Mint tegnap írtam is, lehetett számítani Iránban a tiltakozó megmozdulások felerősödésére, de arra senki sem gondolt, hogy mind számukban, mind intenzitásukban felül fogják múlni az összes eddig tapasztalt országos demonstrációt. Ráadásul sztrájkolnak az iszfaháni acélmunkások és a fél országban bezárt

Minden képként realizálódik, írtam a Malom legutóbbi, hatvannegyedik fejezetében. Még mielőtt folytatnám, tudni kell, hogy a Malom kétféleképp készül: agyból és csípőből. Mi az, amit keresek? Amiért az eddigi 148 000 szót leírtam?

Én kérek elnézést, hogy megint Prigozsinról szól ez a második rész, de nem nyughat ez az ember, pillanatra sem pihen, és olyan üstökös-szerű pályaívet látszik befutni, amire az orosz történelem folyamán kevés példa akadt, és azok közül egynek sem lett

Ami tegnap igen valószínű lehetőségnek tűnt, mára bizonyosság: az ukrajnai harcok nagyrészt áthelyeződtek a Donyecki Területre, ott lángoltak fel komoly intenzitással, aminek a katonai következményeiről még korai lenne prognózist mondani, de a politikai következményei mindenképpen Prigozsin malmára hajtják a vizet.

Iránban a tegnapi enyhe visszaesés után ma, holnap és holnapután a tiltakozások komoly fellángolására lehet számítani, ami egyértelműen a rendszer újabb agresszív válaszát válthatja ki, ha csoda nem történik – és az még az Iszlám Köztársaságban sem gyakori – melyek

Ha nem csak a napi hírekkel foglalkozunk, hanem megpróbálunk rájönni arra, miért történnek ezek a dolgok, mi a mozgatórugójuk, rövid úton rá fogunk jönni, hogy Oroszország esetében ez egészen egyszerűen megállapíthatatlan. Gyakran logikát keresni is teljesen felesleges az eseményekben, motivációt

Hétfő van, ráadásul a harctereken sem kritikus a helyzet, tehát lassan már megszokhatjuk, hogy az ISW ilyenkor megint hadtudományi elemzéssel lepi meg az olvasóit a megszokott, nagyon részletes napi jelentés helyett, ami nem is nagy baj, mikor nem történik semmi

Khamenei ajatollah még mindig nem látja, mekkora problémával kellene szembenéznie: a legújabb intézkedései továbbra is erőszakosak és elnyomóak, csak épp így hamar odáig fajulhat a helyzet, hogy az elnyomottaknak már nem lesz veszítenivalójuk: és akkor megállíthatatlanok lesznek.

A herszoni kivonulás a jelek szerint mégis hagyott némi nyomokat az orosz néplélekben (abban, igen, amit a putyinhitűek szerint mi, európai gondolkodásúak „nem érthetünk”, igaz, ők sem értik, de ők legalább nem bánják, ők ugyanis hisznek benne), ugyanis felhangzottak miatta

Iránban most csendesebbek a demonstrációk, de nemsokára újból fel fognak lángolni – a tiltakozás a társadalom minden csoportjára kiterjedt, természetesen a klerikusokat kivéve. A rendszer erre sem figyel: ellenkezőleg, egyre durvább hangnemben szidalmazza a tüntetőket, mintha csak hergelni akarná őket.