Szele Tamás: Világszintű békeharc

Tudom, hogy választási kampány van, de időnként nézzünk ki az ablakon, lássuk, hogy mi történik a világban, mert tegnap is majdnem úgy jártunk, hogy a magyar pártvillongások miatt majdnem kitört nélkülünk az atomháború. Az az atomháború, ami végül elmaradt, és helyette tűzszünetet kötöttek, amit Irán már meg is sértett az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein és Izrael ellen, arra hivatkozva, hogy a velük szemben álló fél sértette meg a megállapodást.

Mely megállapodást még alá sem írták.

Nem mondom: igazi közel-keleti és huszonegyedik századi tűzszünet. Akármelyik keresztes hadjáratba elmenne.

De lássuk, hogy foglalja össze a pillanatnyi globális helyzetet a The New York Times.

A világ vezetői szerdán megkönnyebbülésüket fejezték ki, hogy az Egyesült Államok, Izrael és Irán megállapodott egy ideiglenes tűzszünetben, Trump elnök pedig visszavonta apokaliptikus fenyegetését, hogy eszkalálja a háborút, amely máris globális válságok sorozatát váltotta ki.

A megkönnyebbülést azonban mérsékelte az a mélységes tehetetlenség, amelyet a legtöbb ország az elmúlt hat hétben érzett, miközben végignézték, ahogy Trump olyan háborút folytat, amely megrázta gazdaságukat, veszélyeztette energiaellátásukat, átalakította belpolitikájukat és megváltoztatta a világ vezető szuperhatalmával való kapcsolataikat.

Még ha tartós is lesz a kéthetes tűzszünet, ezeknek a vezetőknek, különösen Európában, akkor is az lesz a dolguk, hogy helyrehozzák azokat a repedéseket, amelyeket ez a háború okozott a globális gazdaságban és a biztonsági környezetben.

Az is rájuk marad, hogy jobb módszereket keressenek arra, miként navigáljanak abban az új világrendben, amelyet Trump hozott létre a Fehér Házban töltött második ciklusában, és amelyben az elnök barátokat és ellenségeket egyaránt megátmadhat és megbüntethet. Egyes országok kevés módot találnak arra, hogy megvédjék magukat, még akkor is, ha riadalmukat fejezik ki Trump intézkedései miatt.

A közhangulatot a dán külügyminiszter, Lars Lokke Rasmussen bejegyzése fejezi ki, melyet az X közösségi médiaplatformon tett:

„Jobb hely a világ ma, mint tegnap? Kétségtelenül. De jobb hely, mint 40 nappal ezelőtt? Több mint kétséges.”

Pedro Sánchez, Spanyolország miniszterelnöke, az iráni háború nyílt ellenzője, a tűzszünetet „jó hírként méltatta, különösen, ha az igazságos és tartós békéhez vezet”. De hozzátette, hogy keményen elítéli Trump hadjáratát. Mint írta:

„A pillanatnyi megkönnyebbülés nem feledtetheti velünk a káoszt, a pusztítást és az elveszett életeket. Spanyolország kormánya nem fogja megtapsolni azokat, akik felgyújtják a világot, csak azért, mert megjelennek egy vödör vízzel. Mi az, amire most szükség van? Diplomácia, nemzetközi jog és BÉKE”.

Európán kívül a tűzszünet olyan országok dicséretét váltotta ki, mint Omán, Japán, Malajzia és Ausztrália.

Anthony Albanese, az ausztrál miniszterelnök a Sky Newsnak nyilatkozva üdvözölte a megállapodást, és reményét fejezte ki, hogy a háború véget ér, „mert ez nagy hatással van az ausztrál átlagpolgárokra és a térségünkre”.

Albanese azonban egyenesen bírálta Trump kedden, a tűzszünet bejelentése előtt tett ígéretét, miszerint „egy civilizáció fog elpusztulni ma este” Iránban, ha nem születik megállapodás, mondván, hogy „nem helyénvaló az Egyesült Államok elnökétől ennek a nyelvezetnek a használata”.

Más vezetők erősen csóválták a fejüket aglobális energiaellátás folyamatos zavarai miatt, melyeket a háború okozott, mert ezek az üzemanyagárakat az egekbe repítették, hiányt okoztak, és számos kormányt arra kényszerítettek, hogy költséges intézkedéseket hozzon az autósok és más fogyasztók terheinek enyhítésére.

Ez nagyrészt azért van, mert Irán igyekszik akadályozni a hajóforgalmat a Hormuzi-szorosban, amely kulcsfontosságú olaj- és gázszállítási folyosó. A tűzszüneti megállapodás lehetővé teszi a hajók számára a biztonságos áthaladást a szoroson, ha előzőleg egyeztetnek az iráni hadsereggel.

