Szele Tamás: Az ukrán robotármádia

Ha harci cselekményeket végrehajtó robotokról van szó, a legtöbb emberen idegenkedés lesz úrrá. Eszükbe jut az 1950-es évektől máig forgatott összes szinten aluli fantasztikus film közhelyei a „gyilkos robotokról”, a „gépek lázadásáról”, még annak örülhetünk, ha a robotika Asimov-féle alaptörvényeit is felidézik, de általában a harci robotnak még a gondolata is visszatetszést szokott kelteni.

De mi van akkor, ha nincs más megoldás? Ha az ellenség túlerőben van, és minden élő katonánk kincset ér? Nem adhatja meg magát az ukrán hadsereg az orosznak pár sci-fi sablon miatt, és nem várhatja ölbe tett kézzel, hogy halálra kínozzák vagy rabszolgasorba vessék az ország népét (ami az oroszok esetében nagyjából ugyanazt jelentené). Nincs mese: be kell vetni a földi robotegységeket is. Hogy ezek miként működnek, arról a The New York Times számol be, és én az alábbiakban ismertetem az írásukat. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Földön, vízen, levegőben

Míg a légi drónok felkeltették a világ figyelmét, eredményeiket nap, mint nap tapasztalja Oroszország és a harci taktika szabályait is átírták, egy csendesebb technikai forradalom is zajlik Ukrajna csataterein.

A földi robotok zászlóaljai – ezek lánctalpas és kerekes gépek, amelyek ellátmányt szállítanak, lőszert hordoznak, sebesülteket evakuálnak, aknákat telepítenek, és egyre gyakrabban területeket is tartanak ellenőrzés alatt – már havonta több ezer bevetést hajtanak végre. Ez nélkülözhetetlen eszközzé tette őket az ukrán gyalogság számára, amely hónapokig tartó váltásokban harcol beásva, és bunkerekben rejtőzve az orosz repülő drónok elől.

A pilóta nélküli földi járművek a legmodernebb technológiát alkalmazva olyan feladatokat hajtanak végre, amelyek a közelmúltban még egy egész generációval későbbi jövő technológiájának tűntek: megtámadják és elfoglalják az ellenséges lövészárkokat is akár. Áprilisban Volodimir Zelenszkij elnök kijelentette, hogy az ukrán erők elfoglaltak egy oroszok által tartott állást kizárólag földi és légi drónok segítségével anélkül, hogy egyetlen saját, eleven harcos is közvetlen veszélybe került volna.*

*Mint látni fogjuk, ez igaz volt, sőt, ennél több is igaz: a TASZSZ azonnal cáfolta is a hírt, mely által megerősítést nyert minden tisztességes sajtómunkás számára.

Ukrajna a földi robotok fejlesztésében felülmúlja a világ legfejlettebb hadseregeit, beleértve az orosz hadsereget is. Az élen nem a légi drónok mögött álló szoftverzsenik járnak, hanem azok a hegesztők és szerelők, akiknek MacGyver-szerű megoldásai segítik a gyalogosok kemény harcát.

„A drónok fejlesztése gyorsan haladt, mert rendkívül kreatív informatikusok kezébe került ennek irányítása” – mondta Olekszij Honcsaruk, volt miniszterelnök és az Uforce, egy szárazföldi drónokat gyártó vállalat igazgatótanácsának elnöke.

„A szárazföldi robotrendszerek többnyire a frontvonalban harcoló gyalogsági egységeknél voltak használatban, ahol a munka nehezebb és gyakorlatiasabb – ott inkább arról van szó, hogy ki kell találják, miként lehet a dolgokat úgy összerakni, hogy működjenek.”

Ukrajna egyre kifinomultabb technikai trükkökhöz folyamodott, hogy folytatni tudja harcát. Az olcsó, 3D-nyomtatott négyrotoros drónok ma már fontosabbak a fronton, mint a rohamfegyverek. A tengeri drónok a kikötőkbe szorították Oroszország fekete-tengeri flottájának maradékát. Az ukrán drónelhárítók olyan hatékonynak bizonyultak, hogy néhányat közülük a Közel-Keletre küldtek, hogy erősítsék az iráni légitámadások elleni védelmet.

A földi harc, az emberek számára legismertebb terület, maradt az utolsó határ a robotok számára. A törmelékkel borított terep megnehezítette a dolgukat, és könnyű prédát jelentettek a felettük repülő drónok számára, így a földi robotok csak lassan tudtak megvetni a lábukat – vagy inkább kereküket, lánctalpukat. Fejlesztésük alacsonyabb prioritást élvezett, és kevesebb pénzt is szántak rájuk, mint a légi drónok fejlesztésére, amelyek ügyes kezelői elkápráztatták a közvéleményt.

