Szele Tamás: Az ellopott miniszter

Ritkán írok ilyent, de most a bőség zavarával küszködöm, annyi hülyeség történt tegnap óta, hogy mindegyikkel nem is lesz módom foglalkozni, a legtöbbjét meg kell hagynom holnapra. Vegyük ma csak a legfontosabbat, ami valódi ritkaságnak számít: ellopták a magyar igazságügyi minisztert.

Igen, Varga Juditot lopták el.

Ha úgy vesszük, loptak már a világon mindent, mozdonytól eleven parázsig és csatacirkálóig, miért pont igazságügyi minisztert ne lopnának? Ha azonban úgy, hogy a mi politikusunk épp most is leginkább a közösségi oldalakkal hadakozik, hát elmondhatjuk: valóságos csodafegyvert kapott a kezébe azzal, hogy a fotóit ellopták és álprofilt hoztak létre velük. Ha ezt fel (és ki) nem használja nagy harcában, nagyon meg fogok lepődni.

Különben nem olyan nagy újdonság az ilyesmi. Van nekem egy ellenségem, aki évente vagy kétszer megteszi velem, hogy kompromittáljon és hogy bekerüljön a sajtóba ily módon, ellopja valamelyik képemet, aztán őrültségeket művel a nevemben. Nem is írom le a nevét, ne legyen minek örülnie. Sokat nem lehet tenni ellene: hiába tudom, ki a vétkes, be is kéne tudnom bizonyítani. A múltkor épp doktor Gődényt fenyegette meg a nevemben (bizonyítani tudom, hogy nem én voltam, hiszen megvan az üzenetlistám), de mehet az ember ezzel törvény elé, maximum ismeretlen tettes ellen indul valami látszatvizsgálat, amit előbb vagy utóbb megszüntetnek, a rendőrségünk ilyen ügyekre nincs felkészülve. Írtam is két hete erről egy röpdolgozatot, „Mindenki tökéletesen védtelen a személyiséglopás ellen” címmel, ha vigasztalja Varga Juditot, hogy más is járt így, olvasson bele, meg az is tanulmányozhatja, aki nem tudta eddig, hogy van ilyen.

Pedig van. A mi miniszterünk még az enyhébbik fajtájával találkozott, mert az elkövetők – minden jel szerint – csak nigériai szélhámosok, akik pénzt akarnak, nem karaktergyilkosságról szól a dal.

Pénzről szól.

Dióhéjban: már jó ideje futhat egy „Sheila Lawrence” nevet használó kamuprofil, melynek kivétel nélkül minden fotója Varga Juditot ábrázolja, a sajtóból ismert képeit használták fel. Sheila az oldal szerint üzletasszony, született a kaliforniai Burbankben, a Baton Rouge-i Louisiana State Universityt végezte el, jelenleg New York államban él, Rochesterben. Létezhet egy ideje a profil, mert a képek feltöltési dátumából megállapítható, hogy a legkorábbit, melyen a nyomtatott kiadású Mandinert olvassa, még 2019. december másodikán töltötték fel.

Mondjuk akad hozzá egy halom hausza nyelvű hozzászólás, ezek közül még a legudvariasabbat idézném, mely Isah Muhd Kawu Hadejia úrtól származik, és úgy szól, hogy

„Allah ya sanya da alkhairi, Saura kai”

ami a fordítóprogram szerint magyarul annyit tesz:

„Isten áldjon meg téged, maradj meg önmagad”

szóval személyes ismeretségről szó sem lehet, akkor nem beszélne ilyeneket. A profilt tovább tanulmányozva megtudhatjuk, hogy Sheilának vannak kedvencei is, ilyen például a CNN (csak a Főnök meg ne tudja) és a „Ministry of magic Department of magical law and enforcement”, ami elvileg a „Mágiaügyi Minisztérium: Mágikus törvények és végrehajtásuk osztálya” lenne. Ennek a linkje sajnos egy üres oldalra visz, pedig izgalmasan hangzott és sok hazai furcsaságot megmagyarázott volna.

Összesen kétfajta komment van a profilon: néhány magyar eredetű, angol nyelvű, tiltakozó és rengeteg hausza nyelvű, hogy úgy mondjam, elismerő, bókoló – habár a hausza kultúra bókjai kissé különösek az európai modorhoz szokott hölgyek számára. Mindenesetre, mivel a hauszák nagy számban élnek Nigériában, nem is lehet vitás, hogy ezt a kamuprofilt az ott hihetetlenül elterjedt online pénzügyi csalás céljából hozták létre. Ennek a neve a „nigériai 419-es”, ugyanis a helyi törvénykönyvben a 419-es paragrafus foglalkozik a csalással. Még ugyan örülhettek is a létrehozók, hogy milyen bőséges képanyagot találtak egy dekoratív külsejű hölgyről – magyarul meg nem tudtak, de tán nem is érdekelte volna őket, hogy épp egy távoli, európai ország igazságügyi miniszterének a személyazonosságát lopják. Ilyen szempontból a nigériai csalók roppant demokratikusan gondolkodnak: bárkinek hajlandóak visszaélni bármely adatával, ha abból pénzt látnak, nem tesznek különbséget származás, felekezet, bőrszín vagy társadalmi státus szerint.

