#Oroszország

Pár éve elhunyt kolléganőm, főszerkesztőm - nyugodjon békében - szokta volt mondogatni a sajtóról, ha ritka pocsék írást olvasott, hogy „kérem, ez valamikor egy szakma volt”. Ugyanez mondható el a hírszerzésről és szabotázsról is: hol van már az az idő, mikor a britek a második világháború alatt gondosan kiképezték a SOE tagjait, és ha bajba kerültek, a lehetőségekhez képest igyekeztek kimenteni ő

Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a HotNews.ro híroldal: a romániai szélsőjobboldalt támogató TikTok-fiókok kész tényként tárgyalják, miszerint az Oroszországi Föderáció meg fogja támadni az Európai Uniót. Sőt, a harchoz hozzájuk átálló román állampolgárokat is próbálnak toborozni. Lássuk előbb a tényeket, aztán gondolkodjunk el azon, miről is lehet szó.

Ennek az írásnak – mint az összesnek – története van. És csak remélni merem, hogy nem történelme lesz. Mikor tegnap este összerakosgattam, úgy gondoltam, ma jól jöhet egy ilyen szép, nagyívű geopolitikai elemzés, csakhogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja: mire kész lett, Trump bejelentette a világméretű vámháborúját, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Lássuk előbb az elem

Különös írás jelent meg a Moscow Timesban, az benne a különös, hogy inkább tűnik figyelmeztetésnek, mint elemzésnek. Ugyanakkor a szerzője, Avesta Afshari Mehr, aki nem csak mesterséges intelligencia-fejlesztő mérnök, de a Durham Diplomatic Society kutatóintézet elemzője is, valóságos garanciát jelent arra, hogy komoly dolgokról van szó. Egészen pontosan az orosz politika és a szervezett bűnözés ö

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Pillanatnyilag ott tartunk – de ez még változhat – hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin holnap fognak telefonon tárgyalni az ukrajnai tűzszünet feltételeiről. Természetesen Ukrajna nélkül, szokás szerint. Lássuk azonban, hogy Andrej Percev szerint milyen út vezett idáig? Annyit mondok csak, hogy rögös és kanyargós.

Mint az közismert tény, lezajlottak az előrehozott németországi választások, és nem hozták meg a Budapest bizonyos köreiben annyira remélt és áhított „szuverenista diadalt” – az AfD közelében sem jár annak, hogy kormánytényező lehessen, sőt, még a „mérleg nyelve” sem lesz belőlük a Bundestagban, Alice Weidel maximum Csodaországban lehet Szív Királynő, Németországban nem.

Régóta nem írt már Andrej Percev, aki talán a legkiválóbb orosz politikai elemző, és mivel köztudott, hogy az FSZB körözési listáján szerepel, olvasói nem keveset aggódtak miatta. Most azonban újra publikál a Riddle hasábjain, tehát megnyugodhatunk: életben van és szabad. Heti rovatában szokás szerint két hírt elemez, egy nemzetközi és egy belföldi jelentőségűt. No, akkor lássuk, milyen mostanság

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond

Most, amikor a Kreml összes mamelukja ájultan ünnepli Donald Trump amerikai elnököt, mint a(z orosz) béke elhozóját, nem árt egy kicsit megnézni: korábban mennyire bizonyult sikeres békéltetőnek? Ebben segítségünkre van a Carnegie Alapítvány tanulmánya Mihail Korosztyikov tollából, mely bebizonyítja, hogy emberünk békegalambnak még csak nem is terepszínű, hanem sokkal inkább – tehetségtelen. Hossz

Lassan kezdünk hozzászokni a tengerfenéken zajló hibrid háborúhoz. Magyarországnak ez az alkalmazkodás valamivel könnyebb, mivel nincs tengerünk, így aztán hajlamosak vagyunk el is bagatellizálni a stratégiai fontosságú adatkábelek vagy elektromos-, esetleg gázvezetékek megszakadását. Különben is, a magyar sajtó kormánypárti része, tehát abszolút többsége azonnal megnyugtatja olvasóit: ezek mindig

Még a cári időkben született meg az alkoholtól erősen befolyásolt orosz katonatisztek között az a meglehetősen helyi jellegűnek nevezhető sport, amit mi csak orosz rulettnek ismerünk és elterjedését nagy örömmel üdvözölték az összes temetkezési vállalkozók.

Vannak specifikusan orosz termékek, például a tulai szamovár, a matrjoska-baba, a sztyeppei illemhely, a vodka és az álhír. Mindegyiket készítik máshol is, de csak az orosz gyártmány az igazi, csak annak van meg az a sajátságos zamata és ősereje, amit csakis a termékeny orosz földben sarjadó bolondgomba képes biztosítani. Az igazi orosz fake news az elefántot is leveri a lábáról, ez bízvást állíth

Nem véletlen a kiemelés a címben: régen kötéllel fogták a katonát, ma bottal fogják a szabotőrt, legalábbis az orosz szolgálatok. Ugyan elég naiv módszert alkalmaznak, de lám, így is akad épp elég ostoba ember, aki lépre megy és viszonylag alacsony összeg ellenében, sőt, akár ingyen is hajlandó támogatni az orosz diverziókat Európában – mi több, időnként végre is hajtani azokat. Erről szól a Novaj

Állandóan az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti béketervekről pusmognak mostanság a világsajtóban, természetesen pártállás szerint vagy az egyik, vagy a másik fél maradéktalan győzelmét feltételezve, sőt, függővé téve a Trump és Putyin közötti várható tárgyalások kimenetelétől – amiben van ráció, de nem tudni egyelőre, mi lenne Trump előre beígért varázslata, ami „huszonnégy órán beül véget

Nagyon fontos, gondolatébresztő írást közölt a WIRED magazin. Mivel még csak január ötödike van, nem merem állítani, hogy ez az eszmefuttatás az idei év alapkérdéséről szól, de hogy a megpendített gondolat meghatározó lesz idén és a közeljövőben egyaránt, az egészen biztos.

Kérem, ez a mai egy kissé rendhagyó írásnak ígérkezik, ugyanis tudományos kísérletet tetszenek olvasni. Arra lettem figyelmes, hogy az elmúlt három napban ugrásszerűen megnőtt az Oroszországból érkező, meglehetősen furcsa hírek száma, amiből arra az eddig is sejtett, de ki nem mondott tényre következtettem, hogy az említett állam a világ legnagyobb elmegyógyintézete, melyet azonban sajnos minden m

Ott még nem tartunk, hogy az Oroszországi Föderáció nyílt gyarmatosításba kezdjen Afrikában, de a befolyását egyre inkább igyekszik kiterjeszteni ezen a kontinensen, vagy legalábbis fenntartani ott, ahol a tekintélyét megtépázták mondjuk a tuareg lázadók. Mik az orosz terjeszkedés lehetőségei és korlátai a „fekete kontinensen” 2025 folyamán? Milyen a jelenlegi helyzet és mi várható?