Khamenei ajatollah a jelek szerint még mindig nem érti, mi történik Iránban, és vallási-ideológiai maszlaggal, propagandával próbálja betömni a haragos és éhes tüntetők száját. Ez nem fog neki sikerülni, már sokkal nagyobb a baj annál, mintsem üres szavakkal orvosolni lehetne,
Ma a Zónán műszaki problémák voltak – egyébként több magyar híroldalon úgyszintén, tehát senki se tekintse úgy, hogy ezt az egy kis lapot érte volna támadás – amely gondoknak a műszaki háttere előbb utóbb tisztázódni fog, ezt az írást többek
Rájöttem, hogy nem értem a dantei poklot. De nem csak a dantei poklot nem értem, hanem a poklot, részletes elképzelésektől függetlenül, mint a keresztények halál utáni (előtti?) legfőbb félelmének tárgyát. (A rabbinikus judaizmus nem riogat vele, dogmatikusan végképp nem, az
A mai második részt egyetlen személynek szentelem, igen, Neki, a Világ Reményének, Oroszország Ragyogásának, vagyis Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, ki csak népének él (vagy az Lenin? El vagyok néha tévedve ezek között az orosz félistenek között, végül is mindegy), akinek most
Putyin táncba hívja Lukasenkót, el is megy hozzá nemsokára, Minszkbe, előbb tangóznak majd, mert minden medvének fontos az ölelkezés, aztán jön a kardtánc, Aram Hacsaturian klasszikusára, de azt már lehet, hogy nem is Belaruszban, hanem Ukrajnában kéne eljárja a volt
Iránban Khamenei kormányzatának köszönhetően kezd megvalósulni nem csak a nemzeti, de még az iszlám egység is. Más kérdés, hogy azért köszönhető ez az ajatollahnak, mert ellene egyesül a nemzet, annyira, hogy már nem csak a szunnita, de a nagy tekintélyű
Kezd kiviláglani, tulajdonképpen mit akar elérni Putyin, csak az a baj, hogy ez nem haditerv, hanem erőlködés. Fenntartva a bakhmuti „lomha húsdarálót” (ennek a jelenségnek már ez marad a neve) és időről időre megismételve a tömeges rakétatámadásokat offenzívát készít elő
Iránban annak ellenére mérgesedik a helyzet, hogy kevés most a tüntetés (nemsokára több lesz), ugyanis a Forradalmi Gárda beüzemelte a dezinfomrációs brigádját, rágalmakat terjesztenek a megmozdulásokat szervező fiatalokról – de legalább annyira ostobán teszik, hogy lehetetlenség hinni nekik.
Ez a mai második rész lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de legalább érdekes és – kriminális. Nem tudom másnak mondani azt, hogy az ukrajnai háború, melynek annyi mindent „köszönhetünk”, leginkább halált, pusztítást és szenvedést még egy újfajta bűncselekménnyel is gazdagította
A cár atyuska mostanság rossz kedvében van, de annyira, hogy már le se csapatja senkinek a fejét, beéri azzal, ha a kényelmetlenebb muzsikok és bojárok kiesnek mindenféle magas ablakokból, duzzogva rója fényes termeit luxus-atombunkerében, és senkit sem akar látni, senkivel