Szele Tamás: Zvincsuk, avagy a bukott Stirlitz

Mielőtt belevágnék ebbe a mai hírbe, ami nézetem szerint kiemelkedő fontosságú, szeretnék kicsit elégedetlenkedni: amint elnézem, egy-két kivétellel a teljes magyar sajtó figyelmen kívül hagyta, miszerint letartóztatták Mihail Zvincsukot, a Rybar Telegram-csatorna alapítóját és főszerkesztőjét. Egyedül a Portfolio közöl az eseményről pár sort, azt is – a TASZSZ híre alapján. Mintha Kecskék Közlönyét (esetleg Mekk Mekezin címmel) idéznék a káposztaföld aktuális állapotairól.

Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de úgy látom, hogy ez a történet a honi érdektelenség és közömbösség dacára a hét külpolitikai híre, és fáj látni, ahogy a teljes sajtószakma elmegy, elsétál, mit elsétál, díszlépésben elmasírozik mellette. Bár még megfeledkezni is jobb róla, mint a Kreml sajtója alapján beszámolni, az ugyanis már maga a hírhamisítás. Mindegy, nincs más lehetőség, nekem kell megírnom a témát a hozzá méltó pontossággal és részletességgel. Ha már senki más nem hajlandó erre. Forrásaim a Meduza, a Moscow Times és más orosz ellenzéki orgánumok, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Mi történt, hol, mikor és kivel?

Montenegróban letartóztatták a „Rybar” Telegram-csatorna alapítóját. Mihail Zvincsukot feleségével (aki mellesleg a csatorna kreatív igazvgatója is) és a „Rybar” további három munkatársával együtt október 9-én reggel fogták el Risan városában. A Vijesti helyi lap adatai szerint „bonyolult digitális berendezéseket”, valamint drónokat és „elektronikus eszközöket” találtak náluk. A montenegrói titkosszolgálatok több napon át figyelték Zvincsukot és csapatát. A médiában megjelent információk szerint a művelet célja a „Rybar” dezinformációs hálózat „hibrid háborús tevékenységének megakadályozása” volt.

Egyelőre nem világos, hogy Zvincsuk ellen vádat emeltek-e. A bűnüldöző szervek hivatalosan nem kommentálták a letartóztatást. Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök az X közösségi oldalon azt írta, hogy a kormány nem szándékozik „nyilvánosságra hozni azt, aminek a biztonsági szolgálatok hatáskörében kell maradnia”. „De a mai sikeres művelet után, amelynek során letartóztatták a „Rybar” információs hálózat vezetőjét, az üzenet rendkívül egyértelmű: az állami intézmények végzik a munkájukat, Montenegró védi érdekeit, és senki sem fogja veszélybe sodorni európai jövőnket” – jegyezte meg.*

*Ejnye. Ezek szerint Montenegro valami oknál fogva mégis inkább a hanyatló Európai Unióhoz, a dekadens Nyugathoz vonzódik, és nem a saját állítása szerint nagy jövő elé néző Oroszországi Föderációhoz. Nahát. Ne sírj, Moszkvácska, ne tépd össze a csipkés zsebkendődet, így jártál, érnek még majd nagyobb csalódások is.

A „Rybar” megerősítette a letartóztatás tényét. A Telegram-csatorna bejegyzésében hangsúlyozzák, hogy az összes letartóztatott személy legálisan és hivatalosan tartózkodott Montenegróban. „Főként a cetinjei kolostorról akartak felvételeket készíteni, amelyet korábban teljesen hivatalosan kérelmeztek is” – áll a közleményben. A „Rybar” csatorna kijelentette, hogy abban reménykedik, hogy a letartóztatottakat mielőbb szabadon engedik, mivel „nem sértettek meg semmiféle helyi jogszabályt”. Zvincsuk montenegrói tartózkodása valóban nyilvános volt – előző nap feltöltött onnan egy videót a RuTube-csatornájára. Instagram-oldalán azt írta, miszerint annak ellenére jutott el Montenegróba, hogy az EU, Nagy-Britannia és maga Montenegró szankciói alatt áll: „Mindig számíthatunk arra, hogy egy olyan idióta határőrre bukkanunk, aki kiüríti az összes zsebünket, de elfelejti ellenőrizni az adatbázisát.”*

*És minden montenegrói szolgálat számíthat egy idióta orosz ügynökre, aki korrupt határőrnek nézi az útlevél-ellenőrzéshez beépített emberét. Az fel sem merül Zvincsukban, mert elvakítja a hatalmas önteltsége, hogy őt szándékosan engedték be Montenegróba, épp azért, hogy elfoghassák. Moszkvában bonyolultabb lett volna őrizetbe venni, de így házhoz jött a bilincsért.

