Láthatjuk, milyen az orosz világ: abszurd, legyen szó akár a fényes fővárosról, akár a nyomorgó falvakról, abszurd, veszélyes és átpolitizált. Aki oda vágyik, próbálja ki, de ne akarja a mi nyakunkra hozni.

Röviden összefoglalva tehát: az America First elve tulajdonképpen nem más, mint egy csúcstechnológiás, fából készült vaskarika, a nacionalisták internacionáléja. És csak annak van rá szüksége, aki a fából faragott vaskarikának egyébként is hasznát látná.

Kérem, ez így nem szankciós lista, hanem egy vastag paksaméta csomagolópapír.

Sajnos bármennyire is elege van a zsarnoki rezsimből a kubai népnek, mégsem valószínű, hogy fellázad ellene: intő példaként lebeg előtte az iráni ellenzék sorsa, akiknek szintén segítséget ígértek, és aztán hagyták őket lemészárolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy Donald Trumpban nem szabad megbízni.

Senki se higgye, hogy Gumitalpú Szergejék feladták, hazamentek és már nem is foglalkoznak velünk. Annyi a különbség mostanában, hogy míg korábban gyakorló- és alakulótér volt az ország az orosz ügynökök számára, most pedig a kormányváltás után harctér lett belőlünk.

Nos, a houthik rajongóinak csak annyit lehet ajánlani, hogy álljanak kedvenceik közé, próbálják ki képességeiket közöttük és utána nyugodjanak békében – de azért ügyesek ezek a haramiák. Epstein álmában sem hitte volna, hogy halála után muzulmán fanatikusok csodafegyvere válik belőle.

Uram, ments meg minket orosztól, tatártól, töröktől, Jaltától!

Érdekes lesz az afrikai vezetők részéről, ha a fentiek fényében ártatlanul és mosolyogva bájcsevegnek majd Moszkvában. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Kreml gyakorlatilag nem tud nekik semmit ajánlani az orosz befolyás elfogadásáért cserébe, csak egy újabb, orosz gyarmatosítást – ami azonban jóval kellemetlenebb és kegyetlenebb lesz, mint a korábbi volt. Viszont antikolonializmusnak kell majd hívni.

Látható tehát, hogy Turmp és a Republikánus Párt a vesztét érzi és szó szerint mindennel megpróbálkoznak, hogy mentsék, ami menthető. Egyetlen személyes tanácsom az lenne, hogy ebben a helyzetben már ne akarjanak győzni, az ugyanis lehetetlen: inkább tanuljanak meg veszíteni. De erre képtelenek.

Ezért fontos tehát Kalinyingrád és környéke Moszkvának: egy háborúban ezek a radarok aranyat érnének (főleg, ha a nyugati erők nem tudnának róluk, de hát tudnak). A Kreml tehát vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Mert hát – a szemei is.

Nos, ki-ki döntse el, mennyi esélyt adna Vučićnak: a szerbiai fogadóirodák és elemzések szerint továbbra is ő a megmérettetés legnagyobb favoritja (győzelmére 1,20-as szorzót adnak), ugyanakkor a korrupciós vádak, a megerősödött diákmozgalom és a kiélezett társadalmi hangulat miatt még fordulhat a kocka – ne feledjük, a magyarországi elemzők közül is akadtak olyanok, akik nem kételkedtek Orbán 2026-os kétharmadában.

Az ebben a történetben a legidegesítőbb, hogy a Latin-Amerikát több alkalommal is felforgató ügynökök – el sem kellett hagyják Moszkvát. Mintha Stirlitz nem kellett volna elmenjen Berlinbe, Sorge Tokióba, Abel ezredes New Yorkba, és végig home office-ból spionkodtak volna. Oda már a kémkedés romantikája is: James Bond egy laptop mögül menti meg a világot.

Így jártak hát a teheráni szellemírók, kísértetzsurnaliszták. Ebből annyi a tanulság, hogy manapság ne csak olvassunk: próbáljuk meg értelmezni is a szöveget, bárhol találkozunk vele, mielőtt elhisszük.

Ami ma impozáns csatahajó, és kontinensek reszketnek tőle, az holnap már csak csillagászati mennyiségű, elavult ócskavas. Hol van már mondjuk a Yamato – és ha meg is lenne, mihez lehetne vele kezdeni?

Összefoglalva: a kalinyingrádi gazdaság és forgalom adatai egy haldokló, de legalábbis pangó régiót mutatnak. Hogy mit kell ezen félteni, az nem világos – ha csak nem arról van szó (a katonai szempontokon túl), hogy ez a város azért van ott, ahol, és azért ragaszkodnak hozzá ennyire – hogy szükség és igény esetén baja történhessen.

Összefoglalva: nesze semmi, fogd meg jól. A dízel-ügyletben egyetlen dolog megfejthetetlen: az, hogy ez mire jó a benne résztvevő két vezető politikusnak. Mert csak az ő számukra lehet haszna: a fentiekben áll fehéren-feketén, hogy mindenki más számára tökéletesen haszontalan és értelmetlen az egész tranzakció.

„A Mester húsz évig meditál egy barlangban, majd megvilágosodva kilép a napfényre. A barlang előtt tanítványok várják. - Mester, taníts minket! - Gyermekeim, az élet olyan, mint a tenger. - Miért? - Jó, hát akkor nem olyan.”

Lehet, hogy ha nincs bothálózat, pontosabban nem működik az adatközpont célpontokat kijelölő crawler-rendszere, nincs békétlenség sem. És ha ez eldől: már csak munkához kell látnunk, ki kell takarítanunk az online teret. De alaposan ám.

Donald Trump az elmúlt napok folyamán elárulta Ukrajnát, elárulta Európát és elárulta az Egyesült Államokat is. Tette mindezt három csepp dízelolajért.

Egyszóval: Mariupolban már megint minden másképpen volt. Ahogy Bucsában, ahogy Kramatorszkban, Kremencsukban, Irpinyben... a sor végtelen. A hazugság viszont nem lehet halhatatlan. Nem tarthat örökké. És nem is fog.