Szele Tamás: Álhír-apokalipszis a láthatáron
Ismerik azt, hogy Orbán Viktor, George Simion és Magyar Péter utazik egy vonaton, amit Călin Georgescu vezet? Én sem, de egészen biztos, hogy rövidesen ilyen történettel is találkozhatunk a Facebookon.
Arról van szó, hogy a kelet-európai álhír-piac megbolondult. Nem most kezdődött az őrület, hanem még múlt hónap vége felé, és nem is minden előjel nélkül tört ki a roham, de már átlépte a magyar határt és Romániában jár, ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy összeurópai jelenségről lesz szó rövidesen. Éspedig eléggé kellemetlen jelenségről.
A dalos kedvű Orbán Gáspár és más történetek
Mikor először felfigyeltem erre a jelenségre és írtam róla ezeken a hasábokon még azt hittem, hogy elszigetelt, magyar jelenségről van szó, valaki a Tisza párt népszerűségét akarja meglovagolni és monetizálni – éspedig a választások után kezdve a tevékenységét, maikor már biztosra megy.
Azóta megjelentek a fideszes álhírek is, nekem az a kedvencem, amiben Orbán Gáspár énekel az Operaházban az apjának, nagy kár, hogy eljátszották ezt szövegi szempontból másképp is, úgy, hogy kizárólag a neveket cserélték le, és a másik verzióban Szijjártónak énekel a fia, akit a poszt szerint Peti Péternek hívnak. Istenem, Mesterséges Intelligencia (MI, Emmike) beszélni kicsit pocsék magyar, összekeverni keresztnevet vezetéknévvel.
Nem egy ilyen álhír születik naponta, hanem több tucatnyi.
Sőt, most már románul is: a G4 Media felfedezte, hogy míg nálunk a Tiszát és a Fideszt monetizálják a szélhámosok (meg mindenki mást, aki az eszükbe vagy a statisztikájukba jut), Romániában ugyanez zajlik George Simionnal és Călin Georgescuval!
A román kollégák az álhír nyomába eredtek, és – egy vietnami gyermekjátszótéren lyukadtak ki. Lássuk, mit írnak. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.
Az álhírek természete
Román nyelven két, egy időben létrehozott és ugyanazon bevételszerzési mechanizmusokat alkalmazó Facebook-oldal terjeszt álhíreket Călin Georgescuról és George Simionról. Minden bejegyzés ugyanarra a weboldalra irányítja az olvasókat, amelyen hirdetések futnak, és ezek feltöltik a tulajdonosok számláit. A két Facebook-oldalt pénzért hirdetik, látszólag egy vietnami szponzor – egy játszótér! – támogatásával.
Május 7-én a Voce Națională Facebook-oldalán megjelent egy képsorozat, amelyen Călin Georgescu fotója volt látható két síró gyermek képe mellett, a következő szöveggel:
„MINDENT MEGADOTT NEKIK, ANÉLKÜL, HOGY BÁRKI IS TUDOTT VOLNA RÓLA! Călin Georgescu az egész világot megdöbbentette, miután születésnapján titokban 4 000 000 dollárt adományozott a romániai hajléktalan és nehéz helyzetben élő gyermekek megsegítésére.”
A fotókon azonban afrikai és ázsiai gyerekek láthatóak.
Május 9-ig a bejegyzés 16 000 lájkot kapott, és több mint 2 300-szor osztották meg. Több mint 5 000 hozzászólás érkezett hozzá. Rendkívül kevesen kérdőjelezték meg az információk valódiságát – a többség rajongó hangvételű volt.
A bejegyzés szövegében, amely egyébként meglehetősen hosszú, az olvasókat arra biztatják, hogy kattintsanak egy weboldalra, ha többet szeretnének megtudni.
Minden kattintás után némi pénz kerül a Facebook-oldal és a weboldal készítőjének zsebébe.
A „Voce Națională” Călin Georgescu imázsát monetizálja
A Voce Națională Facebook-oldalt 2025. október 30-án hozták létre. Ugyanezen a napon a nevét Ruth Lopezre változtatta. 2026. május 4-én visszatért a Voce Națională megnevezéshez.*
*Ráadásul maga a cím is hibás nyelvi szempontból: címként románul helyesebb volna a „Vocea Națională”, vagyis a névelős alak. Még ha románul a névelő a szó végén is van. Egyébként a cím jelentése banális: „Nemzeti Hang”.
A profilhoz egy nem működő telefonszám és egy cím tartozik, amelyek egy Brassó megyei kolostorhoz és egy falusi kisboltot üzemeltető magáncéghez tartoznak.*
*Gondolom örültek szegény kalugyerek (ortodox szerzetesek, románul: călugăr), mikor felhívta őket a sajtó és érdeklődni kezdett, hogy mit gépészkednek a Facebookon...
