Szele Tamás: Indulatdiplomácia

Ezzel muszáj a Zóna foglalkozzon, ugyanis itt kezdtük el firtatni nemrég, hol lehet Kim Dzsongun, mivelhogy Washington sehol sem találta, de nekem sikerült rálelnem még múlt vasárnap, meg is üzentem Biden elnöknek, hol keresse, hol találja.

Valamiért Biden nem válaszolt, nem is értem, miért, ellenben Észak-Korea igen – csak nem nekem.

Ezt a választ sikerült az egész magyar sajtónak egy emberként félreértenie, egy MTI-hír alapján, ami nem hazug ugyan – viszont nem egészen arról van szó az eredeti nyilatkozatban, amit az MTI közreadott. De menjünk sorjában.

Az alaphelyzet az volt, hogy a washingtoni diplomácia kifakadt, mivel már egy hónapja próbálnak tárgyalni Kim Dzsongunnal, vagy legalábbis valamilyen, erre illetékes vezetővel Phenjanból, de akármilyen csatornán is üzennek, nem kapnak semmi választ, a Remetekirályság a füle botját sem mozgatja. Ellenben – ezt írtam meg két nappal ezelőtt – Kim Dzsongun vígan tartotta a fejtágítókat Penjanban a vezető- és középkádereknek, tehát sem nem tűnt el szokásos, rejtélyes útjai egyikére, sem beteg nem volt, válaszolni nem volt neki kedve, mert tudja, hogy most már nem egy Donald Trump-kaliberű, befolyásolható bohóccal lenne dolga.

Azért diplomáciai udvariatlanságnak ez a gesztus sem utolsó.

Hanem hát mit olvasok ma a teljes magyar sajtóban? (Én most az Origót fogom idézni, de bárhonnan idézhetném, mindenhol szó szerint ugyanaz jelent meg, vagyis az MTI-hír – csak akadtak helyek, ahol a szemfüles munkatársak még szignálták is, mert az is honorárium, ha a titkárságon vagy az elszámoláson nem veszik észre). 

„Meglepő stílusban üzent az Egyesült Államoknak Kim Dzsongun húga

Ha békét akar az új amerikai kormány, akkor „kerülnie kell a balhét” – jelentette ki kedden Kim Jodzsong, Kim Dzsongun észak-koreai vezető húga, aki maga is magas tisztséget tölt be az országot irányító kommunista Koreai Munkapártban.

A KCNA állami hírügynökség szerint a nagy befolyással rendelkező Kim Jodzsong mindenekelőtt az éppen folyamatban lévő amerikai-dél-koreai közös tavaszi hadgyakorlatokat kifogásolta. A nyilatkozatot egy nappal az amerikai külügyminiszter és a védelmi tárcavezető szöuli látogatása előtt tették közzé.

„Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy figyelmeztessük a földünkön lőporszagot eregetni próbáló új amerikai vezetést. Ha nyugodt álmokat szeretne a következő négy évben, inkább tartózkodjon a balhékeltéstől, amint éppen első lépéseit teszi” – hangoztatta Kim Jodzsong, akit a KCNA idézett.

„A hadgyakorlatok tartása és az ellenségeskedés nem fér össze a párbeszéddel és együttműködéssel” – tette hozzá Kim Jodzsong, aki nyilatkozataiban a szöuli vezetés éles bírálójaként vált ismertté. Nagyban becsmérelte Dél-Koreát, amiért a koronavírus-járvány, valamint a belpolitikai és gazdasági nehézségek miatt számítógépes szimulációkra korlátozta a hadgyakorlatot.

Észak-Korea résen lesz

Kijelentette, hogy a 2018-ban fejlődésnek indult Korea-közi kapcsolatok nem térnek vissza egyhamar, és Észak-Korea résen lesz az esetleges további provokációk miatt.

Közölte azt is, hogy PHENJAN FONTOLÓRA VESZI A KILÉPÉST A KOREA-KÖZI KATONAI MEGÁLLAPODÁSBÓL, amely a feszültségek enyhítését szolgálja a határon. Hozzátette, hogy a kommunista ország vezetése megvizsgálja egy sor olyan szervezet feloszlatását is, amely az együttműködés javítását szolgálja Dél-Koreával.”

Micsoda? Kim Jodzsong? De hiszen... igen, az idén, január elején tartott pártkongresszusig valóban hozzá tartoztak a Korea-közi és amerikai külkapcsolatok, de elvették tőle, bár azért nagyon keményre nem esett. Elvették, mert tudni kell a koreai szemmel meglehetősen dekoratív külsejű hölgyről, hogy a törékeny testben egy kőkemény tábornok lelke lakik, vagy inkább egy markotányosnőé: egyszerűen képtelen trágár sértések nélkül megszólalni, a legmocskosabb szájú halaskofák is sírva könyörögnének neki egy nyelv- és illemtanfolyamért. Mármost Szöullal néhányszor majdnem kirobbantotta a háborút, olyan minősíthetetlen hangnemben tárgyalt, és tényleg nem lehetett ebben a helyzetben továbbra is az ő kacsóiban hagyni ezt a két külpolitikai területet, elvették tőle, sőt, világ csodájára a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságából is kikerült, bár a Központi Bizottságból nem. Elképzeltem, ahogy szaggatja csipkés kis keszkenőjét rózsaszín szobácskájának magányában, keserű könnyek között, és átkokkal rózsás ajakán kívánkozik a Politbüróba, ahonnét, ó jaj, kiakolbólították.

