Szele Tamás: A leleplezett rakéta

Mikor néhány napja orosz, állítólag interkontinentális rakéta csapódott a dnyiprói „Juzsmas” gyárba (ahol korábban a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták készültek, volt, hogy évente 120 darab is), a világ egy részének kicsit beleremegett a nadrágja. Néhány lampaszos, tábornoki pizsamát is beleértve, a világ másik része viszont megőrizte hidegvérét.

Nos, ennek a másik résznek volt igaza. A Moscow Times megtalálta az ukrán Alekszandr Kocsetkovnak, a Juzsnoje SDO egykori tervezőmérnökének egyik írását az Oresnyikről, az Oroszországi Föderáció új, „sebezhetetlen” fegyveréről. Ezt közlöm az alábbiakban. Egyenes, katonás megfogalmazásra számítson az olvasó, minden kertelés nélkül, de óhatatlan, hogy néhány ízesebb kifejezés bele ne csússzon – talán nem is szeretném ezt elkerülni, ez adja a szöveg hangulatát. Akkor lássuk tehát Kocsetkov véleményét – innentől az ő szavai következnek.

Minden oldalról annyi ostobaság hangzott el, hogy nehéz egyszerre szétválogatni. A titokzatos „ Rubezs”, a hiperszonikus „ Oresnyik” támadott, amik ellen nincs védelem, a helyen, ahol korábban a Juzsmas gyár volt, már csak egy mély gödör van, talajvízzel tele... Egyszóval, mindenki boruljon a földre és reszkessen Putyin előtt!

Valójában nincs is „Rubezs” rakéta. Ez az egész Kreml-féle szócséplés egy trágyából készült szobor körül zajlik (oroszosan szólva). Ellenben az „Oresnyik” létezik – több prototípus formájában; korábban ezt a fejlesztést „Kedr”-nek hívták, a nevek következetessége nyilvánvaló, mert a cédrus diót terem. (Újabb oroszos fordulat: az „oresnyik” mogyorófát jelent, a „kedr” cédrust, de ahol egy 152 milliméteres önjáró tarackot Akáciának hívnak, ott ezek a nevek nem is kirívóak).

A Juzsnoje tervezőiroda még a Szovjetunióban kidolgozott egy projektet az univerzális interkontinentális mobil szilárd hajtóanyagú rakétarendszerre, de a projekt megvalósítását a moszkvai Hőtechnikai Intézetre bízták – ők mindig megszerezték a legjobban fizető munkákat. Az első rendszer, aminek eredetileg „Universal” volt a neve „Topol-M” néven állt szolgálatba. Aztán Moszkvában egyszerűsítés útján modernizálták – három fokozat helyett kettőt hagytak meg belőle, és most „Jarsz” néven harci szolgálatban van. Ez egy 50 tonnás nagy baromság, amely egy nyolctengelyes vontatóval közlekedik a tajga útjain, négy robbanófejet hordoz, hatótávolsága 6000 km – az Északi-sarkon keresztül képes eltalálni az Egyesült Államokat.

Valamikor 2017-ben az orosz média megírta, hogy tervezik a Jarsz modernizálását – új robbanófej-leválasztó platformot akarnak készíteni, hogy növeljék a repülési sebességét, ami megnehezítené a rakétavédelmi rendszerek számára az elfogását. Ez lett volna a Rubezs – Oroszországban, amikor egy rakétát átfestenek, azt is új terméknek és a világ rakétaiparában elért áttörésnek nevezik. De akkor nem volt elég pénz a fejlesztésre – mindent az Avangard hiperszonikus robbanófejre költöttek.

Miután megkezdődött Ukrajna lerohanása, a jelek szerint mégis került pénz, és a „Rubezs” ötlete megvalósult. A Hőtechnikai Intézet a „Jarsz” bevált konstrukcióját vette alapul, negyedére csökkentette a méretét, áttervezte a telepítési platformot és megnövelte a robbanófejek számát – négy helyett hat lett belőlük. A vontatóról pedig eltávolítottak néhány tengelyt, így nyolc helyett hat lett. És a hatótávolságot is csökkentették egy-két ezer kilométerrel, most három-négyezer kilométer lehet körülbelül.