Az ő szívükbe mindenki belefér, akitől vastagodik a zsebük.

A Telex még megtalálta azt a március 19-i posztot, amiben Sheila felajánlja, hogy hét nap alatt huszonöt embernek segít kétezer-kétszáz fontot, azaz körülbelül egymillió forintot keresni, én már nem, azóta lekapták, de a többi megosztás, a fotók maradtak: gondolom abban bíznak az elkövetők, hogy ha a nyilvánvaló csalást eltüntetik, a közösségi oldal nem fogja törölni a profilt, és később még jó lesz valamire.

Hát, így járt, érdekelne, mit fog tenni az ügyben, mert ha hatékony lesz, azonnal követem a példáját a saját ügyemben. Már persze, ha képes leszek rá, ugyanis amennyiben útnak indít tíz kommandóst Nigériába, közelebbről Kano városába, vagy hoz egy törvényt, mely az online személyiséglopást tíz év letöltendővel jutalmazza, azt nem áll módomban utánozni. Az most a fontos, és erre ügyeltem is, hogy az álprofilt végig Sheilának nevezze az ember, még véletlenül se keltsük azt a benyomást, hogy Varga Juditról tételezzük fel az oldal tulajdonjogát. Sőt azt sem, hogy neki lenne egy másik élete New York államban, Rochesterben. Az a Sheila, ő Judit, aki Magyarországon él.

Hát hiszen, ha el lehetne cserélni a Sheilára...

De nem lehet. Akkor mi lesz most?

Mi lenne? Per, vizsgálat, vita a Facebook moderátoraival, közvita az algoritmusról mondjuk a Magyar Nemzetben, amely Facebook-algoritmus valóban elég hülye, és valóban mindenkinek van róla véleménye, csak épp – nincs másik. Aztán ezt az esetet is a közösségi oldalak ellen használják majd fel: nem feltételezhető, hogy ilyen célból, precedensteremtő szándékkal rakta össze valaki a profilt, mert már két éve létezik, és mert világos, hogy nigériai csalással van dolgunk, de mindenesetre ezt a labdát le fogják ütni.

Varga Judit ügyét egyelőre a már említett Isah Muhd Kawu Hadejia úr egyik kommentjével zárnám az oldalról:

„Allah ya jikan sa da gafara”

vagyis:

„Allah könyörüljön rajta és bocsásson meg neki”.

Hát így csalnak Nigériában, de hogyan csalnak nálunk? Ennél fapadosabb módszerrel, amint a minapi, dombóvári eset mutatja. Azt írja a Police.hu:

„Egy dombóvári nő tett bejelentést a rendőrségen 2021. március 3-án, mert egy ismeretlen személy felhívta, hogy a helyi önkormányzat azzal igyekszik segíteni a vírushelyzetben, hogy aki koronavírus oltásra jelentkezik, az 50.000 forintot kap. A telefonáló azt mondta az asszonynak, hogy ehhez nem kell mást tennie, mint a bankszámla- és bankkártyaadatait összekészítenie és egy borítékba tennie. Mindezek után a borítékot ki kell dobnia az ablakon, melyet a hivatal munkatársai elvisznek. Az asszony hitt a csalóknak, és az iratait még a beszélgetés közben összeszedte, azonban közben megszakadt a vonal. A nőt így végül nem tudták megkárosítani.

Az elmúlt hetekben több tucat, ehhez hasonló tartalmú bejelentés érkezett a Dombóvári Rendőrkapitányságra. Három esetben a sértettek át is adták adataikat a csalóknak, akik ezután több százezer forinttal károsították meg őket.” (Police.hu)

No, ehhez csak telefon kell és naiv áldozat: de ha már adatot lop valaki, mégis elegánsabb a nigériai módszer. Honi szélhámosaink kisszerűen dolgoznak, és persze alacsonyabb haszonkulccsal is. De azért csak svindlerek ők is, rokonai a nigériai profiknak. Hej, valamikor, Strasznov Ignác korában még világelsők voltunk ebben a műfajban... de hová lett régi dicsőségünk? Manapság maximum késel az éji homályban.

A többi őrültséget meghagyjuk holnapra, reméljük, nem romlanak meg addig.

Mára ennyi is elég.

Tán még sok is.