Gaál Péter: Ma született farkas

Még hogy biszex. (Ezt már tegnap meg akartam írni, csak elfelejtettem.)

Ha nagyon muszáj, megeszem én az egresmártást is, legfeljebb arra gondolok közben, hogy sóskafőzelék. Azt ugyanis szeretem.

Ezzel az erővel biszex is lehetnék, ha lenne az a pénz, vagy... de erre az eshetőségre egyelőre ne gondoljunk. Ahhoz még odébb kellene laknom, kicsit keletebbre, közelebb a Nagymedve kebeléhez. E pillanatban még így van, ugye.

Viszont az Ungár kontra Kocsis ügy Ungár Klára által prezentált megnyerése zseniális. Egyetlen bíró se mondhatja, hogy melegnek vagy biszexuálisnak nevezni valakit sértőbb, mintha heteroszexuálisnak neveznénk. (Balkezesnek hívni se sértő bárkit, még ha jobbkezes is.) Olyannyira nem sértő, hogy Nádasdy Ádám előbbi szó sokkal durvább változatával illeti saját magát (ami, ha más mondaná, már valóban kimerítené a becsmérlés kategóriáját), Kassai Lajos pedig szemtől szembe nevezte Gulyás Marcit annak, ami, jó, ő már szalonképes nyelvezeten, de nevezettnek egy mukk tiltakozása nem volt ellene.

Nem is lehetett volna, hiszen....

... a tényállás az tényállás, a kormány kedvenc nyelvezetén fogalmazva. A ma született farkas is farkas, akárhonnan nézzük. Nem akar együtt legelni a báránnyal, az Istennek se.

És akkor itt van még a szintén ma született Tamás barátom tegnapi expozéja a fiktív ügyvédről, mármint az ördögéről. Az lassan olyan már, mint a Loch Ness-i szörny. Vagy Pataky Attila látomásai. (Tényleg, mi van Czeglédy Csabával? Most akkor ő lenne ennyire hülye, vagy... nem, erre nem is tudok gondolni. Az Origót meg hiába nézegetem, és van egy sanda gyanúm, hogy hiába is fogom nézegetni. Ott csak a szocialista sajtón nevelkedett újságolvasásom segít már, például a legutolsó közvélemény-kutatás adatai híveknek tálalt értelmezésében, most már nincs diadalordítás, csak szolid „biztosan vezetnek”.) És itt van az én hírtévés barátom két nappal ezelőtti sejtetése, hogy ezek kollektív munkák. A korteshadjáratok is kollektív munkák. A többi a színdarab része. Minden politika kollektív munka, ez is részt vesz benne, az is, ki így, ki úgy, ha van kire kenni, arra kenik, ha meg nincs, csinálnak egyet kalákában. Én csak ezt teszem hozzá Tamás opusához. Hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy az úgynevezett kormányemberekre szorítkozik. Lehet ebben más is. Nem hiszek az „oldalakban”. Azok olyanok, mint a fociszurkolók, ha nincs meccs, meg se lehet őket különböztetni egymástól, mi több, néha, ha mondjuk ligetet kell irtani, vagy népszavazást meghiúsítani, esetleg egy kis ungabunga a tévészékház előtt... na persze, vélhetően nem ingyen, hogy mennyiért és miért, az attól függ, mindenesetre, ha én gázolnék a Dózsa György úton, nem biztos, hogy most írogathatnék itt. Meghalnom se kellene hozzá, talán neki sem, de talán igen. Ki tudja, merre, merre visz a végzet.

Nos hát, az ördögnek sok ügyvédje lehet. Van. És mind pontosan ugyanazt akarja, ezért az ördögéi. Hogy aztán ez egy klikken belüli kigolyózás céljából történik, az ügyvédkedés, vagy másért, vagy csak elindult, és szegény Borkai akkor épp a f.sznak a rossz végén tartózkodott, őt akarták kigolyózni, vagy simán feláldozták, esetleg azt gondolták, hogy jó lesz az még másra is (ebben egyébként biztos vagyok, mert mindenről azt gondolják, lásd a migránsokat, Sorost amúgy egy ideje fájón hiányolom, de jön még Sorosra dér), ki tudja.

