Szele Tamás: Washington, Teherán és az atom

Ezekben az órákban zajlanak az amerikai-iráni tárgyalások Genfben, és a világ illedelmesen, pattanásig feszült idegekkel várja, mire jutnak az egymáshoz kétségkívül méltó magas tárgyaló felek, úgymint a Trump-adminisztráció és a teheráni ajatollah-rezsim képviselői. Witkoff és Kushner (korábban: Stan és Pan) már ma reggel megérkeztek és megkezdték az előadás előkészületeit: ahol ez a két politikai komédiás megjelenik, ott biztos a kasszasiker, szék nem marad szárazon, legyen szó akár Moszkváról, akár Genfről, akár a Közel-Keletről úgy általában véve. A burleszk mesterei, kár, hogy a diplomáciához már kevésbé értenek.

Rendben van, viszont mivel a tárgyalások még nem zárultak le, a végeredményről nem is tudhatok beszámolni – csak annyit tehetek, a The Washington Post nyomán, hogy legalább az eddig történtekről és a várható lehetőségekről adok egy áttekintést.

Genfben tehát megkezdődött az Egyesült Államok és Irán közötti nukleáris tárgyalások harmadik fordulója, miközben a világ nagy része lélegzetvisszafojtva várja, hogy a Donald Trump elnök által a Közel-Keleten felállított hatalmas katonai csapatösszevonás az irániak sarokba szorítását célzó fenyegetést, vagy inkább egy támadás ígéretét jelenti, ha a tárgyalások nem vezetnek azonnal a neki tetsző megállapodáshoz.

„Nem hiszem, hogy már megszületett volna a végleges döntés” – mondta Mark R. Warner demokrata szenátor, egyike a magas rangú kongresszusi vezetők kis csoportjának, akiket néhány órával azelőtt tájékoztattak az elnök terveiről, hogy Trump kedd este megtartotta az Unió helyzetéről szóló éves beszédét a törvényhozók együttes ülése előtt.

„Hogy most ezt elhiszik-e vagy sem, az egy teljesen más kérdés” – mondta egy, a kormányzat törvényhozókkal való kapcsolatfelvételét ismerő személy, aki az érzékeny megbeszélésekre való tekintettel névtelensége megőrzése mellett beszélt.

Steve Witkoff amerikai főtárgyaló és tárgyalótársa, Trump veje, Jared Kushner csütörtök reggel érkezett Genfbe, és már látták őket találkozni Badr Albusaidi ománi külügyminiszterrel, aki közvetítőként működik közre az Egyesült Államok és Irán közötti közvetett tárgyalásokon.

Trump keddi beszéde kevés vagy inkább semmilyen támpontot nem adott végső szándékairól. Megismételte állításait, miszerint júniusban légicsapásokkal „megsemmisítette Irán nukleáris fegyverprogramját”, de azt mondta, hogy az irániak megkezdték annak újjáépítését, és „ebben a pillanatban is baljós törekvéseiket követik”. Azt mondta, Irán megtagadta, hogy ígéretet tegyen arra, miszerint soha nem lesz atomfegyvere, és már dolgozik azokon az interkontinentális ballisztikus rakétákon (ICBM), amelyek „hamarosan elérhetik” az Egyesült Államok kontinentális területeit.

Mindezen állításokat megkérdőjelezték a nemzetközi nukleáris ellenőrök, akik úgy értékelték, hogy Irán földalatti nukleáris létesítményeinek többsége sértetlen maradt, bár bejárataikat a júniusi bombázásokból származó törmelék temette be, és még nem jutottak el hozzájuk. Irán aggasztó mennyiségű erősen dúsított urániumot halmozott fel, amelynek nincs más felhasználási módja, mint az atomfegyver előállítása, bár Teherán többször is kijelentette, hogy nem áll szándékában ilyet előállítani.

Bármilyenek is legyenek Irán szándékai, nincs bizonyíték arra, hogy aktívan tervezné egy (vagy több) bomba megépítését – mondta Rafael Mariano Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője a múlt héten a francia televíziónak adott interjújában. Grossi várhatóan részt vesz a csütörtöki genfi találkozón, hogy ismertesse a NAÜ értékelését és az esetleges új megállapodás szerinti ellenőrzések feltételeit.

Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) tavalyi jelentése – még a júniusi amerikai és izraeli csapások előtt – azt állította, hogy Irán ugyan rendelkezik a Közel-Kelet és Európa megtámadására alkalmas rakétákkal, de csak 2035-re tudna „hadra fogható” ICBM-et gyártani, „ha Teherán úgy döntene, hogy meg kívánja szerezni ezt a lehetőséget”.

Izrael és az Egyesült Államok szerint a júniusi támadások során Irán rakétaindító állásainak nagy részét megsemmisítették.

Ahogy a háború lehetősége egyre valószínűbbé vált, a kormányzat több különböző indokot is felvetett egy amerikai támadásra: a rezsim ellen tiltakozó iráni civilek védelmét, Teherán elutasító magatartását az amerikai megállapodás feltételeinek elfogadására, valamint a térségben állomásozó mintegy 35 ezer amerikai katona védelmét egy esetleges támadással szemben.

Míg Trump következetesen azt mondta, miszerint célja megakadályozni, hogy Irán atomfegyverrel rendelkezzen, mások a kormányzatban azt mondták, hogy Teheránnak be kell fejeznie minden nukleáris dúsítást, át kell adnia mintegy 900 fontnyi magasan dúsított, fegyverminőséghez közeli hasadóanyagot, vissza kell fognia ballisztikus rakétaprogramját és fel kell hagynia a térségben működő proxy milíciák, például a jemeni houthik és a libanoni Hezbollah támogatásával.

Teherán úgy döntött, hogy szaván fogja Trumpot, mondván, hogy a jelenlegi tárgyalások csak arról szólnak, hogy Irán ellenőrizhetően ígéretet tesz arra, hogy nem fog atomfegyvert gyártani, amiért cserébe az Egyesült Államok feloldja a gazdasági szankciókat.

Ali Shamkhani, Irán legfelsőbb vezetőjének tanácsadója szerint a megállapodás „elérhető”, ha a tárgyalásokon ragaszkodnak Irán azon ígéretéhez, hogy nem épít atomfegyvert, és csütörtök reggel a közösségi médiában hozzátette, hogy az iráni külügyminiszter „elegendő támogatással és tekintéllyel” rendelkezik ahhoz, hogy a tárgyalásokon megállapodásra jussanak.

Az új javaslat, amelyet Irán elmondása szerint Genfben bemutat, magában foglalja a „jelképes urándúsítást” – amely Teherán szerint az atomsorompó-szerződés értelmében szuverén és törvényes joga orvosi és egyéb kutatások céljaira – közölte két, a tárgyalásokat ismerő személy, akik névtelenségük megőrzése mellett beszéltek a zárt ajtók mögött zajló megbeszélésekről.

Tavaly tavasszal, amikor a tárgyalások egy korábbi fordulójára került sor, Witkoff nyilvánosan azt mondta, hogy Iránt 3,67 százalékos urándúsítási szintre fogják korlátozni, vagyis arra a színvonalra, amelyről az Obama-kormányzat idején kötött 2015-ös megállapodásban állapodtak meg, és amelyet Trump első hivatali ideje alatt visszavont. De heteken belül, miután néhány republikánus törvényhozó nyilvánosan elutasította ezt a lehetőséget, Witkoff gyorsan változtatott álláspontján, és egy májusi interjúban azt mondta az ABC-nek: „Még 1 százalékos dúsítási képességet sem engedhetünk meg nekik”.

A 2015-ös megállapodás értelmében Irán Oroszországba szállította akkori dúsított uránkészleteit. Ezúttal Teherán kijelentette, hogy nem engedi, hogy az anyag elhagyja az országot, bár egyes tisztviselők azt sugallták, hogy nyitottak lehetnek a dúsított urán alacsonyabb szintre történő „hígítására”.

