Szele Tamás: Afganisztán reménytelensége

Tegnap Pakisztán belső problémáival foglalkoztam ezeken a hasábokon, de ezek elválaszthatatlanok Afganisztántól, így me arrafelé nézünk körül, bár a látvány nem lesz túl vidám. Sőt, az sincs kizárva, hogy még holnapra is jut Afganisztán ügyeiből – de egyelőre lássuk, mit mondanak így, az amerikai kivonulás ötödik évfordulóján az afgán ellenzék egyes vezetői.

Azért írok egyes vezetőket, mert az afganisztáni tálibellenes mozgalmak legalább olyan fragmentáltak, mint – maguk a tálibok. Ebben a most bemutatásra kerülő beszélgetésben például szó sem esik Masoud (magyarosan: Maszúd) Nemzeti Ellenállási Mozgalmáról, arról tehát külön kell írjak, holnap. Akkor lássuk az Afghanistan International írása nyomán, hogyan borong az afgán emigráns ellenzék.

A helyzet, úgy általában

Öt évvel a tálibok hatalomra való visszatérése után a fegyveres ellenzéki csoportoknak még mindig nem sikerült megváltoztatniuk az erőviszonyokat. A tálibok továbbra is ellenőrzésük alatt tartják Afganisztán teljes területét, állami intézményeit és főbb gazdasági erőforrásait.

Az ellenzék nem rendelkezik semmilyen önálló területtel, és hiányzik az a hatékony külföldi támogatás, amely fenntarthatná és kiterjeszthetné a felkelést – ahogyan a pakisztáni támogatás segítette a tálibokat a háború évei alatt.

Az Afghanistan International megkérdezte Yasin Ziát, az Afganisztáni Szabadságfront vezetőjét, valamint több Afganisztán-kutatót és volt tisztségviselőt a tálib uralom jövőjéről.