Egy másik kapcsolódó szám az Egyesült Államokból származik, és tool free típusú (ezek természetes vagy jogi személyekhez nem kapcsolódó számok, amelyeket gyakran használnak telefonos adathalászathoz).
A profilnak már közel 6 000 követője van.
Az első nyilvános bejegyzés idén május 7-én készült. Ez szintén egy fotó-összeállítás Călin Georgescuról, a következő szöveggel: „Mondj IGEN-t, ha szereted Călin Georgescut!”. Május 9-ig több mint 2 500 ember válaszolt.*
*Nálunk is ez a tipikus kezdőposzt: valószínűleg így mérik fel a megcélzott piac méretét.
Azóta május 9-ig további 15 bejegyzés következett, mindegyik Călin Georgescu képével, akit különböző valós vagy MI-vel generált pózokban ábrázoltak.
A Voce Națională-nak azonban hat szponzorált, tehát meghirdetett bejegyzése is van, amelyek még mindig futnak a Facebookon, mindegyik szövegébe megtalálható a „kattints ide” üzenet – tehát továbbküldi az olvasót a weboldalra.*
*Ez viszont nem okvetlenül a csalás jele, a komoly sajtótermékek is így terjesztik a tartalmaikat. Ugyanis a Facebook a más, hagyományos módon megosztott külső linkek forgalmát korlátozza: tapasztalatból tudom, próbáltam úgy is osztani az írásaimat, de pontosan tizedannyian látták őket, mint egyébként. Nincs más megoldás: megosztjuk az írás linkjét egy képpel, a címmel és egy felvezetéssel, szaknyelven leaddel, ugyanis ezt a Facebook képnek tekinti, és nem korlátozza a forgalmát. Ezt a módszert – amit a valódi sajtó talált fel – lopták el a szélhámosok.
A bejegyzések szponzora látszólag (vagyis inkább a jelek szerint) egy Kids KingDom – Khu Vui Chơi Trẻ Em Ngay Chợ Đà Lạt nevű válllakozás, ami egy vietnami közpark és játszótér, gyermekeknek.*
*És a vietnami játszótéren áll a falusi kisbolt is, ahol a brassói kalugyerek vásárolnak.
A Facebook-profil tulajdonosának befektetése pedig tízszeresen térül meg a bejegyzésekben hirdetett oldal látogatóinak számából ítélve. Ez egy jól ismert mechanizmus a Facebook-bejegyzések monetizálására.*
*Igen, ez igaz, de csak akkor, ha van az oldalon hirdetés – más kérdés, hogy miből éljen meg például a független online média, ha nem a hirdetésekből? A büszke magyar és román olvasók ingyen épp elfogadják a híreket, elemzéseket, bár duzzogva, ha azok nem pontosan és szóról szóra tükrözik az ő magánvéleményüket, de pénzt – akármilyen kevésről is legyen szó – talán csak a tíz százalékuk hajlandó adni sajtóért. A Zónán ez idő szerint azért nincs hirdetés, mert olyan szerkesztői rendszerünk van, amely képtelen beilleszteni ezeket: régebben volt, de bizony néha még a havi húszezer forintos kifizetési küszöböt sem érte el a bevétel, mivel nem maximalizáltam a hirdetési módszereket. A szélhámosok pedig ezt megteszik, mint majd látni fogjuk.
A megnyíló cikkek címe szokatlan karakterek keverékéből áll (latin betűket helyettesítő cirill vagy görög betűk) és angol nyelven van írva. Ez a gyakorlat gyakran előfordul az automatikusan generált tartalmakban vagy az olyan anyagokban, amelyeket úgy optimalizáltak, hogy elkerüljék a duplikátumok felismerését és a közösségi platformok moderálását.*
*Ezzel a módszerrel akarták ellopni, vagyis inkább lemásolni pár hete a személyes profilomat: és nem csak az enyémet, egy nálam jobb nevű kollégáét is. Sikerült visszaverni mindkét kísérletet.
Szerkesztői szempontból a webhely nem mutat egyértelmű utalásokat egy valódi szerkesztőségre: hiányoznak a cikkek szerzői, az elérhetőségek, az üzemeltető vállalattal kapcsolatos információk, valamint bármilyen szerkesztői átláthatóság. Mindezek gyakorlatilag az automatizált vagy pszeudo-újságírói platformok biztos jelei.*
*Persze, hogy MI generálja ezt a sok szamárságot, eleven ember belé is bolondulna, de a munka mennyiségébe is belerokkanna. A későbbiekben mutatok is erre egy példát.
Az adott weboldalon nem egyetlen hirdetés fut, hanem a Google AdSense, a Google Ad Manager, a Taboola és külső hálózatok – adhub.media, videoadstech.org – reklámjainak keveréke.