Számos republikánus és demokrata képviselő azt mondta, hogy az Iránra gyakorolt katonai nyomás hasznos lehet, ha az nukleáris megállapodáshoz vezet. „Amit most művelnek, és amit én okosnak tartok, az az erővel támogatott diplomácia” – mondta Dan Sullivan republikánus szenátor, a Fegyveres Erők Bizottságának tagja.

Jeanne Shaheen szenáto, a Külügyi Bizottság rangidős demokrata tagja azt mondta, hogy „ha a készülődés eredménye azt jelenti, hogy le tudjuk ültetni az embereket az asztalhoz, és tárgyalni tudnak a jelenlegi helyzet diplomáciai megoldásáról, az jó lenne – jó az Egyesült Államoknak, jó Iránnak, jó a régiónak”.

A demokraták és külpolitikai elemzők által felvetett kérdés azonban az, hogy a kormányzat pontosan mit tekint minimálisan elfogadható megállapodásnak és hogy Trump meghúzza-e a ravaszt, mielőtt a tárgyalások lezajlanának.

„Amit hallottam, az valódi aggodalom volt azzal kapcsolatban, hogy ha kiiktatjuk az ajatollahot és felszámoljuk a rezsimjüket, mi történik utána?”. mondta Shaheen, utalva Irán legfelsőbb vezetőjére és a külföldi vezetőkkel folytatott beszélgetéseire. „Átveszi a hatalmat az IRGC (Iszlám Forradalmi Gárda)? Az egész országban kitör a polgárháború? Ez tényleg egyáltalán nem világos. Ezért olyan nyugtalanító a stratégia hiánya az elnök és a kormányzat részéről”.

Ugyanakkor „az elnök nem magyarázta meg, hogy miért most van itt az ideje egy újabb közel-keleti háborúnak” – mondta Jim Himes képviselő, a képviselőház hírszerzési bizottságának rangidős demokrata vezetője. „Ha valamit egyáltalán megerősít, akkor éppen saját álláspontjának az ellenkezőjét erősíti azzal, hogy továbbra is nyilvánosan ragaszkodik ahhoz, miszerint a korábbi csapások »megsemmisítették« az iráni nukleáris létesítményeket.”

„Ha ez a kormány katonai akciót kíván indítani Irán ellen” – mondta Himes – „akkor világos célt kell megfogalmaznia az amerikai nép számára, és alkotmányos felhatalmazást kell kérnie a kongresszustól”.

A tárgyalások közepette Irán fenyegetésekkel válaszolt, és nyilvános közleményekben fogadkozott, hogy bármilyen amerikai támadást megtorol. Szerdán Teherán azzal vádolta Trumpot, hogy keddi beszédében „nagy hazugságokat” mondott, köztük azt az állítását is tagadták, hogy a biztonsági erők 32 ezer iránit lőttek agyon az országot a múlt hónapban végigsöprő 10 napos utcai tüntetéshullám során.

„Őszintén és jóakarattal lépünk be a tárgyalóterembe” – mondta az NPR-nek adott interjúban Majid Takht-Ravanchi külügyminiszter-helyettes, az Abbász Araghchi külügyminiszter által vezetett tárgyalócsoport tagja. „Ha minden oldalon megvan rá a politikai akarat, akkor úgy vélem, hogy a lehető leghamarabb létrejöhet a megállapodás”.

Ennyit tudunk, kérem. De nem csak mi: senki a világon nem tud többet a tárgyalások lezárultáig. Ez azért van, mert Trump nem árult el semmit a nyilvánosság előtt a terveiről, a zárt körben ismertetett elképzelései pedig titkosak. Bár én azon sem csodálkoznék, ha nem is lenne semmiféle elképzelése. Khamenei álláspontja ezzel szemben világos, nem enged jottányit sem, illetve ha mégis megteszi, annak úgy kell kinéznie, mintha ezt Irán úri jókedvében tenné.

Tehát Genfben tárgyalnak az amerikaiak és az irániak. Arról az uránról, ami vagy van, vagy sem. Vagy megegyeznek, vagy sem. Ha nem tudnak megegyezni, vagy lőni fognak, vagy sem. Az egész történetben egyetlen dolog bizonyos: az, hogy tárgyalnak.

Szele Tamás