Szele Tamás: Az irbiti Gyedmaroz

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a hír is rövid – de azért figyelemreméltó. Tudnunk kell hozzá, hogy létezik egy specifikusan orosz Mikulás, Gyedmaroz néven, aki ugyan nem Szent Miklós, sőt, valószínűleg a pogány időkből maradt fenn, mert a neve „Fagy apót” vagy „Télapót” jelent, és nem krampusz kíséri, hanem egy roppant csinos, szőke lányka, bizonyos Sznyegurocska. (Csoda, hogy ezt nem az amerikaiak találták ki – de nem tudom, ki hogyan van vele, én szívesebben nézem Sznyegurocskát, mint azt az ördögfattyút a virgácsával).

Valószínűleg a magyar „Télapó” is a Gyedmaroz fordítása, úgy is, mint szocialista Mikulás, de ebbe nem is érdemes belemenni, az a lényeg, hogy legalább nem törölték el se a Mikulást, se a karácsonyt, mint tette azt a maga idejében Olver Cromwell, aki feleslegesnek találta a jókedvet decemberben: rendes puritán komoran ünnepelt akkortájt. De lássuk, mi történt Szverdlovszk vidékén!

A Szverdlovszki Területen fekvő Irbit kisváros polgármestere, Nyikolaj Judin bocsánatot kért a város lakóitól, amiért az újév tiszteletére a központi téren álló Vlagyimir Lenin és II. Katalin emlékműveit Gyedmaroznak és Sznyegurocskának öltöztették fel.

A Lenin téren álló emlékművek december 25-én átalakultak. Mint a hatóságok kifejtették, erre azért került sor, hogy „újévi hangulatot teremtsenek. Ezt a kezdeményezést azonban a város egyes lakói bírálták, akik felháborodott megjegyzéseket kezdtek írni a közösségi hálózatokon. Emiatt Irbit polgármesteri hivatala a VKontakte nyilvános fórumán korlátozta a hozzászólás lehetőségét.

Egy nappal később Irbit polgármestere bejelentette, hogy a hatóságok eltávolítják az újévi jelmezeket a műemlékekről, „hogy ne súlyosbítsák a helyzetet, és senkit ne provokáljanak meggondolatlan viselkedésre”. Eredetileg arra gondoltak, hogy Lenin és II. Katalin az ünnepek végéig Gyedmaroz és Sznyegurocska marad. Mint írta:

„Még egyszer hangsúlyozom: azért „öltöztettük át” II. Katalin és Lenin emlékművét újévi jelmezbe, mert arra törekedtünk, hogy Irbitben a polgárok és a város vendégei számára újév előtti, ünnepi hangulatot teremtsünk.

És most is úgy gondolom, hogy nem sértettük meg sem II. Katalin, sem V. I. Lenin emlékét. Ez a gyakorlat más városokban is létezett és létezik (például Moszkvában, Jurij Dolgorukij városházával szemben álló emlékműve esetében). Elnézést kérek, ha tettünkkel bárkit is megbántottunk. Újév van, kedvesebbnek kell lennünk.”

Nos, még az hiányzott volna, hogy kitörjön egy újabb polgárháború emiatt. Csak ebben a vörösök és a fehérek ugyanazon az oldalon harcoltak volna mindenki más ellen: hiszen Lenint is, Nagy Katalint is „sérelem” érte. Mármost hogy Lenin életében mit szólt volna a dologhoz, annak nem vagyok a megmondhatója, legfeljebb ír egy hosszabb tanulmányt „Mikulásizmus és Gyedmarózia” címmel, esetleg minden fehár szakállú embert száműz a Szoloveckij-szigetcsoportra, de ennél többet biztos nem tett volna (ennyi az ő esetében amúgy is szelíd és lomha reakciónak számítana), Nagy Katalin meg szerintem még örült is a dolognak, ugyanis már több száz éve nem öltözött át, végre egy kis változatosság.

De véget vetettek a mulatságnak a szemellenzős fanatikusok. Sebaj, legalább tudjuk, milyen a putyinista Gyedmaróz. Nincs fehér szakálla, nincs piros kabátja. Nincs még Sznyegurocskája sem. Akkor mije van? Vaskalapja.

Szele Tamás