Oroszország diplomáciai támogatást ígért a letartóztatottaknak. „Diplomatáink kivizsgálják a letartóztatás okait, és – mint minden orosz állampolgár esetében – gondoskodnak jogainak védelméről” – nyilatkozta Dmitrij Peszkov, az orosz elnök sajtótitkára. Dmitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának helyettes vezetője viszont kijelentette, hogy az oroszok „hiába kóborolnak” az európai országokban, és felszólított egy „cserealap” létrehozására Oroszországban, amelybe ott elfogott, letartóztatott európaiakat és egyéb külföldieket sorolnának be.*

*Érdemes Medvegyev szavait pontosan idézni, főként azok kedvéért, akik a közeljövőben víg, gondtalan és csapongó kéjutazásra készülnek orosz földön:

„Természetesen hiba, hogy az embereink európai országokban utazgatnak. Még akkor is, ha jó szándékuk van és fontos céljaik. Elvileg minden (és hangsúlyozom: minden) oroszra vadásznak. Most már nagyon valószínű, hogy európai és amerikai hasznos idiótákkal kell feltöltenünk az emberi cserealapot ahhoz, hogy kihozzuk a saját embereinket. Nincs más kiút: Rómában úgy kell viselkedni, ahogy a rómaiak…”

Európában senki sem vadászik minden oroszra, erre bizonyíték a népes orosz ellenzéki emigráció is, de az ügynökök bizony lebukhatnak. Szakmai kockázat, kérem. Viszont mostantól kezdve bizonyos, hogy amelyik európai vagy amerikai orosz földre teszi a lábát, arra vadászni fognak, mert kell nekik túsznak, „emberi cserealapnak”. Így tessék rajongani a Nagy Földért. És így tessék odalátogatni.

A „Rybar” az egyik legnépszerűbb háborúpárti Telegram-csatorna, több mint másfél millió követője van. Zvincsuk – az orosz Védelmi Minisztérium sajtószolgálatának volt munkatársa – kollégájával, Denis Scsukinnal együtt hozta létre. A csatornát még 2018-ban indították el, és az első években részt vett a finanszírozásában Jevgenyij Prigozsin is. A csatorna „katonai elemző központként” határozza meg magát, és rendelkezik egy fiókcsatornákból álló hálózattal, amelyeket egyes régióknak szenteltek – például ilyen az „Europar”, az „Afrikar” és a „Balkanar”. 2024-ben az amerikai Külügyminisztérium 10 millió dolláros jutalmat tűzött ki a „Rybar” munkatársaira vonatkozó információkért – az amerikai hatóságok állítása szerint ugyanis a csatorna megpróbált beavatkozni az amerikai elnökválasztásba.*

*A csatornáról kicsit lejjebb írok majd részletesen is.

Szeptemberben Csehország kiutasított két, a „Rybarnak” dolgozó orosz állampolgárt. Vitalij Csascsuhin és Igor Dolmatov letartóztatására azután került sor, hogy a helyi Seznam Zprávy című lap arról számolt be, hogy a „Rybar” képviselői Európában dolgoznak, és rendszeresen interjúkat készítenek politikusokkal és szakértőkkel. A kihallgatások során elmondták, hogy hivatalosan az „Izvesztyija” című orgánumnak dolgoznak – amely 2024 óta az EU szankciói alatt áll. Később a „Vazsnoje Isztorii” kiderítette, hogy Csascsuhin és Dolmatov németországi tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, és évek óta luxusvillákban élnek Berlin Zellendorf nevű, igen előkelő kerületében.*

*Erről pedig az írás végén ejtek szót.

Montenegró viszont a közeljövőben készül az EU-csatlakozásra. Jelenleg a csatlakozás várható időpontja 2028. január 1., azonban ezek a határidők elcsúszhatnak – mivel fennáll annak a kockázata, hogy az országnak nem sikerül időben végrehajtania a jogrendszerében szükséges módosításokat. A felkészülés keretében Montenegró többek között összehangba kell hozza vízumpolitikáját az uniós szabályokkal – ezért november 1-jétől vízumkötelezettséget vezet be egyes harmadik országok, többek között Oroszország állampolgárai számára is. Zvincsuk már megjelent riportja is ezzel foglalkozott: arról volt benne szó, hogy az orosz turistákra vonatkozó vízumkötelezettség bevezetése miként fog ártani Montenegró gazdaságának.*

*Az Ég szerelmére, még meg is jelent a riport, amiben ártani próbál Montenegrónak és még neki áll feljebb?