Gyakorlatilag ez egy olyan weboldal, amelyet több hálózat segítségével egyszerre agresszíven monetizálnak, ami jellemző a „clickbait/content farm” típusú weboldalakra.
A weboldalt Cloudflare védi, és a valódi szerver nem azonosítható.
A fentiek figyelembevételével a Voce Națională Facebook-profil látogatóit átirányító webhely – uss.daily24.world – egyértelműen automatizált, valószínűleg mesterséges intelligencia által támogatott generálásra utal, és erőteljesen a clickbaitre és a bevételszerzésre irányul anélkül, hogy betartaná a hagyományos vagy átlátható médiumokra vonatkozó szabványokat és szabályokat.*
*Tehát az összes tejesköcsögről egyszerre szedik a fölet ezek a csibészek.
Hogyan lehet pénzt keresni a külső weboldalakra irányuló kattintásokkal?
Az uss.daily24.world weboldal több, egyszerre működő hirdetési hálózaton alapuló bevételszerzési rendszert használ. A legfontosabbak a Google AdSense és a Google Ad Manager, amelyeket a Google kínál, és amelyek a hirdetések megjelenítésének fő infrastruktúráját jelentik.
Az AdSense megjelenítésekből és kattintásokból generál bevételt, míg az Ad Manager egy olyan aukciós rendszerként működik, amely valós időben optimalizálja a hirdetések árát, kiválasztva a legjövedelmezőbb hirdetőt minden hirdetési felületre.
Ugyanezen a weboldalon működik a Taboola is, egy natív hirdetési hálózat, amely cikkajánlásokat vagy clickbait-jellegű tartalmakat tesz közzé. Ez a hirdetési típus főként kattintásonként fizet, és nagyon gyakran használják híroldalakon vagy virális tartalmakat közlő weboldalakon, mivel további forgalmat és bevételt generál az ajánlásokat megnyitó felhasználók révén.
Ezzel párhuzamosan a weboldal külső hálózatokat is használ, mint például az adhub.media vagy a videoadstech.org, amelyek kevésbé szabványosítottak, mint a Google-é.*
*Igen, ezt hívjuk a reklámbevétel maximalizálásának. Az benne a tragédia, hogy a valós tartalmaknál ugyanúgy kéne csinálni, ahogyan az álhíreknél.
Hogyan fizetnek ezekért a hirdetésekért?
Ezek a hirdetési hálózatok nem kínálnak fix árat, hanem a hirdetők közötti automatikus licitáláson alapulnak. A bevételeket vagy ezer megjelenítésenként (CPM), vagy kattintásonként (CPC) számolják, és az értékek jelentősen változhatnak. Romániában és Magyarországon a CPM gyakran 1–3 euró alatt van, míg a nyugati piacokon jóval magasabb is lehet. A Taboola-n vagy alternatív hálózatokon keresztül érkező kattintások országtól és piaci szegmenstől függően néhány centtől egynél több euróig is hozhatnak a konyhára.
Összességében tehát egy ilyen webhely ezeket a forrásokat ötvözi a profit maximalizálása érdekében. Az eredmény: egy agresszív bevételszerzési modell, amely jellemző a clickbait vagy „tartalomfarm” típusú webhelyekre, ahol a bevételek közvetlenül arányosan nőnek a forgalom mennyiségével, de nem tükrözik a tartalom minőségét.
Azt tehát nem aljas, tilos és erkölcstelen, hogy a tartalom közreadásával pénzt keressünk. Az viszont igen, hogy álhíreket terjesszünk. Azt még büntetik is.
Az álhírek elmélete és gyakorlata
Azonban a valódi hírek – kevés kivételtől eltekintve – nem vonzzák tömegesen az olvasókat. Most, a választási kampány idején persze volt 350 ezres és 600 ezres olvasottságú írásom is, de ez egy kivételes helyzet (és nem mellesleg: a szélhámosok is pont ezt lovagolják meg). Hiába írok egy hatoldalas, sebészi pontosságú elemzést teszem azt a kínai néphadsereg belső válságáról, hiába igaz, hiába bizonyítható annak minden szava, Pista bácsi, Mari néni, Kockáshasú Karcsi és Műkörmös Micike nem fogják még megnyitni sem, mert az nekik „hosszú és unalmas”. A tényfeltáró írásokkal is ez a baj: mivel alapvetően tartalmazniuk kell minden bennük foglalt állítás bizonyítását is, eleve hosszúak. El sem olvassák őket a legtöbben, ha nincs bennük zebra vagy Lamborghini.
Sőt: gyakran akkor sem, ha van.
