Szele Tamás: A jakutföldi békekölcsön és más történetek

Ma nincsenek friss hírek Alla Pugacsováról, de annál több más, fontos újdonságról kell beszámolnom, főleg politikai jellegűekről, mert mintha kezdene fontosabb lenni az orosz fél számára a diplomácia, mint az erő fitogtatása, pedig hát nem volt kis sportteljesítmény részükről a Harkivi Maraton, ha másra nem is, az állóképességükre igazán büszkék lehetnének.

A fürgeségükre szintén, most mégis a népszavazások kérdése került előtérbe méghozzá igen sürgősen. Az önjelölt donyecki és luhanszki népköztársaságok népszavazást kezdeményeztek az Oroszországhoz való „csatlakozásról”. A két régió közkamarája szeptember 19-én ilyen javaslattal fordult a DNK és az LNK vezetőihez, Denisz Pusilinhez és Leonyid Pasecsnikhez. Az LNK kamarája a népszavazás „azonnali”, a DNK-é pedig „haladéktalan” megtartását szorgalmazta. A DNK és az LNK vezetői még 2022 márciusában beszéltek arról, hogy ilyen népszavazást terveznek tartani. Mint a Meduza írja:

„Denisz Pusilin, a DNK vezetője azt javasolta, hogy az LNK vezetőjével közösen készüljenek fel a népszavazásokra. Pusilin közzétett egy videót a Telegram-csatornáján, amelyen állítólag Leonyid Pasecsnikkel folytatott beszélgetése látható. A felvételen a DNK vezetője „bizonyos lépések összehangolását” és az önhatalmúlag kikiáltott köztársaságok hatóságai erőfeszítéseinek egyesítését javasolta annak érdekében, hogy „kidolgozzuk a megfelelő lépéseket és azok algoritmusát, amelyek lehetővé teszik a népszavazás előkészítésének megkezdését”.

A Herszoni Régió megszálló közigazgatása is közölte, hogy minél hamarabb népszavazást kíván tartani az Oroszországhoz való „csatlakozásról”. Ezt a kijelentést az orosz ellenőrzésű Herszon régió közigazgatásának helyettes vezetője, Kiril Sztremouszov tette. Szerinte a megszállt területek lakói, akik „attól félnek, hogy Oroszország távozik”, és akik „biztosak akarnak lenni abban, hogy nem hagyják el őket”, népszavazást kérnek.”

Sőt, egy most érkezett jelentés szerint a „Mi Oroszországgal vagyunk” nevű „közéleti mozgalom” is arra kérte a Zaporizzsjai terület megszállási adminisztrációjának vezetőjét, Jevhen Balitskijt, hogy tartsanak népszavazást az Oroszországhoz való csatlakozásról, szóval teljes a névsor, mint oroszórán, nyikto nye atszuszvujet.*

*Frissítés: a legújabb értesülések szerint szeptember 23–27. között megtartják a népszavazást az összes megszállt területen.

Az ukrán hatóságok erre azt válaszolták, hogy Donyeck és Luhanszk a Krímhez hasonlóan ukrán területnek minősül. Erről Mikhajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója azt mondta:

„

Az orosz propagandisták imádják a „népszavazást”, csodaszernek tartják. Rossz hírem van számukra. A globális konszenzus és nemzetközi jog érvényes ebben az esetben. Egyértelmű: Donyeck, Luhanszk vagy a Krím – Ukrajna. A zászlók átfestésére tett bármilyen kísérlet csak kitaláció, amely sem a mi, sem a partnereink számára nem változtat semmin.”

Röviden: „rendezzetek akármilyen népszavazási komédiát, mi nem fogjuk elfogadni az eredményét.” De elég az, ha Moszkva elfogadja (bárhogyan is csalták össze), mert az így hozzá kerülő területek védelmében már üzenhet hadat, alkalmazhat a saját törvényei szerint is nukleáris fegyvert, hirdethet általános mozgósítást. Csakhogy el akarja fogadni Moszkva a népszavazások eredményét, „akar-e Moszkva háborút”?

