Hej, sok pecsenye sül az ukrajnai háború lángjainál, kisebbek, nagyobbak, de egyik sem akkora meg nem is olyan zsíros, mint a Prigozsiné: lassan már nem is attól kell tartani, hogy hatalmi tényező lesz a haramiavezérből, hanem attól, hogy akár még

Khamenei rendszere egyre elvetemültebb módszereket vet be, mint majd látni fogjuk, már a holtakat sem hagyják nyugodni, de a vele szemben állók indulatait ez csak felkorbácsolja: a rendszer bukása elkerülhetetlennek tűnik, már a mérsékeltebb kormánypárti politikusok is kompromisszumkeresésre szólítják fel

Ma elég borzalmas hírek gyűltek fel estére, mikor ezt a második részt írom, nem mondom, hogy korhatáros az írás, de már rendesen túl jár a valóság a soft horror határán, hogyha Hollywoodban forgatnák a világot, biztos, hogy erősen vágnának belőle

Az oroszok Herszonban mintha rendezett visszavonulásra készülnének, mármint ha sikerül nekik, Donyeckben pedig beindították volna a húsdarálót: volt Bakhmut környékén olyan front, ahol két nap alatt sikerült száz méterrel előrébb jutniuk, rengeteg áldozat árán, de hát ők ilyenek, fontolva haladnak.

Iránban most már mindenki forradalomnak nevezi azt, ami zajlik – mindenki, a kormányzat híveit kivéve. Nincs már szó reformokról, enyhítésekről, a tiltakozók harcolni akarnak a rendszer ellen, és meg is teszik. A kormány közben ugyanígy harcra készül saját népe ellen

Hogy Herszonban mi történik, azt inkább tudja jelenleg a Jóisten, mint a hadviselő felek, mert minden aktuális jelentés ellentmond egymásnak. A városban részint teljes a kijárási tilalom, részint egyáltalán nincs ilyesmi, a lakosságot részint teljesen evakuálták, részint felszólították a távozásra,

Az iráni tiltakozások olyan mintát kezdenek követni, amely szó szerint számtani eszközökkel leírható. Mégpedig egyszerűekkel: most érkezett el az első nagy tüntetések utáni negyvenedik nap. Ahány tiltakozót megöltek akkor, annyi demonstráció tört ki tegnap, a hagyományok szerinti megemlékező ünnepségeken.

Eddig megúsztam. Mármint azt, hogy spiritualizmussal, okkultizmussal vagy – leginkább – babonasággal vádoljanak. Pedig nyugodtan megtehették volna, mert ezeket SEM vetem el.

Mint ígértem, a mai második részben Duginról lesz szó, és arról, amit képvisel a mai „orosz világban” – voltaképpen a kvintesszenciája ő ennek a szerteágazó, borzalmas kultúrjelenségnek, ami egyszerre hány fittyet a józan észnek, a világ többi részének, gyakran ellentmond

Herszonban nem tudni, mi folyik – illetve tudni, a Dnyeper – de egyre ellentmondásosabb hírek érkeznek a városból, amit állítólag elhagytak az orosz csapatok, ugyanakkor meg is erősítették, a lakosságát evakuálták, de azért ott hagyták, egy dolog tűnik biztosnak: kifosztották,