Mivel ma egyszerűen stagnál a hidegháború, jobban mondva annyi újdonság akad csak, hogy a tárgyalásokat január 10-ére tűzték ki, mely a TASZSZ szerint 12-ére és 13-ára fog esni – ezen már meg sem ütközöm – maradjunk az itthoni híreknél, melyek

Ma két kötelességemnek teszek eleget: egyrészt folytatom a beszámolót arról, hogyan alakul Oroszország és a nyugati félteke viszonya, másrészt megpróbálok tisztába tenni néhány közkeletű vélekedést, melyek erősen befolyásolják a helyzet megítélését a nagyközönség részéről, azonban nagyrészt tévesen alakultak ki.

Elmúlnak az ünnepek, fába szorulnak a férgek, már a vak tyúk sem talál szemet, hogy a KFT zenekart idézzem 1981-ből, de fogunk ma még régi dolgokat idézni és majdnem elfeledett ismerősök kerülnek elő.

Amit megjósoltam, valóra vált: karácsony van, hír nincs. Bár ennek előrelátásához ugyan nem kellett sok ész.

Hogy egy kicsit védjem a Karácsonyt az óhatatlan spekulációktól.

Karácsonykor nem kéne világpolitikával foglalkozni, sőt, ilyenkor igazság szerint a világon semmivel sem lenne szabad foglalkozni a lakmározáson kívül, csak hát hazudni még karácsonykor sem szabad – és majdnem felérne egy hazugsággal, ha hallgatna az ember Putyin orosz elnök tegnapi

Nos akkor, így Karácsonyeste napján. Vagyis Szenteste napján, Karácsony előtt egy nappal.

Nos, akkor most karácsonyi számadás következik, éspedig a köz ünnepi kedélye érdekében. Ugyanis körülnéztem a kínálkozó témák között, volna mit írni, hogyne, csak mindegyikből legalább egy hetes, késhegyig menő vita következne. Azt meg én így, ünnepek előtt nem kezdeményezem, utánuk

Írtam én már erről a történetről tegnap egy másik lapban, ma mégis folytatni kell, mert fejlemények vannak és mert mostanra végképp mindenki okosabb lett mindenkinél, minden szitán átláttak, minden ármányt le- és fellepleztek, tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra és oda-vissza