Szele Tamás: A sánta Pegazus

Mivel megígértem, hogy be fogok számolni a Pegasus-ügy minden fejleményéről, így is teszek, bár... az az érzésem a mostani információk birtokában, hogy minálunk nem a legalkalmasabbak jelölték ki a megfigyelések célszemélyeit.

A most kipattant megfigyelési esetnek például semmi haszna vagy értelme nem volt, nem is lehetett. Korábban már jeleztem, hogy kilencven százaléknál nagyobb a valószínűsége annak, hogy én is a megfigyeltek körébe tartozhattam – azért nem száz, mert az adott névsort én sem láttam, más sem, de informáltak, miszerint szereplek rajta, és a toolkit is gyanús nyomokat mutatott a telefonomon – és legyünk őszinték, az én esetemben is ostobaságnak találtam a dolgot.

Páva Zoltán megfigyelése viszont még nagyobb ostobaság volt.

Páva úr ugyanis az Ezalenyeg.hu nevű portál kiadója, üzemeltetője, tulajdonosa, ámde – nem munkatársa. Mint az ügyben érintettet, remélem, senki sem fog kormánypártisággal vádolni, ha megjegyzem: ez a médium nekem nem kedvencem. Harsánysága, szándékolt „egyszerűsége”, küldetéses hangvétele miatt. Abban egyetértek velük, hogy a mostani kormányzat körülbelül a legrosszabb, ami elképzelhető számunkra, afelől viszont vannak kétségeim, hogy a következő – bármilyen felállású és összetételű is legyen – sokkal jobb lesz. Ennek mennie kell, de úgy gondolom, abban ne reménykedjünk, hogy a NER után rögtön jobb lesz, tekintve az ország állapotát, különösen a gazdaság torzulásait. Viszont ezt én leírhatom a saját lapomba, ugyanis nem támogatom egyik poltikai oldalt vagy pártot sem, ők elkötelezettek, nem mondhatják, hogy nem lesz egyből szőlő, lágy kenyér. Az viszont igaz, hogy hazudni nem szoktak.

Tulajdonképpen politikai bulvárt írnak, aminek megvannak a maga műfaji jellegzetességei, az sem véletlen, hogy én az ő eszközeikkel nem élek, ők sem az enyémekkel. Azonban annál nagyobb szamárságot, mint egy sajtóorgánum kiadójának megfigyelése, még az öregapám sem látott. Azt írja a Telex:

„Páva készülékéről két szervezet – az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet és a Citizen Lab nevű kanadai kutató labor – biztonsági szakértői is megállapították, hogy azt feltörték az NSO nevű izraeli cég által kifejlesztett Pegasusszal. A vizsgálatok adatai szerint idén március 16. és 24., valamint május 23. és 27. között volt jelen a kémszoftver a készüléken.

„Ezekben az idősávokban a telefon fertőzött volt. Azt nagyon nehéz megmondani az ilyen esetekben, hogy milyen adatokat szedtek le a készülékről, de azt el tudjuk mondani, hogy a Pegasus hozzáfért mindenhez, amihez Zoltánnak hozzáférése volt” – mondta a Direkt36-nak John Scott-Railton, a Citizen Lab vezető kutatója. Ez azt jelenti, hogy a kémprogrammal hozzáférhettek többek között a készüléken tárolt üzenetekhez, fotókhoz és videókhoz, de akár még a telefon mikrofonját és kameráját is bekapcsolhatták távolról.”

Ebben nincs okunk kételkedni. De mit mondott maga az érintett?

„Az ellenzéki médiában azt a szerepet töltjük be, akik le mernek írni mindent, de a fő szabályunk, hogy soha nem hazudunk. Az ellenünk indított perek több mint 95 százalékát megnyertük” – mondta Páva, hozzátéve, hogy a szókimondó stílusukra jellemző, hogy ők merik „csicskának” hívni a „kegyelteket”, „királylánynak a trónörököst”, és „strómannak” a „pénztárosokat”. Szerinte „ilyen szabad szellemben a többi orgánum nem szólal meg”.”

Igazat mond egyébként, mert egy szava sem hazug, de nem ismeri a terepet, ahová beráncigálták. Királylányozásért, csicskázásért, strómanozásért nem figyelnek meg senkit, főleg nem egy olyan embert, aki nem ír a lapba. Minek tennék? Hogy kitalálják, holnap milyen jelzőt talál ki valamelyik munkatárs? Azt a tulajdonos nem tudja, nem is tudhatja. Jelzőkért különben is perelni szokás Magyarországon, azokon nincs mit nyomozni, azok már kész, adott bizonyítékok.

A megfigyelésnek konkrét oka szokott lenni, legalábbis ha valódi, komoly gumitalpúak végzik, a médium valamelyik témája például (magában a lapban már ők is erre gyanakszanak, szerintem helyesen), csakhogy akkor sem a kiadót-üzemeltetőt-tulajdonost figyelik. Nem tudom, náluk milyen a megszokott munkarend, de én több, mint harminc év alatt soha nem dolgoztam olyan szerkesztőségben, ahol a témákat, ügyeket, azok fejleményeit a tulajdonossal kellett volna megbeszélni. Arra való a főszerkesztő vagy a napos szerkesztő. A tulajdonos már tőlük tudja meg, mi történik, ha ez egyáltalán szükséges (ritkán az).