Az nem olyan nagyon biztos. Ezt a megoldást a Kirijenko-szárny erőlteti, más klikkek inkább a népszavazások ellen volnának, tehát végső soron a Kreml folyosóin és tárgyalóiban dől el, bevetik-e a referendumot, mint fegyvert. (Eldőlt: Kirijenko győzött)

Ukrajna fegyveres erői viszont igyekeznek tárgytalaná tenni a vitát. Ez ma már el is kezdődött: az ukrán hadsereg a ma déli órákban elfoglalta az első falut luhanszki területen, éspedig oroszul Belogorovkát, ukránul Bilohorivkát. Az ukrán fegyveres erők előretolt egységei már néhány nappal ezelőtt behatoltak a faluba, és szeptember 19-én a luhanszki ukrán területi államigazgatás vezetője, Szerhij Haidai bejelentette, hogy Bilohorivka teljes mértékben az ukrán hadsereg ellenőrzése alá került. Haidai ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a Luhanszki Terület felszabadításának folyamata nem lesz gyors. „Luhanszk minden centiméteréért nehéz harcot kell vívni” – írta a Telegramon, majd „hitre és türelemre” szólított fel.

De ha tegnap foglalták el, mitől mai ez a hír? Attól, hogy az orosz források ma délben ismerték el a veszteséget.

Az Állami Dumában már így is sok a munka, ugyanis azon dolgoznak, hogy bevezessék a „mozgósítás” és a „háborús időszak” jogi fogalmát az orosz büntető törvénykönyvbe. Ami viszont arra utal, hogy valóban általános mobilizációra készülnek, azért kell hozzá a Btk., hogy aki ellenszegül, lehessen becsukni. És általában is, legyen egy olyan jogi fogalom, súlyosbító körülmény, hogy több járjon mondjuk az egység jogosulatlan elhagyásáért, ha az „mozgósítás vagy hadiállapot alatt, háborús időben” történik, de ugyanez vonatkozik a parancsmegtagadásra is. Szóval, dolgoznak a jogi alapokon, nem kétlem, hogy csak napok kérdése, és meg is szavazzák törvénymódosításokat. (Frissítés: nem kellett hozzá pár nap. Megszavazták már most.)

Máshol viszont nem jogászkodnak, nem foglalkoznak diplomáciával, hanem lőnek, és ez nem is okvetlenül Ukrajnában történik. Napok óta zajlik egy kicsiny, de komoly kirgiz-tádzsik háború, amit bizony mulasztás volna nem megemlíteni. Hogyan is történtek a dolgok?

Néhány nappal ezelőtt lövöldözés tört ki a kirgizisztáni-tádzsikisztáni határon. A kirgiz fél szerint szeptember 14-én tádzsik határőrök léptek be a kirgizisztáni Batken régióban lévő Bulak-Bashy terület közelében lévő határszakaszra, és „harci pozíciókat foglaltak el”. A felek egymást vádolták aknatűz alkalmazásával.

Szeptember 16-án Kirgizisztán azt állította, hogy a határ mentén végig harcok folynak. Tádzsikisztán és Kirgizisztán képviselői különböző szinteken tárgyaltak és többször megállapodtak a tűzszünetben, de a megállapodásokat senki sem tartotta be. Dusanbe és Biskek ismét egymást hibáztatta, és arról is beszámolt, hogy az ellenség nehézfegyverekkel és repülőgépekkel bombázza a határ menti falvakat és városokat.

A kirgiz hatóságok evakuálást jelentettek be a harci zónából. A határ menti Batken területen rendkívüli állapotot hirdettek, valamint az ország északi és déli részét összekötő egyetlen út egyes szakaszait több napja lezárták. Tádzsikisztán és Kirgizisztán elnökei megvitatták a határhelyzetet, de a lövöldözés folytatódott. Emomali Rakhmon és Sadyr Japarov szeptember 16-án találkozott a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) szamarkandi csúcstalálkozóján. Megállapodtak a tűzszünetben, a hadsereg visszavonulásában az érintkezési vonalról, egy vizsgálóbizottság felállításában és az államhatár kijelölését végző kormányközi bizottság munkájának felgyorsításában. A találkozót követően a lövöldözés nem szűnt meg, és a kirgiz fél azt állította, hogy Tádzsikisztán további erőket vezényel a határhoz.

A konfliktus ötödik napján a harcok elcsitultak, ám a felek kölcsönösen hazugsággal és dezinformációval vádolták egymást. A kirgiz határőrök szeptember 18-án azt mondták, hogy a helyzet a határ mentén továbbra is feszült, de az éjszaka „békésen, incidensek nélkül telt el”. A kirgiz hatóságok újra megnyitották a korábban lezárt utakat, és a harcok miatt evakuált Batken terület, Kirgizisztán határ menti régiójának lakói megkezdték a hazatérést.

