Szele Tamás: Az Igazi Férfi

Kampány-üzemmódban vagyunk, az igaz, hogy nem most kezdődött, hanem tizenkét éve, de azóta folyamatosan fokozódik és talán most a legelviselhetetlenebb. Akkor én is foglalkozom ma egy kicsit a kampánnyal, illetve inkább azzal, mit művel az emberi agyakkal.

Jelentem: semmi jót. 

Tudom, hogy azt fogják mondani: miért csak a kormánypárt egyik ügyét szedem elő, de ennek is oka van: az ellenzék akár egyesült, akár nem, egyszerűen képtelen anyagi eszközök és kellően egyszerű lelkületű tömegek híján akkora marhaságokat művelni, mint pártunk és kormányunk. Igyekszik, próbálkozik tisztességgel, meg kell hagyni, míg Márki-Zay nem fertőződött meg (ismétlem: gyógyulást kívánok neki) merőben verbális szinten tényleg próbált némi konkurenciát jelenteni a kormány őrültségeinek, akkor például azt mondtam róla, hogy még szerencse, miszerint nem Petőfi Sándornak született.

Ugyanis ha annak születik, egyik nap leírta volna, hogy „Egy gondolat bánt engemet”, másnap pedig a cáfolatot: „Nem úgy gondoltam, több is bánt”, de mondom, szerencsére politikusnak született. Most meg, mivel van más baja is, nem érdemes előszedni a visszavont mondatait, lássuk viszont, miket produkál a kormányoldal?

Röviden: csodákat.

Egy napja nézem a csinos hölgyet, akinek a fényképére azt írta a szolnoki Fidesz, miszerint, idézzük pontosan:

„Az igazi férfi az Fideszes szavazó!”

Ez maga a logika Maelström-örvénye, nem egyéb. Ugyanis a képen látható hölgyet én igazi nőnek látom, mely tény majdhogynem kizárná, hogy igazi férfi is legyen ezzel egy időben. Tehát ha elfogadom az állítást – pusztán a gondolatmenet kedvéért, csak ideiglenesen – és feltételezem, hogy valóban ő mondja, ami oda van írva, abból az következik, hogy bármilyen szép is legyen, ő nem lehet „Fideszes szavazó”, hiszen nem férfi. Sem nem igazi, sem nem hamis, egyáltalán nem az, mivel nőnemű.

Akkor viszont miért kampányol a Fidesz mellett? Ráadásul nem egyszerűen „Fidesz-szavazót” említ, olyan embert, aki egyszer-kétszer ezért vagy azért a kormánypártra szavaz, egyéni indítékai alapján, hanem kifejezetten fideszes szavazót, akinek a voksára állandóan, mindig, megbízhatóan és bármikor számíthat a párt. Mely párt a kép tanúsága szerint azonban a női szavazatokra nem tart igényt, a bétahímekére sem, beéri az alfahímekével: a többi voks nem érdekli, esetleg el is utasítja azokat.

Igényei szerint az Igazi Nők – akik a dolgok természete szerint az Igazi Férfiak feleségei, egyházi szertartás szerint is – nem vesznek részt a választásokon, ellenben otthon főzik a nyuljás pacalt az Igazi Férfiaknak (nyuljás pacalt, ahogy a világon mindent is természetesen az Igazi Férfiak tudnak jobban főzni, de ők nem érnek rá, vállukon nyugszik a kormányzás és a munka terhe, ha van egy kis idejük, elmennek az erdőbe és lőnek pacalt meg nyulját külön otthonra), és miközben jó ebédhez szól a „Piros lett a kukorica, nem sárga” című nóta, szelíden, ám határozottan biztatják Igazi Férjüket, hogy ebéd után, ha kibüfizték magukat, menjenek és szavazzanak a Fideszre.

Azonban hiába a biztatás, szinte felesleges, hiszen az Igazi Férfiak maguktól is, igazi férfi jellegükből fakadóan „fideszes szavazók”, épp azért mentek hozzájuk – többek között – az Igazi Nők, tehát a szofizma ennen farkába harap, és a végén a kormánypárt elveszíti szavazóinak ötven százalékát. Mármint, ugye, az Igazi Nőket, akikről lemondott azzal, hogy csakis az Igazi Férfiakra számít, de rájuk feltétlenül.

Mindeközben a nemigazi férfiak és a nemigazi nők, akiket nem szexuális preferenciáik tesznek nemigazivá, hanem az, hogy nem fideszes szavazók, voksolnak össze-vissza, akár a nyulak.

Borzalom, kérem. Ez már majdnem erkölcstelenség.

A reklámot levették ugyan, de még a kitétele előtt meg kellett volna gondolni az engedélyezését, mert most mindenki rajta röhög. Főleg, hogy tudjuk: a képen látható hölgy semmiképpen nem szavazhatna a Fideszre, azt sem tudja, mi az, mivel ő Marlen Valderrama-Alvaréz modell, aki az egykori svájci válogatott kapus, Roman Bürki barátnője. Született a németországi Wertheimben. 

Azt már én teszem hozzá, hogynem csak a fotó lopott, hanem az ötlet is.