Végül is mit tudunk a Rybarról?

A meglehetősen sok népszerű orosz háborúpárti Telegrem-csatorna közül a Rybar kiemelkedik rendszerességével és tartalmi minőségével. A legforgalmasabb napokon a csatorna naponta 5-6 részletes jelentést tesz közzé irányonként, a legjobb, legrészletesebb és leggyorsabban frissíthető térképekkel. A CNN és a Bloomberg sokszor a csatorna adatait használta fel a harcokról szóló tudósításokhoz, az Amerikai Háborús Tanulmányok Intézete (ISW) pedig, amelynek napi jelentéseit a világ összes médiuma használja, állandó hivatkozási alapként használja – bár mindig a dezinformáció példájaként mutatja be. Maga a csatorna mindig is aktívan dolgozott azon, hogy a külföldi közönség figyelmét magára vonzza. Míg kezdetben csak a politikailag legfontosabb anyagokat fordították le angolra (például a bucsai gyilkosságokról szóló „hamisítványokat leleplező” aljas és hazug cikküket), mostanra a Rybar naponta közöl angol nyelvű tudósításokat a hadműveletekről, és a hadszínterek térképeit is rendszeresen lefordítják, először angolra, majd más nyelvekre – franciára, németre, spanyolra és olaszra. Egyfajta kirakatai ők az orosz Védelmi Minisztériumnak, pláne most, az őket korábban támogató Prigozsin halála óta.

Ugyanakkor a Rybarnak operatív funkciója is van. Fontos tevékenységük volt régebben is, most is az ukrán fegyveres erők és az ukrán stratégiai objektumok koordinátáinak gyűjtése és azok közzététele „a szövetséges erők munkájának megkönnyítése érdekében”, amely már a háború első napjaiban megkezdődött. A Rybaron rengeteg ilyen bejegyzés található, amelyeket az #objectives hashtag egyesít. A koordináták megadásakor a csatorna leggyakrabban helyszíni forrásokra – oroszbarát ukrán előfizetőkre – hivatkozik. A Rybar nyilvánosan büszkélkedik azzal, hogy az Orosz Fegyveres Erők rendszeresen használják az általa közzétett koordinátákat rakéta- és tüzérségi csapásokhoz. Ez azért már túlmutat a sajtó általános tudósítási funkcióján, ez már katonai hírszerzés. És az, amit Európában művelt az utóbbi időben, szintén hírszerzés, szabotázs és diverzió volt.

Kicsoda Mihail Zvincsuk?

Zvincsuk 31 éves, a Védelmi Minisztérium Katonai Egyetemén (korábban Katonai Idegennyelvi Intézet) végzett, és a VKontakte-fiókján feltüntetett születésnapja július 19-én van. 1991-ben született Vlagyivosztokban. A közösségi médiában közzétett bejegyzései szerint a hadseregben szolgált, majd a moszkvai védelmi minisztérium katonai egyetemén tanult arab fordítónak. Zvincsuk kurzustémái között szerepelt például „A NATO-légierő harci alkalmazásának sajátosságai az Egyesített Védelmi Hadművelet során Líbiában”.

A diploma megszerzése után Zvincsuk az orosz védelmi minisztérium információs és tömegkommunikációs osztályán dolgozott – legalábbis 2017 augusztusáig: akkor az ő elérhetősége szerepelt egy hirdetésben, amelyben francia és spanyol nyelvtudással rendelkező szakembert kerestek „a védelmi minisztérium egyik strukturális alosztályára”. Három évvel később egy másik arabista, a RIA Novosztyihoz tartozó Szputnyik hírügynökség munkatársa elmesélte, hogy ugyanebben az évben, 2017-ben Zvincsuk konzultált vele a védelmi minisztérium honlapjának arab nyelvű változatáról, de akkor már lemondás előtt állt.

Az osztályt, ahol Zvincsuk dolgozott, 2017-től nyugalomba vonulásáig Igor Konasenkov altábornagy (egyébként a Védelmi Minisztérium volt sajtószóvivője, az orosz Münchausen báró) vezette. 2011. óta a védelmi minisztérium sajtószolgálatának és tájékoztatási osztályának vezetője volt, és először a 2015 utáni szíriai orosz katonai műveletről szóló tudósításaival, később az ukrajnai háborúról szóló napi tájékoztatóival, manapság pedig Európa hanyatlásáról szóló beszámolóival vált ismertté.

Miért fontos a „Rybar-jelenség”?

