Gaál Péter: Színház az egész világ

Ha még valaki nem unná a Mészáros-Várkonyi nászt és a vonatkozó rongyrázás elemzését: ennek pontosan így kellett történnie. És pontosan arra utal, amire egyáltalán nem akarták, hogy utaljon.

Mert, kérem szeretettel. Ha Mészáros az, aki, zseniális jobboldali üzletember, aki mindenkit túlszárnyaló üzleti érzékével pár év alatt eljutott oda, ahova Csekonics báró egész életében se, akkor pont a választások előtt nem kellett volna neki ez a Napkirályt megszégyenítő pompa, még zárt kapuk mögött sem, mert azok a kapuk azért mégse voltak olyan zártak.

Hiszen elég volt az újdonsült ara (vagyis vélhetően a kijelölt piáros) által feltett képek apró elemzése a nagyságrend érzékeltetéséhez, plusz a fellépők, plusz az étlap, plusz az egyéb kiszivárgó infók. Rogán mesternek fülig érhet a szája, úgy nyalja be mindenki. Ott, Orbán árnyékában csak az mehet le, amire engedélyt adnak, én pedig Orbán helyében ilyen kényes helyzetben effélére nem adnék engedélyt. Menjen el valahova messze, és ott turbékoljon, bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúval. Nem is adott engedélyt rá, erre (is) volna egy fogadásom.

Utasítást adott rá.

Még mielőtt megrónának, persze, hogy csak vélekedés. De ha már az, akkor folytassuk. Ha Mészáros mégsem egy zseniális üzletember, csak egyszerű stróman, akinek a benyelt ezertől sok ezerig terjedő milliárdokhoz képest csak morzsák (az átlag magyar még e morzsák morzsáitól is dúsgazdagnak érezné magát, és az is lenne) az osztályrésze, ugyanakkor szeretett Vezénylő Tábornokunk nem az a szegény, bérből és fizetésből élő földönfutó, akinek mondja magát, elemi érdeke volna ennek a gonosz feltételezésnek mindenáron való cáfolása. Akkor a strómannak időnként meg kellene jelennie egy jachton, egy magángépen, vennie kellene magának ezt-azt, pénzt, paripát, fegyvert, feleséget, aki talán sokkal kevésbé feleség, mint pénztárosnő, egy másik stróman, aki már nem csak aláírni tud, de például gondolkodni és beszélni is, duplán korlátozott mozgástérrel, hogy véletlenül se eshessen Simicska kísértésébe; szóval, a strómannak akkor reprezentálnia kellene ezerrel, mosolyogni, és országnak-világnak megmutatni, hogy ő milyen, de milyen gazdag, ő és nem más, és mennyire, de mennyire nincs ott semmiféle kényszer, ahonnét jött. Még ha az egész korteshadjárat rá is megy, akkor sincs. Közben persze mindenkinek úgy kellene tenni, mintha pont ezeket nem akarnák, hogy a tisztelt publikum megtudja. Cáfolni kellene, morogni, köpködni, ahogy a csövön kifér. Közben hagyni, hogy folyjon minden a maga ostoba ellenzéki medrében, talán néhány szigorúan konspirált információval meg is támogatva.

Ez volna a káposzta és a kecske esete. Hogy aztán teljes terjedelmében megjelenhessen a szegény földi, aki érte és mindnyájunkért dolgozik, miközben a zseniális barom dőzsöl.

Meg is jelenik, ne aggódjanak, most éppen egy hadgyakorlaton. Csak úgy mellékesen, ha még ez se esett volna le: minden, amit Önöknek onnét prezentálnak, kiszámított hatásvadászat. Nincs az a hamvas ártatlanság, ami ne volna az. Ez természetesen nem csak ott üzemel így, hanem itt is, egyelőre műkedvelő szinten. És természetesen másutt. Mi több, így is üzemelt, például Kádár korában. Gondolták volna, hogy Amerika kapitányt és a Szuperment ugyanaz a manipulatív kreáció hívta életre, mint a Mézga családot, Frakkot, vagy a tök ártatlannak tűnő, soha semmit nem fogó Nagy Ho-ho-ho-horgászt?

Dehogy gondolták, ha volt szerencséjük élni már abban az időben is, ami többek között azért szerencse, mert még most is élnek.

Kit érdekel ma már az az egyetlen, árva, szarságos avoni hattyú, amikor nálunk csak a Balatonon annyi van belőlük, hogy lassan a fürdőzőket is kiszorítják?