Bármi lehetséges.

És ha lehetséges, és ha színdarab, akkor gondoljanak az első felvonásban a falon lógó puskára.

De ha már találgatunk, találgassunk. Ha a miniszter asszony festette újólag a falra, vagyis emlegette az ördögöt, miért saját magát pécézte volna ki? Nem, nem, mondja Tamás, valaki mást, csak ez az ürügy. De van ennek így értelme? Nincs. Se Miss Marple, se Poirot nem találna benne semmi logikust. Akkor mégis az ellencsoport? Mégis volna baloldal, úgy, ahogy azt nekünk megjelenítik? Még mindig azt mondom, hogy ilyen nincs. Vegyes felvágottak vannak. Szalámitálak. Van bennük csípős, van bennük téli, van bennük nyári, olasz és turista. Mindenféle. Az ördögnek igenis van ügyvédje, csak sok. Nem egy. Ördög is sok van, csak főördög van egy, mikor ki, aki nálunk kivételesen nem világosságot hoz, hanem sötétséget. Éjjel is, este is, reggel is.

Sok ördögnek sok ügyvéd dukál.

És ha a miniszterasszony azért pécézte ki saját magát, hogy így több oka legyen elrendelni az ellenzék megfigyelését? Esetleg a nem ellenzékét, ha valakit Borkai és Völner mesterekhez hasonlóan ki akarnak akolbólintani? Akarnak? Néha nem akarnak. Völnert például nem akarhatták. Az már egy másik brancs műve volt. Vagy egy másik vegyes felvágotté. Nem csak a Vezér játszik, bár ő azt gondolja. Mindenki játszik. Vezérszinten Putyin is azt gondolja, Lukasenka is azt gondolja, Orbán is azt gondolja, Kim Dzsongun is azt gondolja, hogy az összes többinél okosabb. Mindenki ugyanúgy át akarja verni a többit. Néha ennek sikerül, néha annak. Itt nálunk ugyan van egy névleges és tényleges főnök, de ez nem jelent sem oda-vissza szeretetet, sem oda-vissza lojalitást. Van egy nagy falka, nem is egy, de ezek a falkák körülbelül olyanok, mint a látható és a láthatatlan egyház. Látható a katolikus, református, evangélikus, ortodox, de egyház a keresztény teológia szerint csak egy van, az pedig nem látható, s hogy honnét verbuválódik, csak Isten előtt ismert. Mármost mit tehet a Vezér ebben a helyzetben? Azt, amit a nagy elődök, csak a korhoz alkalmazkodva. Nem végzünk ki, és ha mégis, akkor is baleset, érkatasztrófa, öngyilkosság lesz, de leginkább... hát pont ez, ami történik. Erre jók az ördögök ügyvédjei. „Valaki helyettem gondolkozik”, énekelte Menyhárt Jenő barátunk először mintegy negyven éve az Európa Kiadóban (ő se nagyon bírja abbahagyni). „Valaki helyettem távozik.”

Így folytatta, bizony. Látnok volt ő akkor.

Tehát a miniszter asszony ilyen kacifántosan gondolkodna? Nem nézték meg eleget A tanú-t? Emlékeznek a végére, amikor Pelikán azt mondja, ha Dániel elvtárs kém, akkor Bástya elvtárs is kém talán? Azért mondja, mert még mindig nem jött rá, hogy működik az a rendszer. Ő csak egy feddhetetlen kádert akart egy másik feddhetetlen káderhez hasonlítani.

És akkor Bástya elvtárs telefonja megszólalt.

Nem. Nem keveri be magát senki effélébe, mert ki tudja, hogy sül el a végén. Mást belekeverhet, magát nem. Egy erős asszony sem. A rendszer erős asszonya sem.

Aki talán túl erős. Függetlenül attól, hogy egyébként micsoda.