#Afganisztán

Béke nincs Afganisztán és Pakisztán között, de háborúnak csak péntektől nevezik még ők maguk is a helyzetet.

Mind villoghat Putyin a sosemlesz „hiperszonikus” Burevesztnyikjével, Trump meg az Aranyflottájával, ha Kína módszerei – és emberei – ott lesznek mindenhol a világ kerekén. A két előbbi sok mindent meg tudhat hódítani, de Kína nélkül nem bírnak majd semmit megtartani.

Nem pedig háború és béke. Tolsztoj forog a sírjában, de nem mi tehetünk róla: az a kérdés – félretéve a magyar kormány „békepártinak” hazudott defetista-moszkovita propagandáját – hogy mi lesz, ha Trumpnak és bűntársainak sikerül kierőszakolniuk Ukrajnából egy igazságtalan békeszerződést?

Épp tegnap pedzegettem ezeken a hasábokon, hogy a legtökéletesebb szuverenitásvédelem az volna, ha egészen egyszerűen lekapcsolná az illetékes hivatal az internetet. Azt viszont nem hittem volna, hogy még egy napot sem kell várnom és ez bekövetkezik: az igaz, hogy nem minálunk tették meg, hanem Afganisztánban, de tény, hogy az egész országban lekapcsolták a világhálót, mégpedig központi utasításra

Eleven ember nem gondolta volna, hogy 2025-ben olyan államok fogják követelni Sztálin egyik tervének megvalósítását, amelyek talán a legtöbbet szenvedtek a generalisszimusz rögeszméitől. Igaz, hogy még náluk is többet meg pont az oroszok szenvedtek ezektől, és ők viszont mostanság egyre-másra emelik a Sztálin-szobrokat, Putyin legnagyobb örömére (tessék nekem elhinni: sugalmazására is).

Amikor Afganisztánban újból átvették a hatalmat a tálibok – tehát 2021-ben – a magyar kormány riadót fújt és milliós, Európa felé nyomuló „migrációs hullámot” emlegetett. Ebből ugyan a világon semmi sem lett, de az elmúlt két hétben valóban milliós tömeg mozdult meg, csak éppen nem Keletről Nyugatra, hanem ellenkezőleg. Tekintsük ennek a jelenségnek néhány pillanatát!

Most, amikor a világ nagyobbik része a jemeni houthik elleni amerikai csapásra és az arról kiszivárgott információk botrányára figyel (ezzel tegnap foglalkoztam, ugyanitt) mi azért se fókuszáljunk erre, ugyanis Afganisztánban is zajlik az élet, sőt, kifejezetten érdekes dolgok történnek. Olyanok, amelyek békésebb időkben már világbotrányt jelentenének az Egyesült Államok vezetése számára.

Afganisztán komoly vasúti beruházásokat tervez, ami kifejezetten a saját belügye volna, ha így akar tönkremenni, ám szabadon megteheti, de a beruházás háttere több, mint pikáns, ugyanis az Afgán Államvasutak jelenleg összesen 25 kilométer hosszan húzódnak, az üzbég határon fekvő Hairatan és Mazari Sharif között, szóval erre mondanánk sportnyelven, hogy „innen szép győzni”.

Ritka érdekes írást közöl az Afghanistan International című, valószínűleg kivételesen bátor munkatársakat alkalmazó lap. Afganisztánban és Iránban mindenképpen bátorság kell a sajtómunkához, még egy ártatlan apróhirdetésből is lehet vérbosszú – egyébként ez az orgánum az Iran International testvérkiadványa, és az iráni verziónál sem anyámasszony katonái dolgoznak. Hanem ehhez a most elővett cikkhe

Kissé meglepőnek tűnhet a hír a nemrég történt terrortámadás után, de minden jel arra mutat, hogy Moszkva valósággal rehabilitálni készül a tálibokat, akikkel kapcsolatban jelenleg ez nem volna természetes ötlet, sőt, talán jó sem. A dolognak persze van magyarázata, csak hivatalosan nem szabad bevallani: a Kreml hivatalos verziója szerint ugyanis a támadók „ukrán zsoldban” álltak, de azzal mindenk