Navracsics Tibor brüsszeli tárgyalópartnerei kokainista gazemberek, mondta Lázár János Lendvai Ildikó interpretálásában. Biztos nyelvbotlás volt, élcelődik Ildikó. Az, az, hogyne volna az.

Ma elég sok mindennel kell foglalkoznunk ebben a kis összefoglalóban, de ígérem, nem lesz olyan sokkoló, mint a tegnapi volt – viszont sajnos lesz benne magyar vonatkozású hír is. Sajnos, mondom, mert nem dicsekedni való dologról lesz szó, bár remélem,

Ha pár szóban akarnám összefoglalni az ukrajnai orosz invázió eseményeit az elmúlt huszonnégy órában, azt mondanám: ott tartanak, ahol tegnap ilyenkor, csak veszteségek voltak mindkét oldalon.

Előre szólok, hogy ennek az írásnak a vége nem ajánlott kiskorúaknak és érzékeny lelkeknek. Ordító a különbség a háborús propaganda világa és a valóság között, az embernek főként akkor támad ordítani kedve, mikor egy-egy hírnek utánanéz.

Ha tegnap állt is a front Ukrajnában, mára felélénkültek a harcok, ami azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik fél egy tapodtat is haladt vagy hátrált volna – csak azt jelenti, hogy megint elestek igen sokan különösebb cél és értelem nélkül,

Ma a hírösszefoglaló második részében minden lesz, mondjuk jó hírt kivéve, szóval optimisták itt hagyják abba az olvasást, nekik csak elrontom a szabadnapjukat, a pesszimisták élvezni fogják és a realisták is elolvashatják két lőgyakorlat közben.

Jelentem, Oroszország ukrajnai inváziója egészen egyszerűen megállt. Még augusztus 11-én jegyezte meg az Ukrinform, hogy ha a különleges katonai művelet a tervek szerint halad, akkor azokban a tervekben napi 330 méter előrenyomulás szerepel, és ez kissé vontatott lesz az orosz

Ma békésebb vizeken fog evezgetni ez a második hírösszefoglaló, illetve dehogy békésebbek ezek a mocsarak, csak éppen nincsenek a fronton. Az orosz életről, az „orosz világról” mesélek majd, amit olyan nagyra tartanak a Kreml urai, hogy háborúznak is miatta.

Oroszország agresszivitása egyre nő, önérzete még inkább dagad, hadseregének létszáma viszont lassú ütemben bár, de csökken. Így inváziós terveit előbb-utóbb kénytelen lesz lehetőségeihez igazítani, de messze van még az a pillanat: egyelőre tombol a harc és az orosz nemzeti büszkeség,

Akkor lássunk neki a hírek „aprajának”, ami nem is mindig annyira apraja, mert időnként, tekintve, hogy úgyis orosz vonatkozásúak, Nágyja, vagyis Nagyezsdája. Könnyen átsiklik az ember kulcsfontosságú információkon is két rakétatámadás között, és utólag már csodálkozhat, ha nem vette észre