Érezhettem én valamit tegnap este előre, annak kapcsán, hogy ma nem lesznek világrengető hírek. Akad ugyan pár, de azokkal meg az ünnepre való tekintettel nem borzolnám az olvasók idegeit, inkább bemutatom a tegnapi rosszalkodásomat. Nyugodtan nevezhetjük társadalmi kísérletnek is.
Csak végig ne feledkezzünk meg arról, hogy ez egy vicc volt.
„300 városban összesen 2000 főt számláló reprezentatív felmérés szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök a legjóképűbb férfi Oroszországban – írja a superjob.ru felmérése alapján a Moscow Times.
A pénteken nyilvánosságra hozott kutatási eredmény szerint az orosz férfiak 18, az orosz nők 17 százaléka jelölte meg az elnököt legvonzóbbnak.
Putyin nagy különbséggel végzett a lista élén, egyetlen másik versenyző sem ért el két számjegyű százalékot. Dmitrij Nagijev, Danila Kozlovszkij és Konsztantin Habenszkij színészek követik a listán az elnököt, de jócskán lemaradva.
Figyelemre méltó viszont, hogy az orosz férfiak 19 százaléka saját magát tette meg a legjóképűbbnek, a nőknek ugyanakkor 18 százaléka úgy gondolja, hogy egyáltalán nincsenek jól kinéző férfiak az országban.
Putyin elsősége még úgy is szép eredmény, hogy a tavalyi méréshez képest 1 százalékot elveszített azok közül, akik szerint ő a legsármosabb orosz.”
Hát hírnek azért nem nevezném, a fontossága körülbelül nulla, még Oroszhonban sem lesz olcsóbb vagy drágább a kenyér attól, hogy Putyin mennyire szépséges vagy milyen mértékben nem az. A felmérés módszere is érdekes, hiszen Oroszország lakossága 146 804 372 fő, az ő véleményüket még akkor sem lehet megmondani összesen kétezer megkérdezett nézetei alapján, ha azokat szétszórjuk háromszáz városra – bár így tényleg tetszetős földrajzi lefedettséget kapunk, azonban településenként mintegy 6,66 válaszadó jön ki. Szóval, műfelmérés, műkonzultáció ez, olyan, amilyenekhez mi Magyarországon nagyon is hozzá vagyunk szokva. Bár csak utóbbi időben hungarikum az álkonzultáció, mi is orosz mesterektől tanultuk a módszert, egészen olyanok szoktak lenni a felvetések a nemzeti konzultációkban, mint az 1951-es tankönyv két példakérdése a régi viccben:
Ki a példaképed?
Miért pont Lenin?
Akkor csináljunk mi is egy konzultációt, játékból, viccből. Mégpedig olyan módszerekkel, amilyenekkel az igaziakat csinálják: tisztességtelenekkel. Itt vallom be, hogy bizony csaltam. Hogyne csaltam volna, nem az érdekelt engem, melyik ismerősömnek tetszik Putyin és mennyire, hanem az, hogy értelmes, okos, felnőtt emberek a komment lehetőségétől megfosztva miféle válaszokat képesek adni, hogyan választanak tendenciózusan fogalmazott és ostoba lehetőségek közül. Lássuk a kísérleti felmérés szövegét, melyet a Facebookon tettem közzé.
„Nagy tervbe fogtam, bár az eszköz hiányzik hozzá. Ugyanis a FB csak csoportban enged szavazást létrehozni. Én meg ezt nyilvánosan szeretném, de hát lehetetlen nincs, mindent megoldunk.
A kérdés az lenne, hogy mivel a hivatalos orosz hírek szerint az orosz férfiak 18%-a és az orosz nők 17%-a tekinti a világ legszexibb élőlényének Vlagyimir Vlagymirovics Putyin elnököt, nézzük meg, hogyan állunk mi ezzel. Tüzetesebb vizsgálat alapján kiderült, hogy Oroszországban összesen kétezren vettek részt ebben a felmérésben. Nekem pont ennyi ismerősöm van. És vagy ötször ennyi követőm.
Akkor tegyük fel a kérdést: Kivel töltené szívesebben a mai éjszakát egy selymes ágyban?