„Most az kell legyen a cél, hogy a következő napokban tárgyalásokat folytassunk a háború végleges befejezéséről” – mondta Friedrich Merz, Németország kancellárja szerdán egy nyilatkozatban. Ezek a tárgyalások – tette hozzá – „elháríthatnak egy súlyos globális energiaválságot”.

Azonban ezeknek a vezetőknek kevés lehetőségük van Trump befolyásolására, sem ebben a háborúban, sem más konfliktusokban. Trump harcias és gyakran változó kijelentéseinek elemzése egy hónapig tartó munkát jelentett az egész viág számára. Más vezetők különböző válaszokat adtak, beleértve az enyhe támogatást, a megfontolt visszautasítást és néha csak a nyilvános hallgatást az amerikai tervekkel kapcsolatban, remélve, hogy Trump majd magától meggondolja magát.

Vegyük például a keddi napot, amikor Trump apokaliptikus fenyegetést intézett Irán ellen, mondván, hogy az Egyesült Államok eltörli a civilizációját. Sem Merz sem Keir Starmer brit miniszterelnök nem reagált nyilvánosan a kijelentésre, ahogy Emmanuel Macron francia elnök sem.

Ez szándékos hallgatásnak tűnt, hogy elkerüljék az amerikai elnök esetleges provokációját, miközben a diplomaták – a pakisztáni kormány vezetésével – a színfalak mögött a tűzszünet érdekében dolgoztak. Ehelyett Macron és Merz egymástól független megjegyzéseket tett közzé az X közösségi médiaplatformon.

Az illetékesek az elmúlt hónapban Európa-szerte megpróbálták tompítani a háború miatt megugró olaj- és gázárak gazdasági és politikai hatásait.

Olaszországban a tanári szakszervezet elnöke arra figyelmeztetett, hogy a diákoknak az iskola utolsó heteiben vissza kell térniük a távoktatáshoz, ha az üzemanyaghiány tovább tart, és megnehezíti az épületek nyitva tartását. A válság politikailag sebezhető pillanatban érte Giorgia Meloni miniszterelnököt, miután elvesztette az olasz igazságszolgáltatás átalakításáról szóló népszavazást.

Meloni kabinetje legalább május végéig mérsékelte az üzemanyagadót, hogy némi könnyebbséget biztosítson a fogyasztóknak. Spanyolország hasonlóan csökkentette az energiaadót. A német hatóságok napi egyszeri alkalomra korlátozták a benzinkutak áremeléseit, és további, a fogyasztókat segítő intézkedéseket vitatnak meg. Az Európai Szakszervezeti Szövetség szerdai becslése szerint egy elhúzódó válság az Európai Unió egy átlagos háztartása számára közel 2000 euróval, azaz mintegy 2300 dollárral növelheti az energiaköltségeket az idén.

Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy még a tárgyalások előrehaladása ellenére is szükség lehet további segítségre.

„Amit eddig tettek, az mély károkat okozott az energetikai infrastruktúrában” – mondta Tito Boeri, a milánói Bocconi Egyetem közgazdászprofesszora. „Tehát még ha újra meg is nyitják a Hormuzi-szorost, időbe telik, amíg ezek az országok újra teljes kapacitással működni fognak.”

A brit Starmer szerdán a Perzsa-öbölbe utazott volna, hogy találkozzon a szövetségesekkel, és megvitassa, hogyan lehetne a szorost folyamatosa nyitva tartani a nemzetközi hajózás előtt - közölték kormányzati tisztviselők. Utazását még a tűzszünet bejelentése előtt megtervezték a Hormuzi-szorosról szóló megbeszéléseket követően, amelyeknek Nagy-Britannia adott otthont az elmúlt héten több mint 40 ország diplomatái és katonai tervezői között.

Ezek a megbeszélések még nem vezettek közös cselekvési tervhez.

Ahogy elnézem, nem is fognak: a legvalószínűbb az, hogy egy elhúzódó háború nyitányát látjuk, mely igen sokba fog kerülni, és pont ott ér majd véget, ahol elindult. Az egyetlen igazolható és elismerésre méltó célját pedig, vagyis az iráni rendszerváltást csak olyan formában éri el, mint most: a vezető rétegben helyet cserélnek az ajatollahok a katonatisztekkel és viszont.

Sőt, az is elég lesz egy idő után, ha turbánt cserélnek tányérsapkára egymás között.

Mindenesetre nyugodjunk meg, míg mi itthon harapdáljuk át egymás torkát, a nagyvilágban a békeharc folytatódik és a tűzszüneteknek számos áldozata van. Tavasz van: virulnak az aknamezők.

Szele Tamás