Oroszország ukrajnai inváziója nem maradt abba tegnap óta – csoda is lett volna, ha váratlanul békére ébredünk – és csak egy biztos benne: hogy minden bizonytalan. Az orosz oldal egyre kevésbé bízik abban, hogy tartani tudja a Krímet, de Herszonból

Ennek a pár hírnek a címét Villontól kölcsönzöm, mert az orosz élet apró, ijesztő képeit rakosgatom benne össze, ahogy a többiben is, míg végül nem sikerül kirakni a teljes mozaikot: de a nagy kép is inkább lesz borzalmas, mint esztétikus.

Százhetvennégy napja folynak a harcok, zajlik Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és egyhamar nem is lesz vége. Donyeckben egyre véresebbek az ütközetek, de ez nem jelenti azt okvetlenül, hogy ott dől majd el a háború sorsa – ez csak annyit jelent,

Ma inkább politikai-katonai és diplomáciai híreket veszek elő itt, lesz közöttük magyar vonatkozású is, de ne szaladjunk nagyon előre, mert akkor sem az a legfontosabb, ha bizony pont velünk, kifejezetten a magyar sajtóval foglalkozik. Ennél azért lényegesebb Putyin elnök két

Oroszország mintha kezdene veszíteni lendületéből az ukrajnai hadszíntereken, de főleg mögöttük: rejtélyes robbanások sorozata rázta meg a Krímet és okozott nagyon komoly károkat a közlekedési infrastruktúrában, ám szerencsére emberéletben kevés kár esett. De szólnak a fegyverek minden fronton, mozgásba lendült

Elvileg ezek most nem harctéri hírek kéne legyenek, de úgy alakult, hogy a háromból kettő mégis az: ilyen idők járnak. De legalább mindhárom különösen érdekes, és mindegyiknek utána kellett nézni, hogy teljes pompájukban mutathassam be őket.

Ma előre is elnézést kérek minden olvasótól, mert az Oroszország ukrajnai inváziójáról szóló napi jelentés példátlanul hosszú lesz. Ilyen hosszút én még nem láttam, és ilyen részleteset sem, de tulajdonképpen örülhet neki az, aki végigolvassa, mert sokkal részletesebb betekintést kap

Hogy merre fordul az ukrajnai háború sorsa, azt ez idő szerint nem lehet megmondani, de hogy nem csak és kizárólag a fegyverek döntik el, az bizonyos. A gazdaság szerepe épp annyira fontos, mint a társadalmi háttéré – és e két

Oroszország Ukrajna elleni inváziójával így, annak százhetvenegyedik napján az a baj, hogy mindenki kezd hozzászokni. Már nem vált ki általános felháborodást, ha az egyik fronton termobarikus fegyvereket vetnek be, ha a másikon atomerőműveket lőnek önjáró lövegből, a közönség ingerküszöbe már

Furcsa dolgok ezek a „nem harctéri” háborús hírek, mert azt lehet belőlük leszűrni, hogy háborúban ott is rossz, ahol éppen nem lőnek, de előbb-utóbb mindenhol lőni fognak. Akkor lássuk, mi említésre méltó történt a hátországokban?