Hát hogyan válaszolhat ő? Már köze nincs a külpolitikához. Lássuk az eredeti szöveget. 

Vagy úgy.

Elég nagy kupleráj lehet Phenjanban.

Az az elején kiderül, hogy milyen alapon szólalt meg: nem, mint a Politikai Bizottság tagja, hanem mint a Központi Bizottság elnökhelyettese, tehát végül felfele bukott. Ugyan ebben a minőségében sem hatásköre hadat üzenni Szöulnak vagy Washingtonnak, sőt, szerintem pontosan nincs is meghatározva a hatásköre, de nyilatkozott, mert megtehette.

Az ördög azonban a részletekben búvik meg. Tényleg olyan kifejezéseket használt a hölgy, amilyeneket az MTI közzétett, sőt, ami azt illeti, még olyanabbakat, csak éppen a sorrend nem mindegy. Az eredeti szövegben ugyanis előbb méltatlankodik a rendes, évente megtartott dél-koreai hadgyakorlat ellen (melyen mellesleg amerikai erők is részt vehetnek, de őket nem említi külön), azt „gonosz, pimasz arcú és ostoba szemétségnek” nevezi, azután fenyegeti Szöult, sőt, kijelenti két bekezdéssel lejjebb, hogy „az ország békés újraegyesítésének és az annak céljából létrehozott Korea-közi szervezetnek nincs többé semmi alapja”, tehát ezennel feloszlatja, a következő bekezdésben megszünteti a Kumgang-hegy Turisztikai irodát is (mivel ez a déliekkel közös vállalat volt), még egy kicsit szidja a délieket úgy általában, és csak mindezek után, az utolsó bekezdésben teszi hozzá, hogy „kihasználva ezt az alkalmat” üzenne az új amerikai vezetésnek is, ha már így alakult.

Azt se hallgassuk el, hogy az üzenetben az „I'd like to advise the new US Administration that wants to give off powder smell in Korea across the ocean.” mondat szerepel, tehát az Egyesült Államok szerinte nem Dél-Koreából eregeti a lőporszagot, hanem az óceán túloldaláról.

Aztán persze nagyjából azt mondja, ami a hírben van.

Ez akkor most mit jelent?

Nem vonom kétségbe az MTI jó szándékát, az Egyesült Államok vezetésének szóló mondatok fontosságukban (a mi szempontunkból tekintve a dolgokat) valóban felülírják a két Korea közötti vitákat. Feltehetőleg ezért vették őket előre.

Azonban ha azt tekintjük, hogy egy közismerten indulatos és szabadszájú, hogy azt ne mondjam, diplomácia ellen beoltott hölgy mondta őket, méghozzá roppant felindult állapotában, miután előbb hosszasan szidalmazta Dél-Koreát, melyet szívéből gyűlöl, azt mondanám: ezek igazából nem Washingtonnak szóltak. Nyilván tudott a jó hónapja érkező folyamatos megkeresésekről, arról is, hogy senki sem válaszolt rájuk, ő most úgy érezte, megfelelően haragos hangulatában van, és egy füst (lőporfüst) alatt megtette.

Hogy ez neki jogában és hatáskörében áll-e január 12. óta, arról a bátyját kéne megkérdezni, de az meg nem válaszol senkinek semmit.

Tekinthető ez Phenjan hivatalos állásfoglalásának az Egyesült Államokkal kapcsolatban?

Nos, ezt Washington dönti el, akármilyen különösen is hangzik. Ha az Egyesült Államok mostani vezetése keményebben akar bánni Észak-Koreával az eddiginél – és őszintén szólva egyéb lehetősége nincs – akkor nyugodtan komolyan vehetik, és válaszolhatnak ugyanebben a stílusban. Kim Jodzsong most nem megfenyegette az Egyesült Államokat, hanem inkább diplomáciai Jolly Jokert adott a kezükbe.

Ha akarják, kijátsszák. Ha nem akarják, nem játsszák ki.

De így néz ki, amikor a diplomáciát érzelmi alapon próbálja űzni valaki. Ez még Európában is hatalmas hiba, Kelet-Ázsiában egyenesen megbocsáthatatlan.

Ékes példáját láthattuk annak, hogy buta és indulatos embert okosnak és hidegvérűnek kinevezni nem lehetséges.

A többi meg már Washingtontól függ.