Szele Tamás: A Nagyarcúak sérelmei

Érik már néhány napja ez az írás, nagyon érik, ideje most már tető alá hozni. Körülbelül akkor kezdett gyűlni bennem az indulat, mikor megtudtam, hogy a volt kormány káderei – politikusoktól propagandistákig és tányérnyalókig – meg vannak sértődve, fáj nekik az a kis érzékeny, patyolat lelkecskéjük. Az a szurokfekete.

Az az ő bánatuk, hogy csúnyán beszélnek. Velük is, róluk is. A közösségi oldalakon, meg mindenfelé. És ez tűrhetetlen.

Értem én, hogy tizenhat év zsarnokoskodás alatt elszoktak attól, hogy nem mindenki fogadja személyüket önként és dalolva zászlófelvonással, alfelük lingváris kitisztításával és huszonegy ágyúlövéssel, holott ez a legkevesebb, ami szerintük megilletné őket, de hát ők most már félnek is. Ugyanis megfenyegették őket. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, az bizonyos, hogy sokaktól kaphattak pár cifra jókívánságot, de annak bizony oka van.

Itt emberek, egzisztenciák, vállalkozások, szerkesztőségek, szellemi műhelyek omlottak porba egyetlen intésükre, és soha, egyetlen pillanatig nem fogták vissza magukat. A Bayer időnként megígérte, hogy többet nem lesz trágár, sokan úgy tettek, mintha elhinnék, aztán két nap múlva már azt mondta a Parlamentben megjelenő civilekről, miszerint:

„Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a Parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Ez természetesen nem volt sem sértés, sem fenyegetés, ez természetes, mi több, baráti intelem volt csupán, bezzeg most külön „Védvonalat” alapítanak a nekik nem tetsző kijelentések denunciálására. De mondott még valamit Bayer, ami ugyebár, legalább annyira nem volt sértés, mint az előbbi? Mondott.

„Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.”

Ez a Btk. szerint uszítás, a szerző szerint csak jó tanács.

„Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben...”

Ugye, ez sem fenyegetés, meg nem is antiszemitizmus, csak akkor nem tudom, mi egyébnek véljem, mert valahogy mégsem nézem Szabolcska Mihály költői hitvallásának vagy idézetnek a spanyol udvari etikett azon részéből, mely serdületlen infánsnők fogadását írja le.

„A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.”

Nos, ez is bizonyára a tisztelet kifejezése a katolicizmus lelkisége iránt, csak furcsán fogalmaz a szerző. De az a lényeg – mint ő is kifejtette az idei választások idején – hogy ők régebben, korábban sosem fogalmaztak durván, a „sarkosabb mondatok” csak „választ” jelentenek az „ellenzéki sértésekre”, például a „szatyor fingra”. Nos, a pápás idézet épp tíz éves, ezek szerint Bayer előre válaszolt a még el sem hangzott szavakra és jelzőkre – ezt csinálja utána valaki!

De bizonyára nem voltak ők soha durvák. Például a következő sorokat rólam írta a méltán olvasatlan, de ultrafideszes „Médiavadász” című orbánum valamikor 12 éve:

„Szele Tamás állatorvosi lova ennek a folyamatnak. A nemzeti elkötelezettségből gúnyt űző hivatásos szóhányó valószínűleg a cipőjét nem tudja bekötni egyedül, ám valamilyen csoda folytán írni megtanult, és azóta ontja magából beteges agymenéseit.

A szélütött autista minden kétséget kizáróan klinikai eset, ami cseppet sem akadályozza meg abban, hogy direktívákat osztogasson, és „ejnye-bejnye” stílusban demokráciára oktasson. A figura különben egy senki, aki, mivel jól letapogatta, hogy miről polkorrekt a mai világban beszélni, néha buksi simogatást és finom kekszet kap országunkban garázdálkodó gazdáitól.”

Van még belőle, de nem vinném túlzásba az apoteózist. Nem is értem, miért találtam sértőnek ezt a kis hízelgést, pedig a végén még „méregnyelvű, hitvány csatlósnak” is neveznek nagy buzgalmukban. Ja: többszöri becsületsértés volt ez, csak szólok. De nem szabad ezért haragudni, ugye, különben is rég volt. Azért a szerző ne kerüljön velem testközelbe, nem fenyegetem én őt semmivel, csak figyelmeztetem, hogy ez botorság lenne részéről, melyet megbánna.

Akkor vegyünk elő olyant, ami nemrég volt. Négy napja írt egy elemzést a szintén mélyfideszes Minden Szó a honi helyzet nüanszairól. Érdemes ügyelni a vitakultúra szintjére és a választékos fogalmazásra.

„Na, idefigyeljetek ti rühes tiszások!

Mióta a tiszás Tóta W. Árpád, aki mellékfoglalkozásában sátánista, azt mondta, hogy mostantól ketté lehet hugyozni a keresztényeket, onnantól ti rühes tiszások vagytok.

Mióta Szentkirályi Alexandrát leköptétek, ti rühes tiszások, azóta ti rühes tiszások vagytok nekünk.

Mióta naponta fenyegettek minket börtönnel, perekkel, bezárással, elzárással, akasztással, azóta ti rühes tiszások vagytok.

Mióta ti, rühes tiszások, egy KDNP-s aktivistát a halálba „trollkodtatok”, a halálba fenyegettetétek, azóta a legfinomabb jelző az rátok, hogy rühes tiszások vagytok.”

Magas lovon ül az úr, onnét rivall nekünk – ügyeljen, hogy le ne essék, nyakát ne szegje. De jelezném: ez az „írás” már a Védvonal elindítása után jelent meg. Érdemes volna ott jelenteni. Minimum sértő, csak a Védvonal kizárólag fideszes, esetleg KDNP-s sérelmekkel foglalkozik, más sérelem: nem sérelem.

