No, ma nem ország dolgában járunk, csak a magunkéban. A Zóna ügyeiben próbálunk tisztán látni, már amennyire egyáltalán lehetséges, mert különös dolgok zajlanak mostanság mifelénk.

Hát, akkor most nyúljunk bele a darázsfészekbe, mi baj történhet azon kívül, hogy halálra marja az embert negyvenkétmillió büszke darázs? Ma kivételesen nem Kövér Lászlóról lesz szó, pedig megint hiperaktív periódusában van – hanem az oltásellenességről.

Én, kérem, nagyon hálás vagyok Kövér Lászlónak tegnap nyilvánosságra került, másfél évvel ezelőtti beszéde miatt. Ugyanis míg tegnap felháborított az, amit abban elmondott, ma őszintén felvidítottak a beszédre adott kormánypárti reakciók.

Van, amikor jó, ha nem frissen kapunk meg egy hírt. De még így, másfél évvel az elhangzása után is dermesztő Kövér László beszéde, amit tavaly február 28-án mondott el a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok fennállásának 30. évfordulóján, az Alkotmányvédelmi Hivatal ünnepségén,

Jelentem, feltaláltuk a csőben a lyukat, macisajtban a brummogást, mákos tekercsben az önindukciót. Tegnap találta fel az ügyészség, minek következtében aki eddig nem értette a Pegasus-ügyet, most már még annyira sem fogja, aki meg legalább valamennyire értette, azon morfondírozik, hogy

Kedves elhanyagolt Olvasóim, nekem ugyan most még egy kis ideig más dolgom van, de Önöket ez nem vigasztalja.

Én tegnap azt hittem, hogy megoldottam a Kásler-titkot, erre fel délután kötöttek rá még egy jó nagy csomót, most oldozhatom azt is. Hogy az EMMI minek dönget nyitott kapukat, azt nem tudom, de ők akarták, hogy mélyebben belemenjek a kérdésbe:

Akkor, kedves Watsonom, én most megtömöm a pipámat és megoldom a Kásler-ügyet, utána pedig hegedülni fogok, mert én vagyok Sherlock Holmes.

Elég fura helyzetben vagyok, ugyanis ma megyek harmadszor beoltatni magamat, előtte kell végeznem a napi munkával, és nem csak az általános oltáshelyzetet kellett áttekintenem, de épp most futott be hozzám Szakács Árpád oltásellenes beszéde is, amit a Mi Hazánk szombati