A mai második részbe összesen két hír fért bele: egy hosszú és nagyon szomorú, meg egy rövid és nagyon groteszk. Ami ezen felül említésre méltó lenne, az talán bele sem férne a terjedelmi keretbe, de ígérem, foglalkozom majd olyasmikkel is,

Eldőlni látszik, hogy az új orosz stratégia nem arról szól, hogy a harctereken nyerjék meg a háborút, az ugyanis nem megy a világ második hadseregének, az orosz fegyverek mindenhol tökéletesen működnek, épp csak a harci körülményeket és bevetéseket kivéve. Leginkább

A teheráni rezsim a széthullás összes jeleit mutatja: Izlandot kivéve kezd nem lenni ország a bolygón, amit meg ne vádolt volna a tömeges tiltakozások szításával, harcol a kamaszoktól a vénekig minden polgára ellen de lassan eljut odáig, hogy a tulajdon

Mivel a mai hírösszefoglaló első részébe alig jutott hír a sok magvas gondolattól (melyek azonban fontosak voltak), a második részben igyekszem pótolni az elmaradást. Rögtön először vegyük is azt, hogy miben különbözött ez a mai bombázás az összes többitől?

Örömmel értesítem a közönséget arról, hogy megtaláltam azt a módszert, amellyel az Ukrajna ellen folytatott orosz hadjárat eseményei a legnagyobb biztonsággal megjósolhatóak. Ez sem tökéletes, de megfigyeléseim alapján elég pontos.

Az iráni rendszer kezdi a történelemben is példátlan lépésekre ragadtatni magát: most már középiskolás diákok, sőt, egész tanintézetek ellen harcol, ott razziázik, onnan hurcol el gyermekeket – akik közül sokan többet nem kerülnek elő élve. Drágán fogja megfizetni ennek a

Schiffer Andrást rengetegen szeretik. Hogy melyik „oldalon” szeretik rengetegen, az kérdéses, mert valószínűleg mindegyiken. Talán… az „ellenzékinek” mondotton többen. Nem csináltam statisztikát.

A mai második részben két témát kell körüljárnunk, többre nem lesz sem hely, sem idő: az első a belgorodi mészárlás, ami mindennél jobban rávilágít az orosz mozgósítás hibáira, a második a milbloggerek látszólagos feltámadása, ami most, pillanatnyilag ugyan ellentmond a

Tyutcsevet idézve kell kezdenem: „Oroszországot, ész, nem érted…” és tényleg nem.

Az Iránban zajló események kezdenek tovább jutni az elégedetlenségnél, tovább a demonstrációknál, vérbe fojtott tüntetéseknél, tovább a sérelmek panaszolásánál: világosan megfogalmazott program kezd körvonalazódni, ami már lehet egy társadalmi átalakulás alapja. És ettől jobban tart az ajatollahok rezsimje, mint tízezer