A volt kormány sajtótermékei Latorcai Csaba képviselőre hivatkozva folyamatosan egy „halálba trollkodott” KDNP-s aktivistáról beszélnek, aki öngyilkos lett a kapott sértések hatására – ki volt az, hol, mikor történt az este, nem tudni, de el kell higgyük, mert ők mondják. Ahogy Kocsis Máté munkatársának „véresre verését” is a villamoson, holott arról ha egyéb nem is, videofelvétel kellene legyen. De nincs, vagy ha van: nem mutatják.

Czunyiné Bertalan Judit, a Védvonal fideszes vezetője is kapott sértő üzenetet, ő legalább megmutatta, de épp ezért én már nem fogom: nem szép, de én tizenhat éven keresztül kaptam ilyeneket naponta. Meg életveszélyes fenyegetéseket is. Szóval valahogy nem tudom példátlannak látni az esetet.

Ezek az emberek úgy hiszik, hogy a trágárság és a fenyegetőzés joga kizárólag az övék, még a hatalom elvesztése után is, rájuk megsértődni tilos, ők viszont nem csak megsértődhetnek bármiért, de még mindig büntethetik, ha valami rosszul eset nekik. Ennek eszköze a Védvonal. Mit mond erről a társulatról a tulajdon vezetője a HVG-nek?

„A hergeléssel, uszítással szemben védelmet kell adjunk azok számára, akik a politikai közösségünkhöz tartoznak, vagy azt támogatják. Sokáig tűrtünk, meg kell védenünk egymást, és meg kell húzni azt a határt, amin már a mindennapokban nem lehet a politikai hergeléssel átlépni. (…) A politikus tájékoztatása szerint a Védvonal alapvetően jogi, mediációs és kommunikációs segítséget nyújt majd azoknak, akik ezt igénylik. A kezdeményezést a Fidesz hozta létre, és annak keretein belül működik, de azt egyelőre nem tudni, pontosan mennyibe kerül majd, mert még most állítják össze a költségvetést.”

Sok szerencsét a polgári peres eljárásokhoz, praxisom szerint ezekkel elég sok gond szokott lenni: roppant időigényesek, a vizsgálatok – online elkövetett sértés esetén – szinte elvégezhetetlenek, a bíróságok sem rajonganak értük, de legalább nem lesznek olcsók. És hát igen: ha fideszest ért sérelem, akkor kiáll érte a Védvonal, ha nem fideszes a sértett, akkor így járt. Ez azért nem a közélet megtisztításának ártatlan módja, sőt: ez a közéleti cenzúra bevezetésének kísérlete.

Pedig hát most is hatalmas sérelem érte a volt kormányoldalt, ugyanis a választási kampány folyamán megjelent, mesterséges intelligenciával összebuherált „Én a kétarcú” című képregény mintájára megjelent annak az ellentéte is, „Én, a nagyarcú” címmel, Orbán Viktorral a főszerepben. Ezt viszont élő, eleven grafikusok készítették, és nem politikai propaganda, hanem egy történelmi korszak szatirikus megörökítésének céljával.

Ha tudnának, tüzet fújnának miatta. A Pesti Srácok sajgó lélekkel jegyzi meg:

„Az elmúlt években Magyarországon is látványosan megerősödött a politikai mém- és szatírakultúra. A közösségi médiában naponta jelennek meg Orbán Viktort, a Fideszt vagy éppen az ellenzéket kifigurázó tartalmak, de teljes képregényformátumú feldolgozás eddig ritkán készült. (Kivéve az Én, a kétarcú című, amit a választási harc tetőpontján kollégánk Ambrózy Áron készített, és amit az akkori ellenzék simán lepropagandázott. Ez mi volt, ha nem kettős mérce? – kérdezzük) A mostani projekt ezért is különösen nagy figyelmet kapott.”

És nem szakadt le a mennyezet, amikor pont ők emlegették a kettős mércét. Szóval nekik szabad képregényt kiadni, másnak nem, és ez nem kettős mérce...

Viszont az új képregény végre nevet adott a volt kormánypárt fanatikus mimózáinak.

Ő a Nagyarcúak, akiknek bánatuk és sérelmük van.

Összegezzük tehát: ezek az érzékeny lelkületű, finom úriemberek és delnők most meg vannak sértődve, éspedig azért, mert meg akarnak sértődni. Rogánt is napok óta utaztatják az egyes metrón, hátha valaki legalább beszól neki, de semmi sem történik, nincs miért felhorgadni, ez már skandalum! Védvonallal, feljelentésekkel fenyegetőznek, pár sértés miatt, míg ők tizenhat évig gyaláztak mindenkit, aki szembekerült velük. Utolsó erejükkel is ártani akarnak, mint a kamikazék, épp most érkezett a hír, hogy a csőd felé rohanó Mediaworks felmondta a Népszava terjesztését, a lap már holnap sem jelenhet meg...

Mintha tényleg egy máig harcoló japán alakulatot látnánk a mindanaoi őserdőben.

Vesztettetek. A Tennótok is beismerte. Lehet abbahagyni és nem mimózáskodni, szabotázsakciókkal vegyesen.

Ne sértegesse, ne minősítse őket senki, minősítik ők saját magukat.

Ahogyan látom, most próbálnak spontán módon radikalizálódni, és ha nem tévedek, Orbánnak is pontosan ez a célja velük.

Legyünk résen, és ne reagáljunk még ezekre a vérlázító szemtelenségeikre sem. Vagyis reagáljunk, de udvariasan.

Hátha megüti őket ettől a lapos guta, aminek már nagyon ideje volna.

Szele Tamás