Válaszlehetőségek:
Mosolygó fej : Putyin elnökkel, hiszen róla mindent tudunk és amúgy is tetszik
Oké jel : Hófehérkével, mert ő csak a mesében létezik, de csupa jót mondanak róla
Ördögfej Orbán Viktorral, ha ráér
Rolling Stones fej Természetesen mindhármukkal egyszerre
A kommentelőket azonnal letiltom egy életre. A szavazásban csak emotikonok vesznek részt, Nem beszélgetünk, értékelünk.”
A manipuláció több szinten is létezett. Először is: nyilván fiktív volt a kérdés, de a választás igazából csak az első két kérdésre lehetett gyors és könnyű: a másik két lehetőséget kézzel kellett bepötyögnie annak, aki így gondolta, a „Tetszik” menü nem ajánlja fel a harmadik és negyedik lehetőséget automatikusan. Ez már befolyásolta az eredményt. Nem is kicsit: a magyar kormányfő összesen két rajongóra talált, az édes négyes egyre.
Az is tendenciózus volt, hogy a harmadik és negyedik kérdést nem lehetett még véletlenül sem komolyan venni, a másodikban szereplő Hófehérke csak a mesében létezik, tehát annak, aki komolyan vette a viccet, csak egy válaszlehetőségre nyílt alkalma: Putyint kellett választania és kész. Mondjuk aki komolyan vette, azt sajnálom, annak egyébként sem lehet könnyű az élete humor nélkül.
A számszerű eredmények az említetteken kívül: nyolcvan válaszadóból (ami jobb arány kétezer ismerősből, mint kétezer Oroszország összes lakosából)
– huszonegyen választották Putyint
– ötvenhatan Hófehérkét
– ketten Orbán Viktort
– és egyvalaki az édes négyest.
Ami százalékos arányban nagyobb tetszési indexet mutat a létező Putyin számára, mint magában az orosz felmérésben! Hófehérke meg úgysem fog reklamálni a népszerűségi indexe miatt, tehát ha rossz kezekbe kerülne ez a játék, a szöveg kis fésülésével, átszabásával bizony azt is ki lehetne facsarni a végeredményből, hogy minálunk népszerűbb Vlagyimir Vlagyimirovics, mint otthon.
Miért végeztem el ezt a kísérletet?
Meg akartam mutatni, hogy a korlátozott véleménynyilvánítás semmiféle kérdésben – még az ilyen lényegtelenben és ostobában sem – járhat valós eredménnyel. Ha csak adott mennyiségű válasz lehetséges, egy adott menüből, akkor már csak a kérdések megfogalmazásán és az eredmények feldolgozásának módszerén múlik, milyen eredményt hozunk ki a válaszokból. Vegyünk egy példát:
„Mi legyen az ebéd?
Spenót tükörtojással
Rántott hús hasábburgonyával
Marhapörkölt galuskával
Fecskefészekleves
(Megjegyzés: a konyhán jelenleg csak spenót és tojás van).”
Nyilván mindenki spenótot kap majd, tekintet nélkül arra, hogyan szavaztak, nincs más. Azonban, akik eleve azt kértek, jobb étvággyal eszik majd. Lesznek olyanok is, akik pörköltet kértek, de mikor megkapják a spenótot, úgy fognak emlékezi: eredetileg spenótra vágytak, tévedés volt az a pörkölt-voks. Ha ebéd közben valaki felolvas egy tanulmányt a spenót vastartalmáról, még többen veszik úgy, hogy tulajdonképpen jól jártak. És végül csak egy dühös kisebbség nézi majd undorral a spenótot a tányérján. De még közülük is meg fogják enni a legtöbben, hogy ne maradjanak éhen. (Megjegyzés: a magánéletben szeretem a spenótot, most csak példának használtam)
Kérem: így néz ki, ha valamit megkonzultálunk, akár haveri, akár nemzeti alapon. Mindenképpen spenót lesz a vége, és aki nem eszi meg: éhen marad.
Ebéd után senki sem fog emlékezni arra, hogy eredetileg lehetett volna mást is választani.
És vacsora előtt már nem is lesz szavazás, az ebédszavazás legitimációjára hivatkozva.
Szóval: ilyen a demokrácia, ha egy kicsit hozzábabrálnak és így néznek ki a felmérések eredményei is.
