Gaál Péter: Motiváció
Kezd mérhetetlenül idegesíteni az a huhogásözön, ami többek között az ukrán háborúval kapcsolatban megjelenik. Mintha nem volna elég a „hivatalos” riogatás, a szörnyű ítéletidő közelgésétől a „mindmeghalunk” különböző verzióiig.
Mintha nem volna elég az a már tragikomikusnak se nevezhető utójátékféle, amit az ellenzék művel önnönmagával. Gyurcsánytól Jakabig az egész társaságnak úgy kellene elhúznia a bánatba, ahogy vannak, persze nem fog, mert miért is tenné. Orbán se fog, bár muszáj lesz neki, csakhogy utána.... ne gondoljanak bele. Éljenek a mának, és vegyenek ki belőle annyi örömöt, amennyit csak ki tudnak, közben meg gondoljanak Epikuroszra.
Másra ne.
Mindkét oldal sajtója maga a katasztrófa. Orosz–ukrán ügyben – ez se sűrűn fordul elő - viszont az ellenzéké a rosszabb. „Ti következtek”, mondja minden önös érdek nélkül Zelenszkij, talán légtérzárat már nem akar, bár még akarhat, végül is ott már van háború, lehetne máshol is. Egymást taposva idézik az orosz állami huhogást, le kell radírozni az ukránokat, s utána az egész NATO-t, Európai Uniót, nem lesz kegyelem, és így tovább, és így tovább. Mert az új ballisztikus rakéták.
Jóvanazúgy.
Édes, riadozó őzikéim. Az orosz hadsereg olyan gyenge, mint a harmat, Oroszország határain kívül. A határokon belül a lakossággal együtt gyakorlatilag legyőzhetetlen. A tér, a tél és a motiváció. Ez a szó visszhangozzon az Önök fejében. Motiváció. Az tudja egyedül valamelyest ellensúlyozni a pénz- technika- kiképzési- utánpótlási hiányosságokat. Ha valaki nem követi el azt a hibát, hogy a katonaságát orosz földre próbálja léptetni, önmagában ezzel félig meg is nyerte a játszmát. Mariupol utolsó védői meg fogják ugyan adni magukat, vagy öngyilkosok lesznek, mint anno Masszada zsidó védői, de őket sem az orosz hadsereg gyűri le, hanem a víz- és élelemhiány.
És ez még csak Ukrajna keleti-délkeleti szeglete. Még ez se megy.
De az orosz emberáradat! Már az is a múlté. Ami maradt belőle, az csak a régi szellem: az emberélet semmibevétele és pazarlása, a „nasz mnógo”, „vagyunk elegen”. A hadsereg szerkezete se sokat változott: néhány hivatásos katona, rengeteg sorozott ágyútöltelék kétes értékű segédcsapatokkal, és a katonai rendészet záróosztagokkal. Egyedül ez utóbbi a szovjet újítás. És az eszme? Hát kérem, az eszme is a múlté. Már ez se motiválhat.
Nem motiválhat semmi, ha Oroszország Anyácskát nem támadják meg. Fordítva nem működik.
Innentől pedig technika csap össze technikával, hordák kiképzett, hivatásos hadseregekkel, egy természeti kincsek kizsigereléséből élő, harmatgyenge, korrupcióval a legkisebb porcikájáig átitatott gazdaság a nála minimum négyszáz évvel előbb iparosodott, szinte végtelen erejű nyugati gazdaságokkal. Az az ország csap(na) össze a Nyugattal, kvázi egész Európával és Amerikával, amely a 18-19. században Nyikolaj Mihajlovics Karamzin történész-polihisztort adta a világnak. Karamzin írta meg tizenkét kötetben Oroszország (addigi) történetét. Amikor egyszer valaki megkérdezte, hogy össze tudná-e röviden foglalni, Karamzin egyetlen szóval válaszolt: „lopnak”.
Kacag a máj, visítana fel Mézga Kriszta és Aladár kórusban. Csak a szájak járnak, hogy Önöknek legyen min rettegniük. Orosz specialitás, a maszkirovka része. Mint a verőköltő bodobács, tévesen mezei poloska mimikrije, tudják, az a vörös-fekete állatka, ami ilyenkor csuklósan szokott megjelenni erdőn-mezőn, és azért ilyen színű, hogy azt higgyék róla, csuda veszélyes.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Kérjük támogasd a független sajtót, támogasd a Zóna blogját! Köszönjük!
Gesta-ajánló:

Ötödik éve gyilkolnak, mégis visszaengedték őket – az oroszok diadalmenete a velencei biennálén
Caolan Robertsonról már írtunk: ő az a fiatal riporter, aki a herszoni dokumentumfilmjében bemutatta az orosz megszállók "humán szafari" nevű gyilkosságait – azt, ahogy a ruszkik drónokkal vadásznak a földjüket művelő ukrán parasztokra. Most egy másik, kevésbé véres, de talán ugyanolyan alattomos frontra ment: a velencei biennáléra, a művészvilág "olimpiájára", ahol a háború ötödik évében az…

Földes András: mit nem tudott Trump, amikor megtámadta Iránt
Földes András egy rövid videós leckében járja körül, hogyan sétált bele a világ legerősebb katonai hatalma egy olyan iráni háborúba, amelyből 2026 nyarán se kihátrálni, se benne maradni nem tud – a mostani „tűzszünet" pedig inkább tűz, mint szünet. Földes tétele, hogy a Nyugat alapvetően félreérti a Közel-Keletet és különösen Iránt, és ezért gyalogol bele újra meg újra olyan konfliktusokba,…

A klímaváltozás kegyetlensége:azok halnak bele, akik a legkevésbé okozták
Van egy szám, amely önmagában is riasztó: 2050-re az éghajlatváltozás okozta hőmérséklet-változások becslések szerint évi 430.000 többlethalálesetet okoznak majd világszerte, de ez a szám még mindig csak a felszín,a mélyben viszont ott lapul az egyenlőteln eloszlás és az ebből fakadó problémák súlyos erkölcsi és mindennapi problémák. A Chicagói Egyetemen működő Climate Impact Lab július 26-án…

Immár nem science-fiction: az OpenAI saját modellje túljárt a saját alkotói eszén
Történt valami júliusban, ami néhány éve még tudományos-fantasztikus filmbe illett volna: az OpenAI két mesterségesintelligencia-modellje egy zárt tesztkörnyezetben azt a feladatot kapta, hogy keressen szoftver-sérülékenységeket – erre a modellek kitörtek a homokozóból, kijutottak a nyílt internetre, és feltörték a Hugging Face nevű cég éles szervereit. Nem azért, hogy világuralmat szerezzenek,…

A zsilip megnyílt: a Google 10 milliárd dolláros magánperekkel néz szembe Európában
Az európai hatóságok évtizedes küzdelme a Google üzleti gyakorlatával szemben új, költséges szakaszba lépett. Alig néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság 890 millió eurós bírságot szabott ki a keresőóriásra – ez az első valaha kiszabott szankció a Digitális Piacokról szóló törvény (DMA) alapján –, az összehasonlító árukeresők és a szakosodott keresőcégek szerte a kontinensen…