A közönségnek rövid, érzelmes, felemelő, porba sújtó, indulatoktól fröcsögő, hollywoodi limonádé kell, ármány, szerelem, vér, romantika és bosszú, daloló Orbán Gáspár és adakozó milliomosok, egyszerű de túláradó érzelmek, nagyon jó jók és nagyon gonosz gonoszok, démonok és angyalok, csizmadia és kéjgáz.
Haljon meg a főhős, nem baj, ha egy óra múlva már kutya baja, ugyanúgy elolvassák és megünneplik, ahogy egy órával előtte meggyászolták, és senki sem panaszkodik arra, hogy hülyének nézték. Az a lényeg, hogy pillanatnyilag hasson a szöveg az érzelmekre.
Én ilyent nem tudok, de megkértem a ChatGPT-t, hogy segítsen nekem megfogalmazni egy olyan szöveget, amelyben:
Az elmúlt három hónap három legtöbbször emlegetett magyar politikusa szerepel.
A szöveg nem sértő egyikükre sem nézvést.
Nem hosszabb tíz mondatnál, hogy még elolvassa a közönség.
A lehető legtöbb olvasó tetszését legyen képes elnyerni.
Íme az eredmény, de előtte figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy ez szimpla hülyeség, nem én írtam, hanem az MI.
Figyelem, álhír és értelmetlen halandzsa következik!
„Az esti Budapest fölött úgy derengett a fény, mintha Magyar Péter minden kimondott szava egy új reménycsillagot gyújtana az égen.
A Duna partján sétálva Orbán Viktor árnyéka még mindig ott hullámzott a város kövein, mint egy régi szerelem emléke, amelyet nem lehet teljesen elfelejteni.
Közben Karácsony Gergely csendes mosolya úgy simult bele az éjszakába, mint egy megértő kéz érintése egy hosszú nap végén.
Az újságok címlapjai tele voltak vitákkal, mégis minden sor mögött ott lüktetett az emberek vágyakozása egy gyengédebb ország után.
A Parlament kupolája alatt mintha egyszerre dobogott volna ezer szerelmes szív, remélve, hogy a szavakból egyszer valódi ölelés lesz.
A kávéházakban halk beszélgetések születtek arról, hogy lehet-e még hinni egymásban ebben a sokszor megosztott világban.
Az eső apró cseppekben hullott a rakpartra, és minden csepp úgy csillant meg, mint egy kimondatlan vallomás Magyarország felé.
Az emberek hol haraggal, hol szeretettel ejtették ki a politikusok neveit, de a hangjuk mélyén mindig ott bujkált a remény.
Talán ezért lett olyan különös ez a tavasz, mert a viták mögött mindenki ugyanarra vágyott: biztonságra, figyelemre és egy kis emberi melegségre.
És miközben a város lassan álomba merült, a magyar belpolitika három legismertebb alakja fölött ugyanaz a hold ragyogott, békésen és szívhez szólóan.”
Van ebben hír?
Egy szó sincs. Még információ sincs. Műfajilag ez egy hangulatábrázolás. Sajtóban sok helye nincs, ezen kívül ócska, ostoba giccs, minden alfél ki van lingvárisan tisztítva, mindenki szép, jó és bölcs, van benne hit, remény, szeretet és az emberi melegségtől fröcsög az egész.
Így az élet nem nehéz, fele cukor, fele méz, mondja a régi és szintén népszerű sláger.
Ha ezt most külön posztként osztanám meg, egyfelől a barátaim azonnal értesítenék az ápolókat és napokat kéne zárt osztályon töltenem, míg meggyőzöm az orvosokat, hogy nem őrültem meg, másfelől garantált lenne a százezer lájk és a legalább tízezer megosztás.
Szóval, kérem, az egy dolog, hogy az álhírek terjesztése bűn, hazugság és a közönség legundorítóbb átverése.
Ugyanakkor a drága, kedves közönség is megtehetné, hogy megválogatja, amit kedvel.
Esetleg el is olvassa és átgondolja, amit olvasott.
Különben ugyanis a valódi sajtó éhen fog veszni és az álhírek miatt senki sem fogja tudni, mi igaz és mi nem az.
Addig is következzen Orbán Gáspár gyermekkori csontváza, aki Frank Sinatra „My Way” című dalát énekli atyjának, Szijjártó Péternek és mindenkinek, aki szereti. Az előadást a kies N'Djamena Grand Hotel Grilljének összes tűzoltószertárából közvetítjük, kongán, rohamlövegen és vibrafonon kísérik a csádi Wagner-filharmonikusok, vezényel Dmitrij Valerjevics Utkin, egyenesen haló poraiból.
Röviden: álhírek márpedig addig lesznek, amíg a mélyen tisztelt publikumban erősebb az érzelem az értelemnél, és minden szamárságot elhisz.
Szele Tamás