Gaál Péter: Stüszikalap és krumpliorr

„Márki-Zay azzal vádolja Orbánt, hogy a háborút előkészíteni ment Moszkvába.” (444)

Még több ostobaságot. Hiszen értem én, akinek nincs fantáziája, az azt mondja, amit a másik féltől hall magára nézve. Ha a kormány árulózik, árulózzunk mi is. Ezek aztán a kampányban – ha lesz még értelme kampányolni pár hét múlva is – szépen kioltják egymást.

Orbán nem készített elő semmit. Horthy, aki minden viszolygás ellenére is nagyságrendekkel Orbán fölött állt, szintén nem készített elő semmit anno. Orbán nagyon kis pont. Még annál is kisebb. Olyasmi, mint Teknőc Ernő volt a Bubó-sorozatban. Küldönc, politikai-katonapolitikai mellékfoglalkozásként pedig információforrás, azt a keveset tekintve, amit elmondanak neki. „És amit a magyar hírszerzés megtud.” Hogy micsoda?

Nyolcvan körül úgy volt, hogy a Zrínyi Katonai Akadémián (az volt a vezérkari akadémia) leszek könyvtáros. (Végül nem lettem, mert összevetve az előnyöket a hátrányokkal utóbbiak kerültek túlsúlyba.) A jövendő főnököm (aki tehát nem lett a főnököm) adomázgatás közben elmesélte, hogy ő életében egyszer járt Nyugaton, jelesül a semleges Ausztriában (ez ugyanúgy nem érdekelt senkit, ahogy most se érdekel) felderíteni, persze mint turista. „Megyek a Großglockneren, ragyogó idő van, egyszer csak szembe jön velem egy stüszikalapos, rövid bőrnadrágos osztrák, turistabottal, tiroli bakancsban, hát nem a Kovács főhadnagy?”

Nos, valami ilyesmi a mi szeretett miniszterelnökünk is a NATO-ban. „És ez nem árulás?” Etikailag talán az volna, ha Orbánnal kapcsolatban az „etika” szó egyáltalán felmerülhetne, de gyakorlatilag nem az. Ha csak kicsit hülye a NATO elhárítása, akkor se mondanak neki olyat, ami nem üzenet. Vagy az embereinek, egykutya.

Tehát mi az az egyetlen dolog, amiben háború tekintetében Orbán Putyin hasznára lehet? A benyomásai. Semmi másban. Az orosz katonai hírszerzés nem magyar katonai hírszerzés. Még annál is nagyságrendekkel nagyobb a különbség, mint a 2006-os székházostromló focihuligánok és az SAS vagy SEAL között van, ha már oroszokról beszélünk, természetesen a SPEZNAC-ot is ideértve.

Akkor mi az istent csinálhattak öt órán keresztül? Nézegették az óriásasztal intarziáit, ha van neki olyan? Orbán benyomásairól beszélgettek? Részben igen. Részben átvette az utasításokat. Esetleg alkudozott, természetesen a saját érdekében. Még azt is el tudom képzelni, hogy az utolsó utáni pillanatban (ahogy szoktuk) megpróbálunk kiugrani a NATO-ból. Nem csodálkoznék, mert akkor csodálkoztam, amikor beléptünk. Hogy ezzel megszakadhat az a szép hagyomány, hogy mi mindig a vesztes oldalon állunk.

Kérve kérem Önöket, ne latolgassák a NATO esélyeit. Nem a NATO-ról van szó, hanem – ismét – a világtrendről. Az pedig nemigen hagy más lehetőséget, mint ezeknek a diktatúráknak a pusztulását. Hogy ez jó-e, vagy nem, azt se latolgassák. Az emberiség pedig NEM fog elpusztulni. Megsínyli, de nem pusztul el. Hogy hogyan él tovább, megint más kérdés.

Ez így működik. Lehet nem tudomásul venni, de akkor is így működik. A népszerű mesében Newton is csak azt latolgatta, hogy milyen erő hatására esett a fejére az alma, és azt hogy írhatná le, nem azt, hogy mi volna, ha nem lenne ilyen erő.

És ha egyik pillanatról a másikra semlegesek leszünk? Ó, te drága Klementina: csak a legutóbbi két világháború elejére szíveskedjenek visszamenni gondolatban. Ha kedd van, akkor ez Belgium. Egy 1969-es amerikai film címe volt, nálunk is vetítették.

Tehát mit csinálhattak annál az asztalnál? Megtárgyalták a leleteiket? Talán azt is. Meg az üzleteiket, úgy mellékesen. Azt feltétlenül, már amennyire egy találgatás biztos lehet. Megbeszélték, hogy mi lesz? Egyrészt azt Putyin se tudja, csak azt, hogy ő mit szeretne, másrészt bármi is az, nem az lesz, harmadrészt Teknőc Ernővel nem beszél meg az ember fontos dolgokat, épp csak annyit, amennyit el kell vinnie. Vagy egyenes utasítás szerint, vagy úgy, ahogy a pletykás Mari néninek árul el az ember szigorúan bizalmas „titkokat”, ha azt akarja, hogy biztosan továbbadja.

Na de ha mégis semlegesek leszünk? Akkor Orbán megszűnik még annyira is fontosnak lenni, amennyire most az. Ő akkor fogja ezt mérlegelni, ha az élete a tét, még inkább, ha a vagyona. A kettő ugyanis vélhetően nem választható el számára egymástól. És a magyar nép?

A magyar nép bekaphatja. Tetemes része be is kapja. (Az orbáni porhintés ebben a dologban semennyire nem különbözik az ellenzékitől.)