NATO-szövetséges, de Orbán és kormánya gratulált Vlagyimir Putyinnak a csalárd választási „győzelméhez”, kereskedelmi megállapodást írt alá az iráni ajatollahokkal, és hosszú távú biztonsági garanciákról tárgyalt Kínával. Ahhoz képest, hogy állítólag ő „a nyugati civilizáció Winston Churchillje”, Orbán elég sokat játszadozik a nyugati civilizáció geopolitikai ellenségeivel.

Itt lehet a rejtély kulcsa: Orbán azért példaképe az amerikai republikánusok jobbszárnyának, mert egyrészt Trump előtt már trumpista volt, tehát pápább a pápánál, sőt, cápább is a cápánál, nem fél a rasszizmustól, nacionalizmustól, korrupciótól, hanem egyenesen ezek sűrűjébe veti magát és lubickol a posványban – csalni is mer, hazudni is, amit Amerikában nem okos dolog megpróbálni a politikusoknak, mert ha kiderül, elkergetik őket, mehetnek jeget aszalni. Mer zsarnokoskodni, van bátorsága az áruláshoz is, sőt, kifejezetten élvezi azt.

Valóságos Sötét Úr, Darth Vader, mert azért Palpatine szerepe mégis Trumpé. Politikai ikonja mindannak, ami nem szabad megjelenjen a politikában. És ő is vidékről jön, egy kis, romlatlan mezőgazdasági bolygóról, ahol még Anakin Skywalker néven ismerték meg. Hosszú, göröngyös, küzdelmes út vezetett a Sötét Oldalra, de megtette.

És most a Császár, Palpatine követe jár nála.

Szóljon valaki, hogy nézzék meg együtt a film végét is.

Abból meg lehet tudni, mi vár Darth Vaderre.

És hívja fel valaki Luke-ot is. Dolog lenne. Munka van.

Szele Tamás