Szele Tamás: Az ezer tucat

Bevallom, a címet Jack Londontól kölcsönöztem, és nem is pontos, mivel most nem ezer, hanem 23 333,3 tucat tojásról van szó – de a helyzet nagyon hasonlít arra, amit London írt le. Volt már ilyesmi az amerikai történelemben és az irodalomban is – de mindenképpen groteszk, hogy valóra válik a klasszikus novella története. Vagy majdnem valóra.

Arról van szó, hogy a szeszcsempészek napjai már régen véget értek, a drogbárók csillaga is hanyatlik Amerikában, de sebaj, mert érkeznek az alvilág új királyai: a tojásgengszterek!

Igen, jól tetszettek olvasni: tojásgengszterek.

Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államokban ellopták az egyik legnagyobb tojástermelő cég, a Cal-Maine Foods 100 ezer dollár értékű szállítmányát – írja a The Washington Post. Egy 280 000 tojást tartalmazó tételt tulajdonítottak el szállítás közben. A lopás április 11-én történt.

Mint a nyomozás során kiderült, a Cal-Maine cég egy floridai szállítmányozási bróker szolgáltatásait vette igénybe, hogy az egyik marylandi farmjáról elszállítsa a tojásokat. A bróker részéről egy Minh Dang nevű alkalmazott volt a felelős a szállításért, aki a kamionosok számára létrehozott speciális DAT nevű platformon adta fel a szállítási megrendelést. A kérésre egy Bernardo néven bemutatkozó férfi válaszolt. A rendőrség később kiderítette, hogy a csalók a valódi Bernardo személyes adatait használták fel ahhoz, hogy a nevében elfogadják a megrendelést. A DAT vezetősége a Washington Post munkatársaival való egyeztetést követően felvette a kapcsolatot az igazi Bernardóval, hogy segítsen neki megvédeni a számláit és adatait.

A válaszoló „Bernardo” beleegyezett, hogy felveszi a tojásszállítmányt, és két floridai létesítménybe szállítja. Dang elmondása szerint minden szokásos óvintézkedést megtett – ellenőrizte Bernardo személyi adatait: a rendszámát, azt, hogy mióta van a szállítmányozási szakmában, és hogy volt-e korábban balesete. Ennek eredményeként Dang megerősítést kapott Bernardótól, hogy a szállítmányt sikeresen kézbesítették. Hamarosan azonban a Cal-Maine képviselői is kapcsolatba léptek vele, hogy megtudják, mikor szállítják le a tojásokat.

Dang először azt hitte, hogy tévedés történt, és papírokat kért a marylandi farmtól. Ekkor derült ki, hogy nem az igazi Bernardo vette át a tojásszállítmányt. A bróker képviselője megpróbált kapcsolatba lépni „Bernardóval”, de az nem válaszolt. Emiatt pénzbírsággal fenyegette meg a „sofőrt”, amiért megtagadta a szállítási igazolás benyújtását. Április 15-én e-mailben kapott választ a csalóktól, amelyben az állt, hogy „7500 dollárt kell fizetnie vagy átutalnia, ha akarja a tojásait”. A rendőrség ezután nyomozott a lopás ügyében.

A bróker és a rendőrség kiderítette, hogy „Bernardo” egy másik sofőrt bérelt fel a fuvarra, de az árut Florida helyett New Yorkba küldte. Amikor a kamionos a célállomáshoz közeledett, egy baseballpályák melletti parkolóba terelték. Ott találkozott vele egy férfi, aki állítólag egy ideiglenes rakodóhely felállítására várt. A sofőr, aki elmondása szerint majdnem 24 órán keresztül pihenés nélkül utazott, úgy döntött, hogy a munkája véget ért, és elaludt a kamion vezetőfülkéjében, miközben a tojásokat kirakták.

Amikor a sofőr felébredt, már sötét volt, a tojások és a kirakodó munkások pedig eltűntek. A kamionsofőr furcsállta, hogy nem ébresztették fel a papírmunka miatt. Amikor kapcsolatba lépett a szállításszervezővel, azt mondták neki, hogy a fizetés második részét már átutalták. A sofőr azt hitte, hogy minden rendben van, amíg Dang és a rendőrség fel nem vette vele a kapcsolatot. „Bernardo” megpróbálta ugyanazt a sofőrt egy másik szállításhoz is igénybe venni, de a kamionos végül visszaküldte a rakományt a küldő cégnek. A rendőrség még mindig nem kapta el a csalót, aki ellopta a tojásokat.

A Washington Post feltételezi, hogy a Cal-Maine-től ellopott tojásokat a feketepiacon adhatták el. Maga a vállalat nem kívánta kommentálni az esetet.

A Post cikke más amerikai tojáslopási eseteket is megemlít, mind az üzletekből és kávézókból elkövetett kisebb lopásokat, mind a farmokról származó nagyobb tojásszállítmányok eltulajdonításait.

Februárban Pennsylvaniában 100 000 tojást loptak el 40 000 dollár értékben egy teherautóból, amelynek azokat le kellett volna szállítania. „Egy időben a szövetségi ügynökök a határon több tojást foglaltak le, mint fentanilt” – írja a cikk. Mint a Washington Post hozzáteszi, a lopások a tavaly téli madárinfluenza-járvány miatti tojásár-emelkedés idején történtek.

Hát hiába, nincs új a Nap alatt. Ugyanaz a lelemény hajtja a tojásbűnözést, ami a titkos whiskeyfőzdéket fűtötte, ami a droglaborokat üzemeltette: a haszon reménye. De ezt nálam jobban leírta Jack London:

„David Rasmunsen rámenős ember volt, és mint sok kiváló férfiú, a kitűzött egyetlen cél megszállottja. Ezért, mikor meghallotta Észak csábító harsonaszavát, kigondolt egy tojásvállalkozást, és minden erejével nekifeküdt. Rövid és alapos számításokat végzett, s az üzlet ragyogó szivárványszínekben tündökölt előtte. Hogy a tojás tucatja Dawsonban elkel öt dollárjával, arra biztosan lehetett számítani. Amiből pedig kétségtelenül következett, hogy ezer tucat ötezer dollárt hozna az Arany fővárosában. Másrészről azonban gondolni kellett a költséggel is, és Rasmunsen gondolt vele, mivel körültekintő és szigorúan gyakorlatias ember volt, keményfejű, és ábrándok nemigen melengették a szívét. Tizenöt centtel számítva tucatját, az ezer tucat alapköltsége százötven dollárra rúgna, ami igazán csekélység a busás haszonhoz képest. És feltéve, éppen csak feltéve, hogy az utazás és a tojás szállítása nagyon bőségesen számítva kitenne további nyolcszázötvenet: maradna még mindig tisztán négyezer dollár haszna, mire túlad az utolsó tojáson, s az utolsó szemcse aranyport is zacskóba sepri.”

Rasmunsen nem számolt a felmerülő nehézségekkel, a késedelemmel és a hűtés hiányával a hajón, így Dawsonba ezer tucat záptojással érkezett, amit ugyan tizenkétezer dollárért adhatott volna el – de csak, ha ehetőek lettek volna. Így hát végül sajnos felkötötte magát.

Mindenesetre az valóban rémítő, hogy a tojás ilyen drága Amerikában.

Annyira, hogy már lopják is, sőt, váltságdíjat kérnek érte.

Meglehet, hogy a Trump-adminisztráció nem egy banánhéjon fog elcsúszni – hanem a tojáshéj is elég lesz nekik a bukáshoz.

Szele Tamás