A kirgiz külügyminisztérium közölte, hogy a szeptember 14-17-i eseményeket „a Tádzsik Köztársaság által előre kitervelt fegyveres agressziónak” tekinti. A minisztérium „a felelősség és a felelősség áthárítására tett kicsinyes kísérletnek” nevezte Dusanbe vádjait, miszerint Biskek „fegyveres agressziót” követett el. „A tádzsik fél széles körű dezinformációs kampányt indított, amelynek célja a Kirgiz Köztársaság védelmi intézkedéseinek lejáratása” – áll a minisztérium közleményében.

Ezzel szemben a tádzsik külügyminisztérium a kirgiz határőröket tette felelőssé a konfliktus kirobbanásáért, és beszámolt a tűzszünet közelmúltbeli megsértéséről a kirgiz fél részéről. „Az elmúlt napokban a kirgiz fél, annak érdekében, hogy szomszédjával kapcsolatban az „agresszor” képét keltse, nem riadva vissza a szemenszedett hazugságoktól és célozgatásoktól, folytatja a Tádzsikisztán elleni információs kampányt, ezzel fokozva a feszültséget a határ menti területeken” – közölték.

Kirgizisztán és Tádzsikisztán a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) tagjai, tehát katonai szövetségesek. A CSTO felszólította őket, hogy szüntessék be a tüzet és tárgyalások útján oldják meg a helyzetet. Hasonló felhívást intézett hozzájuk az USA, az EU és az ENSZ is. Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 18-án telefonon beszélt Kirgizisztán és Tádzsikisztán vezetőivel, és a Kreml szerint felszólította a feleket, hogy akadályozzák meg a további eszkalációt.

Ezek meg csak hadakoznak, hol fegyverrel, hol verbálisan – de lássuk csak, ki nem szólított fel tárgyalásos megoldásra? Jé... Peking. Mintha Kínának megfelelnének az áldatlan állapotok, melyeken sem Moszkva, sem a CSTO nem képes úrrá lenni. Ha belekalkuláljuk, hogy Kirgizisztán és Tádzsikisztán elengedhetetlenül szükséges lesz az Új Selyemút (Egy Út, Egy Öv) Oroszországi Föderációt elkerülő vasútvonalához, talán világosabban látjuk, miért pont most lettek sürgősek a régi határviták.

Mindeközben, csak hogy valami békésebb dologról beszéljek, Jakutföldön a Gazprom dolgozóit arra kötelezték, hogy fejenként 1000 rubelt utaljanak át a hadseregnek gyógyszerekre. Természetesen önkéntesen, de érdekes önkéntesség ez. Ugyanis a Gazprom jakutföldi Lenszkben működő biztonsági részlegének alkalmazottai utasítást kaptak a nem túl magas összeg (körülbelül 6600 forint) átutalására, de ezt nem akárhogyan fogalmazták meg számukra.

„Kedves kollégák, a különleges művelet során nagyon sok távol-keleti katonai körzet katonái kerültek kórházba különböző sérülésekkel. A Gazprom habarovszki kirendeltsége és a Gazprom Távol-keleti Interregionális Igazgatósága önkéntes pénzügyi segítséget nyújtott a kórházakban és katonai kórházakban katasztrofális hiányt szenvedő gyógyszerek megvásárlásához. Összesen mint 1000 rubelt kell átutalni a megadott telefonszámra. Miután átutalta a pénzt ugyanarra a számra WhatsApp-on keresztül el kell küldeni a használt kód utolsó 4 számjegyét és a vezetéknevét. Erre azért van szükség, mert később jelentés készül az osztály vezetőségének arról, hogy hányan vettek aktívan részt az anyagi segítségnyújtásban, és hányan voltak azok, akik figyelmen kívül hagyták a kérést.”

Értem, tehát nem azokat irják lajstromba, akik adakoztak, hanem azokat, akik nem. Az eredmény szempontjából mindegy is, a történet azokra a „névtelen” közvélemény-kutatásokra emlékeztet az ántivilágból, amik úgy kezdődtek: „Vezetékneve? Keresztneve? Anyja neve? Lakcíme?”

Mindenesetre a jakutföldi Gazprom még nem érte el képességei csúcsát. Majd akkor fogja, ha eszükbe jut, hogy a háborús, kötelező adakozást elnevezzék Békekölcsönnek. Az lesz majd az igazi.

Ennyi hír jutott mára, hagyjunk munkát holnapra is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!