Soha, de soha ne alapítsanak pártot. Igazság szerint, ha van erre lehetőségük, semmit, amibe bármilyen hatóság beledughatja disznóormányát.

Ukrajna orosz megszállása tart, a harcok sem enyhülnek, egyre több tanácsot kiabálnak be a partvonalról – egyszer megjegyeztem volt, hogy nem azért nem lehet nemi életet élni a Nagykörút kellős közepén, mert nem illik, hanem azért, mert mindenki beleszólna abba,

Oroszország hadüzenet nélküli, megszálló háborúja továbbra is tart és még egy ideig el is fog tartani. Az orosz tüzérség jelenleg fölénybe került egyes frontokon, de ez nem biztos, hogy örökké tart, így aztán mindenki siet: az oroszok a harcokat sürgetik,

Oroszország hadműveletei Ukrajnában tovább zajlanak, az invázió tart, a harcok nem lanyhulnak – annak dacára sem, hogy ma az Oroszországi Föderációban ünnep van, „Oroszország Napja”, amit aztán mindenki a maga szája íze szerint tartott meg.

Hogy egyértelmű, és világos legyen, mit gondolok a mai világról. Kezdve azzal, hogy mit nem gondolok. Nem gondolom, hogy „jó” vagy „rossz” lenne. Azt se gondolom, hogy „van”.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának száznyolcadik napját írjuk, és nem tudok jó hírekről beszámolni. Persze átütően rosszakról sem: csak sok kellemetlen és értelmetlen dolog történik. Az orosz hadvezetés kezd kifutni az időből, az ukrán kezd kifogyni a lőszerből.

Egy belső hang – nem az ő hangja – megszólította. Sokszor szerette volna, ha ez a hang – vagy inkább egy hang – megszólítja, ritkán mintha meg is szólította volna olyankor, de ez most hirtelen jött. Most sem ő döntött,

Az orosz invázió továbbra is tombol Ukrajnában, bár egyes moszkvai körök úgy vélik, látják a háború végét – bár amit ők látnak, az még délibábnak sem nevezhetőm inkább mondanám rémálomnak. Senki se számítson békére egyhamar.

Elmondom, mit köszönhetünk az orosz politikának, drága barátaim. Nem az orosz embereknek, hangsúlyozom, hanem az orosz politikának.

Az orosz invázió Ukrajnában továbbra is kitartóan zajlik, a szeverodonyecki csata minden embervesztesége dacár. Putyin másik háborúja – melyet saját népe ellen vív – szintén tombol, közben a világ is kezdi felismerni, hogy az ukrán gabona nélkül felkopik az álla,