Az iráni helyzet jelenleg zavarosnak mondható: nem kevesebb a tüntetés, mint tegnap, de nem is több, megfigyelhető egyaránt a tiltakozások egységes szervezésére való törekvés és a széthúzás néhány jele, szóval ebből a dolgok jelenlegi állása szerint még sok minden lehet,

Nos, a mai második rész teljes egészében kulturális hírekkel foglalkozik. Igen, ilyenkor, háború idején: de olyan kultúra az, amit bemutatok, amilyen. Háborús, haldokló vagy már egyenesen halott is. Nem kiállításmegnyitókról, könyvbemutatókról, hangversenyekről lesz szó most, nagyon nem a lila és

Bakhmut környékén teljes a zűrzavar, minden forrás mást mond, szinte lehetetlen megállapítani ebben a hírkáoszban, mi a helyzet – az oroszok talán, de csak talán minimális előnyre tettek szert, de olyan áldozatok árán, amelyek kétségessé teszik Bakhmut bekerítésének sikerét. A

Ma kevés a hír Iránból, de ami mégis van, legalább borzalmas. A tüntetések takaréklángon ugyan, de zajlanak – lévén, hogy a labdarúgás Iránban nagyon népszerű, tegnap csak az ment el tiltakozni, aki nem sportrajongó, ez magyarázza, hogy viszonylag kevés demonstrációról

Többször gondolkodtam a napokban, hogy Önök mire lehetnek kíváncsiak. Hát nem arra, amire én, és ezt teljességgel megértem. Különösen megértem, ha egy újságban jelenik meg valami tőlem. Abból nem lesz sláger, hacsak nem változtatok.

Ez a mai második rész ugyan nem csak egy témával foglalkozik majd, de mégis úgy alakult, hogy ma három olyan hír is érkezett, ami valamiképpen mind ugyanarról szól: a Wagner PMC és Jevgenyij Prigozsin sajátos viszonyáról Afrikához. Valami különös kényszerképzettől

Hogy Bakhmut környékén most mi a helyzet, azt tán csak a Jóisten tudja, de amekkora ott a „fog of war”, a háború köde, az sincs kizárva, hogy még Ő sem látja tisztán. Az orosz források ukrán alakulatok „katlanba zárásáról, bekerítéséről”

Irán csendesen forrong, mint a kuktafazék, nő benne a hőmérséklet és a nyomás, de egyelőre a gőz még nem dobta szét az edényt, csak annyit tudni, hogy fogja, mert a szelepet eldugaszolták. Mikor hangosabb a rotyogás, mikor csendesebb, de Kahemenei

A mai második részben egyetlen témát járunk körül: azt, hogy miért nem áll szóba Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök senkivel. Hej, galambocskáim, nem volt ez mindig így, évente kétszer is leereszkedett mindenféle emberekhez (több alkalommal azért nem), egyszer télen, decemberben,

Hétfő van, és mint azt már lassan megszokhattuk, az ISW ilyenkor elméleti napot tart, ami nem baj, ugyanis komoly harci cselekményekről, átfogó támadásokról ugyan érkezett hír – a Bakhmutért vívott csata most lép döntő szakaszába, mint azt majd részletezem is