Politico: Nagy hiba lenne tárgyalóasztalhoz ülni Putyinnal

Ezt

Mihail Hodorkovszkij volt politikai fogoly, a Yukos olajtársaság volt elnöke fejtette ki a portálnak adott interjúban

. Elmondta: amíg Putyin Ukrajna elleni értelmetlen brutalitása folytatódik, folytatódni fog Ukrajna ellenállása is. Az ukrán erők az ellenoffenzívával lassan haladnak, a tél közeledtével erősödni fognak a tárgyalásokat követelő hangok, és Putyin azt reméli, ezek fokozódnak majd az amerikai elnökválasztási kampánnyal, és a tárgyalások lehetőséget adnának Putyinnak arra, hogy megerősítse a lehetőségeit a háború folytatására. Hodorkovszkij szerint

valószínűtlen

, hogy Zelenszkij elnök mandátumot kapna a szavazóktól tűzszüneti megbeszélésekre. A megfontolásokat bonyolítja, hogy Putyinnal ellentétben az ukrán elnök nem tudhatja, mit hoznak a következő választások. Ha azonban Zelenszkijben mégiscsak meglenne a politikai akarat és képesség, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, akkor is itt van Putyin, aki a gyenge katonai szereplés, a súlyos veszteségek, a nemzetközi elszigeteltség és a háború okozta gazdasági károk

ellenére

nem tekinti a helyzetet katasztrofálisnak. Miért tekintené? A jelek szerint az orosz társadalom elfogadja a „

védelmi háború” átlátszó narratíváját, és jelentős nehézségekre készült fel. A szankciók eléggé lyukacsosak ahhoz, hogy rövid távon átjussanak a legfontosabb szállítások, és a rezsim láthatólag még fedezni tudja az új katonák toborzásával járó költségeket. Putyin arra játszik, hogy a nyugat egyre inkább belefárad

a háborúba, és vár egy olyan új amerikai kormányt, amely Bidennel ellentétben inkább kész feladni európai érdekeit. Igaz, mindeközben az orosz társadalom is egyre inkább kifárad, és a hadigazdaságra való átállás időt vesz igénybe. A szovjet fegyvertartalékok fogynak, és a hazai gyártás nem képes ezt pótolni. Közben a megszállt területeken a lakosságot nem sikerült eléggé integrálni ahhoz, hogy forrásként legyen használható, és – látva az orosz megszállással szembeni ellenállást - könnyen lehet, hogy soha nem is integrálódik ennyire.

A gyors ukrán katonai győzelem nem valószínű, és minden nap emberek halnak meg.

Közelednek a választások, és bármennyire is előre meghatározott az eredmény, Putyin azt akarja, hogy a szavazók úgy érezzék:

valami azért elért

. Ez annyit tesz, hogy az orosz elnök most feltehetően belemenne egy olyan rendezésbe, amely lehetővé tenné, hogy a megszállt területek egy részét megtartsa. Ám a háború leállítása után Putyin nem fogja tudni jelentősen javítani az orosz emberek életét. A hadigazdaságra való átállás – ha egyszer megtörténik – nehezen fordítható vissza, és hatalmas költségekkel jár. Putyin nem tudja megszüntetni a nemzetközi szankciókat sem. Közben maradnak a sok százezer elesett és megnyomorított ember családjai, és az elfoglalt területek is romokban maradnak.

A globális patthelyzet kizárólag a rezsim bukásával szűnik majd meg, de a háború „végével” nem áll majd már rendelkezésre az az érv, hogy „minden rossz okozója a háború”.

Más szóval Putyinnak sok oka van arra, hogy hogy egy fegyverszünetet

lélegzetvételnyi szünetnek vegyen, kiépítse fegyverkészleteit, újabb emberi forrásokra tegyen szert, és mivel folyamatosan tartanának a kisebb összecsapások, erre hivatkozva aztán egy megerősödött ország élén újrakezdje a háborút.

Egy tűszünet tehát Oroszországot katonai téren erősítené, viszont Ukrajna számára a tűzszünet nyomán elapadnának a fegyver- és lőszerszállítások.

Ukrajna nem képes előállítani azokat a fegyvereket, amelyekre szüksége lenne, és mindaddig, amíg fennáll az újabb támadások veszélye, nehezen tudná vonzani azokat a külföldi befektetéseket, amelyek az újjáépítéshez szükségesek. Ezért egy tűzszünet nem csupán politikailag gyengítené Ukrajnát és erősítené Putyint, hanem gyengítené az ukrán katonai erőt is, ha a harcok – szinte elkerülhetetlenül – újra kirobbannak.