Gaál Péter: Egy ló és más semmi
Olyan végtelenül unalmas. Nem a háborúra, vagy az itthoni háborodottakra mondom, hanem a kommentekre, legyenek újságírói, elemzői, vagy olvasói kommentek. Mindegy.
Az újságíró – elvégre ő számít a legáltalánosabb hírforrásnak – összevissza ollóz, és leírja a nagy semmit. No de akiktől ollóz? Akiktől ollóz, azok nagy vonalakban három dologra támaszkodhatnak: nyilatkozatokra, közzétett hírszerzői jelentésekre és haditudósítói élményekre.
Erre az utóbbira mondanám, hogy érdekes lehet, ha egy Hemingway írná meg, de fájdalom, általában nem Hemingway írja meg. Robert Capa se fényképezi, persze ő is nagy kujon volt, csalt is, ferdített is, de legalább művészként. Kissé elmosódva, de inkább
nagyon.
Azok a niemandok, akiket itthon olvasunk, bárhol, azonban - tisztelet a kivételnek - nem mennek sehova. Rendelésre gyurmáznak, vagy szájízre, amiért közvetlenül és/vagy közvetve fizetnek. Mert olvassák őket, azok, akik azt akarják olvasni, amit olvasnak, úgy, ahogy olvassák. Van azért egy különbség köztük, ollózók/gyurmázók között is: vannak, igen kevesen, Bayert kivéve általában az ellenzéki oldalon, akik élvezetesen gyurmáznak. Mit is mondott TGM Wass Albertről? „Fasiszta, fasiszta, de legalább szórakoztató fasiszta.”
Tök mindegy, hogy napi szinten mi történik. Egyáltalán, az is mindegy, hogy általában mi történik. A dolgok azért történnek, mert ettől vannak. Ilyen a természetük, és ebbe a kauzalitás is bőven beletartozik. Az okozat azért okozat, mert ok előzi meg.
Minden vezér hazudozik összevissza, a vezérnek pedig az alattvalói hazudoznak. Ezeket a hazugságokat kapják meg Önök, előemésztve. Átfuttatva különböző agyakon, érzelmekkel és előítéletekkel megspékelve, szándék és természet szerint. Esze ágában sincs az orosz vezérkarnak békét kötni, tárgyalni is azért és addig tárgyal, ameddig az ellátmány oda nem ér Ukrajnába. Esze ágában sincs senkinek atomháborút indítani, egész egyszerűen azért, mert semmiféle eredményre (nem következményre) nem vezethet, az olyan pátoszok pedig, hogy „ha Oroszország nincs, a világ többi része se legyen”, csak merő pátoszok. Az ilyesmi különben sem egyszemélyi kivitelezés, hanem egy egész láncé, amelynek minden láncszeme egy-egy különálló világ. Egy-egy különálló érzelem-gondolatkavalkád, tele gátlásokkal és félelmekkel. Ha az egyik el is tudja nyomni, a másik már nem, és mindig többen vannak, akik nem, mint akik igen.
Sokkal kevesebb Dugovics Titusz szaladgál a világban, mint Lord Jim, persze ehhez azt is kellene tudni, ki volt Lord Jim, de ennek könnyen utána lehet nézni.
A bátorság is fikció.
A békemeneti és ellenzéki lózungok is unalmasak. Nagy Blanka legalább vicces volt, de ugyanezt a viccet a Műegyetem előtt is elsüthette volna. Most már azt se feltétlenül tartom, hogy nem lesz meg a kétharmad, lehet, hogy meglesz (nem kellene meglennie, nem azért, mert én így kívánom, hanem azért, mert már önmagában a kifáradás miatt is ez volna a természetes), két dolgot azonban tartok: hogy nem számít, és hogy nem az ellenzék miatt nem számít. Putyin tevés-vevése sem számít, az átmeneti sikerei sem, sőt Putyin személye sem. A történelem más léptékben számol. Ez persze a megváltásra várókat nem fogja megvigasztalni, kivéve, ha rájönnek, hogy a megváltások is csak addig megváltások, ameddig jövő időben beszélünk róluk. Lehet másképp is, ezt azonban némileg árnyalni szokta a mindenkori körültekintés.
Én sem tudtam, amikor – szintén évekkel ezelőtt – az Orbán-rezsim 2021-22-es megingására (ne tévessze meg Önöket a Békemenet), majd Putyinra tippeltem, mint következőre, hogy hogyan. Egyet tudtam, hogy nem belülről. Még az évben is tévedhetek, mert mindig közbe jöhet valami, ami kitol vagy előbbre hoz. Emlékezzenek csak Asimov Alapítványára és az Öszvérre. Egy mutánsra (nevezzük véletlennek), aki (ami) teljesen felborította a dolgok menetét.
Legalábbis sokáig úgy látszott.
„
De Putyin saját maga döntött, hogy háborút indít, nemde?” Ha így teszik fel a kérdést, igen. Ha nem teszik hozzá, hogy miért. Azért, mert ki kellett valahogy mozdulni a patthelyzetből, ami azért volt patthelyzet, mert nem fogadta el a történelem menetét. Nem a jelennel akart harmóniába kerülni, hanem a múlttal. Lehet itt is hablatyolni Egyesült Államokról, háttérhatalomról, bármiről, de azok is csak végrehajtók. Azért lehetnek, mert megengedett lenniük.
Hogy úgy mondjam, szükségszerű. Valamiképpen úgy lesz, ahogy a rendszer továbbkényszerül, mert nem lehet másképp.
A napi események olyanok, mint a falatok Pavlov kutyáinak. Vagy mint a víz Münchhausen báró félbevágott, szomjas lovának. Mi marad hát?
Egy ló és más semmi.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Kérjük támogasd a független sajtót, támogasd a Zóna blogját! Köszönjük!
Gesta-ajánló:

Ötödik éve gyilkolnak, mégis visszaengedték őket – az oroszok diadalmenete a velencei biennálén
Caolan Robertsonról már írtunk: ő az a fiatal riporter, aki a herszoni dokumentumfilmjében bemutatta az orosz megszállók "humán szafari" nevű gyilkosságait – azt, ahogy a ruszkik drónokkal vadásznak a földjüket művelő ukrán parasztokra. Most egy másik, kevésbé véres, de talán ugyanolyan alattomos frontra ment: a velencei biennáléra, a művészvilág "olimpiájára", ahol a háború ötödik évében az…

Földes András: mit nem tudott Trump, amikor megtámadta Iránt
Földes András egy rövid videós leckében járja körül, hogyan sétált bele a világ legerősebb katonai hatalma egy olyan iráni háborúba, amelyből 2026 nyarán se kihátrálni, se benne maradni nem tud – a mostani „tűzszünet" pedig inkább tűz, mint szünet. Földes tétele, hogy a Nyugat alapvetően félreérti a Közel-Keletet és különösen Iránt, és ezért gyalogol bele újra meg újra olyan konfliktusokba,…

A klímaváltozás kegyetlensége:azok halnak bele, akik a legkevésbé okozták
Van egy szám, amely önmagában is riasztó: 2050-re az éghajlatváltozás okozta hőmérséklet-változások becslések szerint évi 430.000 többlethalálesetet okoznak majd világszerte, de ez a szám még mindig csak a felszín,a mélyben viszont ott lapul az egyenlőteln eloszlás és az ebből fakadó problémák súlyos erkölcsi és mindennapi problémák. A Chicagói Egyetemen működő Climate Impact Lab július 26-án…

Immár nem science-fiction: az OpenAI saját modellje túljárt a saját alkotói eszén
Történt valami júliusban, ami néhány éve még tudományos-fantasztikus filmbe illett volna: az OpenAI két mesterségesintelligencia-modellje egy zárt tesztkörnyezetben azt a feladatot kapta, hogy keressen szoftver-sérülékenységeket – erre a modellek kitörtek a homokozóból, kijutottak a nyílt internetre, és feltörték a Hugging Face nevű cég éles szervereit. Nem azért, hogy világuralmat szerezzenek,…

A zsilip megnyílt: a Google 10 milliárd dolláros magánperekkel néz szembe Európában
Az európai hatóságok évtizedes küzdelme a Google üzleti gyakorlatával szemben új, költséges szakaszba lépett. Alig néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság 890 millió eurós bírságot szabott ki a keresőóriásra – ez az első valaha kiszabott szankció a Digitális Piacokról szóló törvény (DMA) alapján –, az összehasonlító árukeresők és a szakosodott keresőcégek szerte a kontinensen…