Azért, mert a felületes szemlélőt – sőt, néha a sajtószakma tapasztalt képviselőit is – képes megtéveszteni ez a „sajtónak látszó tárgy”, ami természetesen inkább propagandaeszköz és dezinformációs fegyver, akkor is, ha az értesülései többnyire pontosak, ám időnként szemenszedett hazugságokat is közreadnak. Mint láthatjuk, a világsajtó időnként már elfogadta a tulajdonosok hátterének ismerete nélkül „hiteles forrásnak”, ami tág teret nyújt a Rybarnak a manipulációra. Maga a milblog (katonai blog, Z-blog), mint műfaj is a manipuláció eszköze: az a legenda működteti, hogy állítólag független, nem úgy, mint az állami média. Csak hát – látjuk, hogy nem az.

Mi történt valójában?

Röviden annyi, hogy a Rybar elszemtelenedett. Azt eddig is tudtuk, hogy kéz a kézben jár az orosz szolgálatokkal ligetbe és pagonyba, együtt szedik a sztyeppén a mákvirágot és andalognak a Moszkva-parti estéken, de míg „csak” Ukrajnában szerezte a hírt, szervezte a szabotázsokat, diverziókat, az uniós szolgálatok nem avatkozhattak a dolgába. Mostanra azonban csatlakozott az Európa ellen vívott orosz terrorháborúhoz (ez már rég nem „hibrid háború”, hanem bizony a Kreml részéről államilag támogatott terrorizmus), és hipp-hopp, életbe léptek a már korábban is élő szankciók. Ezek alapján kergették meg, majd fogták el Prágában Igor Dolmatov „operatőrt” és Vitalij Csascsuhin „riportert”, melyről egyébként az akció napján a Zóna is beszámolt.

Felfoghatatlan, de igaz, hogy Zvincsuk magasan képzett hírszerző tiszt létére nulla konspirációval indult neki a montenegrói küldetésnek, ráadásul feleségestől, még egy hamis személyazonosságról sem gondoskodott – ez az elbizakodottság az ügynök halála, bár mondjuk kivégzés természetesen nem vár rá, de jó kérdés, hogy ezzel szemben mi fog vele történni?

Egyrészt nagyon is hatályban vannak ellenük a szankciók, tehát ha nem jön közbe semmi, számíthatnak egy nagyon kellemetlen eljárásra, viszont ha nem követtek el bizonyítható bűncselekményt – erre céloz a Rybar is a közleményében – akkor elvileg haza kell őket toloncolni. Csakhogy Zvincsuk is, a felesége is bűnös kémkedéstől és szabotázs-akciók szervezésétől kezdve diverzióig és háborús bűnökig az égvilágon mindenfélében, talán csak a hirtelen felindulásból és aljas indokból, falbontás útján kecskebak ellen elkövetett nemi erőszakot nem lehet rájuk húzni, de ez sem bizonyos. A bizonyos az, hogy nagyon sokat fogják őket kérdezgetni, igen kitartóan, udvarias és udvariatlan módon egyaránt, míg fel nem göngyölítik a hálózatukat és a kapcsolatrendszerüket, mert az sokkal értékesebb még náluk is.

Ezt Moszkva – most érünk el Medvegyev fantazmagóriájához – csak úgy tudná megelőzni, ha fogolycserét kérne, és hidegháborús stílusban kicserélné őket Oroszországban lebukott nyugati hírszerzőkre. Nagy kár, hogy ilyenek jelenleg nincsenek: emberi ügynököt oda nem érdemes küldeni, tehát valóban ártatlan turistákat, sportolókat, tudósítókat szoktak „kinevezni” nyugati hírszerzőknek, hogy legyen „cserealapjuk”. Ezek szerint – mivel Medvegyev a cserealap „bővítéséről” beszélt – a Kreml arra számít, hogy nagyobb mennyiségű orosz ügynök fog dekonspirálódni Európában. Most, a háború ötödik évében, mikor már minden bevethető ügynököt elvesztettek, és csak az „illegálisok” maradtak meg az „eldobhatóak”, akikért rendszerint senki sem szokott sírni és soha nem cserélik ki őket. Ez arra utal, hogy jelenleg is működik egy félig-meddig profi és használható orosz ügynökhálózat Európában, aminek a tagjai legalább valamennyire fontosak a Rogyinának.

Nos, Zvincsuk bukása valószínűleg ennek a hálózatnak a felszámolását jelenti, legalábbis részben.

Zvincsuk Stirlitznek képzelte magát és ennek megfelelően viselkedett. El is fogták, érdemei szerint. Rövidesen a Rybar teljes hálózata következik.

Szele Tamás