De legalább jó régi. 1840-ből származik, amikor még volt az Egyesült Államokban Whig Párt. Ez a korabeli Demokrata Párt ellenzékének számított, viszont az akkori demokraták most republikánusok volnának és fordítva, tehát mielőtt ebbe is belebolondulunk, lássuk be: a lőtéri kutyát nem érdekli, milyen volt a Whig Párt 1840-es programja. Még az akkori és amerikai választókat sem nagyon érdekelte, így aztán több vesztes választás után feltalálták a modern elnökválasztási kampányt, vagy legalábbis annak a közvetlen elődjét, jelszavakkal, transzparensekkel, óriási labdákkal, csinos lányokkal, táncversenyekkel és hasonlókkal. Tennessee-ben a párt hölgynemű és férjezetlen hívei pedig olyan feliratú sálakat viseltek, hogy:

„Whig férjeket vagy semmilyent!”

Eredetiben:

„Whig husbands, or none!”

Merthogy a whig férjek lettek volna az Igazi Férfiak. A hölgyek nem tisztázták, fejenként hány férjre gondoltak, de nincs kizárva, hogy többre, hiszen a „husbands” többes számban van, mindenesetre az 1840-es elnökválasztást sikerült megnyerni, William Henry Harrison beköltözhetett a Fehér Házba. Azonban mivel ragaszkodott ahhoz, hogy akármennyire is zuhog az eső, 1841. március 4-én elmondja a beiktatási beszédét (két órán keresztül tartott és csak a legelső mondata száz szóból állt) tüdőgyulladást kapott, azt pedig az Index szerint az orvosok ópiumtinktúrával, kámforral, ricinusolajjal, borral és brandyvel próbálták kezelni, így még azon év április 4-én ki is költözött a temetőbe.

De hogy jutott ez az ötlet pont most a szolnoki fideszesek eszébe?

Úgy, hogy az Index három nappal ezelőtt írt Harrison elnök különös sorsáról, aznap reggel, amely nap délutánján ők megosztották a kampánymémet.

Lopni tudni kéne, kérem.

Mondjuk nem hiszem, hogy végig is olvasták a cikket, mert akkor tudták volna, hogy nem hozott szerencsét ez a jelszó Harrisonnak, de nagyon igyekezhettek.

Maradnak a történet végén némely elvarratlan szálak, például, hogy az Igazi Menyasszony, aki még nem Igazi Feleség, de már jegyben jár az Igazi Férfival szavazhat-e, van-e itt játéktér vagy már Igazi Feleségként kell viselkedjen, az Igazi Férfinak lehet-e nem-fideszes szavazó szeretője (szeretője lehet, de csak fideszes), és így tovább, mindenesetre az embernek az az érzése támad ebben a nagy igazizásban, hogy a Fidesz tenyészteni kívánja a szavazótáborát, haszonállatok mintájára, nem meggyőzni.

A meggyőzésnek ugyanis körülbelül a legkevésbé hatásos formája lenne az, amikor egy svájci focikapus német állampolgárságú barátnőjének véleményét ismertetik a különben ellenzéki vagy ingadozó magyar szavazóval az igazi férfiakat illetően. Egy heteroszexuális, nőnemű ellenzékit vagy ingadozót pedig teljesen hidegen hagynának Marlen Valderrama-Alvaréz kisasszony politikával és szexualitással kapcsolatos nézetei, még akkor is, ha azok az övék volnának.

De ráadásul nem is mondott ilyesmit soha.

Azt értem, hogy a szolnoki fideszesek között homályban maradt egyes általánosan ismert tények némelyike, így az sem, hogy a szavazóknak valamivel több, mint a fele nőnemű, és igen, van bizony szavazati joguk, de nem gondolja a kormánypárt, hogy ezt a nagyon okos társaságot be kéne íratni legalább nyolcadik elemibe, ugyanis ezeket a dolgokat abban az osztályban tanítják?

„

Állampolgári ismeretek” a tantárgy neve.

Mondjuk ez az eset még csak nevetséges volt, akadt a minap vérlázító is, mikor a „Nyomtass te is” idős lapterjesztőjét addig verte ököllel az egyik elkötelezett kormánypárti honpolgár, míg a másik rá nem szólt, hogy

„Én is a Fideszre szavazok, de ilyet akkor sem lehet csinálni.”

A lapterjesztő nem erőszakolta a példányt a támadóra, udvariasan megkérdezte, kell-e, kellett, az illető elvette, beleolvasott, utána tépte szét és támadt az idős emberre.

Ezzel később, ha többet lehet tudni, lehet, hogy még foglalkozom majd, de egyelőre vonjuk le a tanulságot, amit nem árt, ha az egyesült és nem egyesült ellenzék is megszívlel:

Aki a legostobább rétegek indulataira apellál, az nyerhet választást egyszer-kétszer, mert a buta emberek jóval többen vannak, mint az okosak.

Azonban ha hosszú ideig ezt az utat járja, ne csodálkozzon, ha majd csak a hülyék szavaznak rá.

Ilyenformán tehát szép dolog a szavazatmaximalizálás, de ha az ellenzék eltanulná a kormány módszereit és alkalmazná is őket, épp olyan hülyének nézné a választóit, mint a kormány a sajátjait az emoji-plakátokkal vagy a piros (vagyis nem sárga) paradicsommal.

Remélem, ez a veszély nem fenyeget.

Remélem, de nem állítom.