Viszont el tudom képzelni, hogy Páva Zoltán kapcsolati hálója érdekelhette a megrendelő szerveket, vagy az üzleti, pénzügyi viszonyai – illetve, kínálkozik egy megoldás, de az akkora ostobaság, hogy félve írom le.

Mi van akkor, ha valamelyik megsértett, hisztérikus közszereplő hatott oda a Pegasus használatára jogosult magyar szolgálatnál, hogy „dolgozzanak rá” Páva Zoltánra, hátha találnak valamit, aminek alapján bosszúból kitörhetik a nyakát?

Aztán nem találtak, a nyomok meg ott maradtak.

Ha így van, akkor nagyon nagy a baj, mert a magyar szolgálatok már nem is a jól vagy rosszul felfogott államérdek mentén cselekszenek, hanem egyszerű eszközei bárkinek, aki hatalmi pozícióban van. Akkor megrendelésre dolgoznak. És sem nem hírszerzés, sem nem elhárítás, amit művelnek, hanem államosított, nagyon hatékony magánnyomozás.

Csak épp nem erre esküdtek.

De más magyarázatot nem találok a jelenségre, csakis a kicsinyes bosszút.

Én mondjuk másképp szedtem össze régebben egy kis megfigyelést, még messze a Pegasus-ügy előtt, 2014-ben – történt akkor, hogy az évben rasszista konferenciát készült szervezni Budapesten az amerikai National Policy Institute, ami becsapós neve dacára nem az Egyesült Államok egy kormányszerve, hanem bizony egy nemzetközi szélsőjobboldali szervezet. Az alt-right is körülbelül belőlük nőtt ki, csak akkor még „identitáriusoknak” hívták magukat. A két díszvendég Dugin elvtárs és Richard B. Spencer lettek volna, a fő szervező Jared Taylor, de Nick Griffin, a Brit Nemzeti Párt akkori vezetője is felütötte a fejét. Szóval, szépen összefújta a szemetet a szél.

Erről tudósítani kellett volna (ha el nem marad, csak akkor mi még nem tudtuk, hogy a magyar szervek is dolgoznak az ügyön), de miképpen? Ha én jelentkezem a sajtósuknál, elkergetnek. Hát nem én jelentkeztem, hanem egy kolléga, aki a szakma másik ágában dolgozik, operatőr, és kisebb a digitális lábnyoma. Vele fel is vették a kapcsolatot – közben a magyar kormány elhatárolódott a rendezvénytől és a konferencia-központ is szerződést bontott velük – de a Richard B. Spencer jelezte, hogy mégis tart egy sajtótájékoztatót a Déli Pályaudvar aluljárójában.

Ezt hogy vesszük fel? Hiszen az operatőr kollégát ők szimpatizánsuknak hiszik, ő nem forgathat, gyorsan beugrott helyette más, aki egy távolabbi pontról vett minket, teleobjektívvel. Vagyis vett volna, ha lett volna mit. De Spencer nem jött.

Ott álltunk, világsajtóként, vagyis a BBC, az EuroNews, a Wall Street Journal, világlapok tudósítói és hatalmas tévétársaságok stábjai meg én a koszos betonon, és a szervező Taylor minden fél órában hazudott nekünk valamit. Igen, ugyanis Spencer akkor már le volt tartóztatva, épp toloncolták kifele... a végén Taylor adott egy semmitmondó, keserű nyilatkozatot, és mentünk, amerre a szemünk látott. De ez vagy öt-hat órán keresztül tartott.

Eközben a sajtó figyelte a neonácikat, mert nem volt kizárva az sem, hogy szimplán agyonvernek minket, a neonácik figyelték a sajtót, mindkét felet figyelte és vette az operatőr kolléga, és itt veszek mérget rá, hogy az egész bagázst figyelte legalább két-három magyar szolgálat. Az oroszok azért nem, mert Dugin el sem indult Pétervárról.

Na, ezek után azért már magam is feltételeztem, hogy egy ideig „látókörben” leszek, utóbb megtudtam, hogy voltam is, csak mivel semmi disznóságot nem műveltem, nem bántottak, ahogy a többi kollégát sem.

Ilyen sztorikkal, témákkal tényleg összeszedhet az ember egy kis megfigyelést, szó se róla – de ehhez aktívan kell foglalkozni az eseményekkel. Különben az is gyakori, hogy maga a megfigyelt személy kicsit sem számít, ő statiszta a történetben, az számít, hogy mit mondanak el neki telefonon és ki mondja azt a valamit.

Akárhogyan is: Páva Zoltán úgy kerülhetett ebbe a mostani helyzetébe, mint Pilátus a krédóba, hiszen ő tulajdonosként nem is dolgozott a lapja témáin.

Marad, sajnos, a „sértődött fejes” elmélete, amiből viszont az következik, hogy a Pegasust használó szolgálat nagyon nem azzal foglalkozik, ami a dolga lenne, hanem magánjellegű megbízásokat teljesít.

Ennyit mára arról a szárnyas lovacskáról, ami a magyar felhasználók nyerge alatt így lesántult.

Majd, ha megkezdődik a Parlament őszi ülésszaka, és összeül a Nemzetbiztonság Bizottság, jöhetnek fejlemények.

Vagy sem, ezt nem ígérhetjük.

Ha lesznek: beszámolunk róluk.

Ha meg nem lesznek, akkor nyugalom, a helyzet változatlan.

Változatlanul borzalmas.