Véleményem szerint ez a rakéta, amelyet sürgősen elneveztek „Oresnyiknek”-nek, repülési tesztelésre került. Az oroszok egyértelműen figyelmeztették az USA-t a tesztekről, lezárták a légteret – minden úgy volt, ahogy lennie kellett. Csakhogy, amilyen szemétládák, a tesztpálya helyett a milliós Dnyipro városa, a Juzsmas gyár felé indították a kísérleti rakétát. És nem kockáztatták meg, hogy eltalálják az USA kijevi nagykövetségét, ahogy attól az amerikaiak tartottak. (Ez viszont magyarázza a kijevi követségek evakuációját, majd újranyitását – az oroszok szóltak az amerikaiaknak, ők meg a többi diplomáciai testületnek, hogy jönni fog valami, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg).

Aztán Putyin és más propagandisták hisztérikus megfélemlítési kampányba kezdtek – „csapást mérünk a Verhovna Radára, a javorivkai gyakorlótérre, Lengyelországra és bárhová, ahová akarunk” – mondták.

A Juzsmasnál a robbanófejek egyáltalán nem robbanóanyag nélkül, bár nagy sebességgel landoltak – a becsapódási gödrök nagyon mélyek. Van itt még néhány más apró részlet is, amelyeket nem lehet megvitatni, amíg hivatalos információk nem jelennek meg.

Az Oresnyik harci hatékonysága nukleáris felszerelés nélkül rendkívül kétséges – olyan lenne, mint egy pizzát szállító dömper. A pontossága plusz-mínusz 100 méter, vagy még rosszabb, és minden egyes robbanófej körülbelül 100 kg hagyományos robbanóanyagot hordozhat – ugyanannyit, mint az orosz Tornado rakétarendszer, amelyet az invázió kezdete óta használnak.

A Tornado rakétákat ráadásul rendkívül nehéz elfogni. Ugye, senkit sem tántorít el az, hogy az ellenség ilyen fegyverekkel rendelkezik? Nem is beszélve a háromtonnás irányított légibombákról. Egyébként mindazok a rakéták, amelyekkel már három éve támadják Ukrajnát – például az Iszkanderek –, több robbanóanyagot hordoznak, mint az Oresnyik robbanófejei. És ezek a rakéták nukleáris fegyvereket is hordozhatnak.

Igen, az Oresnyik robbanófejei 7-10 Mach sebességűek, ez már valóban a hiperszonikus tartomány, ezért néz ki olyan látványosan a videón. De még egyszer ismétlem: bármelyik nagy ballisztikus rakéta robbanófeje hiperszonikus sebességgel zuhan, ez csak fizika, nem is lehet másképp, nincs benne semmi rendkívüli vagy leküzdhetetlen.

És az ilyen rakétákat bizony le is lehet lőni.

A legjobb megoldást erre a nem légköri rakétaelhárító rendszerek nyújtják, mint az amerikai TAAD vagy az izraeli „Arrow” („Hetz–3”).

De ezeket valószínűleg nem fogják leszállítani Ukrajnának.

Ennyit írt Kocsetkov. Itt tartunk, kérem, a rejtély megoldva, kár volt bepiszkítani a pelenkákat: nincsen semmiféle csodafegyver, semmiféle rakéta, ami ellen ne lenne védekezés. Több évtizedes, ócska fejlesztések prototípusai vannak, azok is olyanok, amilyenek. Itt a magyarázat arra, miért találtak 1990-es évekből származó alkatrészeket a rakéta roncsai között – mert egyes részei még akkor épülhettek.

De propagandacélokra az ócskavas is tökéletesen megfelel. A hal is énekesmadár, ha maga Putyin állítja róla ezt. És jaj annak Moszkvában, Oroszhonban, aki nem andalodik el a füttyén.

Márpedig ez az Oresnyik akkor is hal, és nem énekesmadár. Hiába hazudja le Putyin a csillagot az égről.

Szele Tamás