Azok a szerelők és gyalogosok, akik égető szükségét látták a robotoknak, erőteljesen lobbiztak az ügyük mellett. Az elsők között volt Olekszandr Harkovec százados, aki jelenleg a 93. gépesített dandár földi robotzászlóalját vezeti.

Oroszország teljes körű inváziója előtt Harkovec százados egy autóelektronikai műhelyt vezetett. 2023-ban, miközben házról házra harcolt Bahmut romjai között, puskájával egy fal mögött guggolt, és arra gondolt: ezt a gépek is meg tudnák tenni.

Amikor parancsot kaptak a visszavonulásra, sok elesett bajtársát kellett hátrahagyja. Ezután úgy döntött, hogy szerelői tudását annak a szolgálatába állítja, hogy más katonákat – legyenek akár élők, akár halottak – ne hagyjanak magukra.

Egy távirányítású járműre rögzített egy kampót és egy géppuskát, hogy fedezőtűz mellett elszállíthassa az elesetteket. 2023 folyamán később a járművet arra használták fel, hogy kihozzanak egy holttestet, amelyet egy különleges erőkből álló csapat egy héten át nem tudott elérni. Harkovec százados lefilmezte a bevetést, és összeállított róla egy prezentációt, hogy meggyőzze parancsnokait a földi robot bevezetéséről.

„És akkor” – mondta – „beindult a dolog.”

Életmentés

Ukrajna brutális matematikai problémával kell szembenézzen. Hadseregének kevesebb a katonája, mint Oroszországnak. A katonák életben tartása létfontosságú feladat.

Ez egyre nehezebbé vált, mivel a halálzóna – az a frontvonal mentén húzódó sáv, ahol bármilyen mozgás azonnali pusztulást jelent a repülő drónok miatt – könyörtelenül terjeszkedik. Egyes helyeken ez a sáv mára már körülbelül 15 mérföld széles. Eljutni egy pozícióba veszélyesebb lehet, mint azt tartani.

„Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy embereket veszítsünk” – mondta a helyzetet jól ismerő, de vezetéknevét el nem áruló Olekszandr őrnagy.

Ő irányítja a K–2 dandár pilóta nélküli földi rendszerekkel foglalkozó zászlóalját, amely több mint 500 katonából és több mint 600 robotból áll, és naponta öt-hat küldetést hajt végre.

A dandárnak ki kellett találnia, hogyan védje meg jobban katonáit – mondta Olekszandr őrnagy –, különben „hamarosan elfogytak volna a teherautó-sofőrök”, akik a logisztikai feladatokat látják el.*

*Ne feledjük: logisztika, lőszer, élelem, egyenruha nélkül képtelenség harcolni.

A földi robotok megváltoztatták a helyzetet. Kisebbek és lassabbak, mint a teherautók, de a levegőből nehezebb észrevenni őket, és nem bocsátanak ki testhőt. Ha felrobbannak, senki sem hal meg.

Dmytro Ivanov őrmester, a 36. dandár földi robotrendszer-szakaszának parancsnoka elmondta, hogy miután egységének elegendő pilóta nélküli gépe lett, „a feladatok akár 80 százalékát is emberek nélkül végezték el – az összes szállításról és kézbesítésről van szó.”

Az a késztetés, hogy robotokhoz forduljon, saját kimerültsége miatt merült fel. Harci bevetései során gyakran akár 9 mérföldön át is hordozta az aknákat a hátizsákjában. Elmondása szerint dandárja alig kapott utánpótlást, ezért csapata a felszerelés nagy részét a semmiből építette fel.

Ma két műhelyt vezet a front közelében. Az egyikben az elektronikával foglalkoznak, például a járműveket irányító rádiókkal és vezérlőkkel. A másikban a járműveket hegesztik és szerelik össze.

A gépek képességeinek megvannak a határai. A sík sztyeppén könnyű célpontok. Egy robot nem tud fára mászni, árokba ugrani, fedezékbe bújni vagy rögtönözni, ahogyan egy élő katona. A mérnökök versenyt futnak az ellenséggel a járművek védelme érdekében, és miniatürizált légvédelmi rendszerekkel szerelik fel őket.

A baráti tűz is problémát jelent. Az egyik egység kísérletet végzett azzal, hogy a szállodai kulcsoknál használt típusú chipeket – RFID-ket – varrtak az egyenruhákba, hogy a robot lőtornya meg tudja különböztetni az ukrán katonát az oroszoktól.*

*Az ötlet kiváló, csak a távolság jelenthet gondot ennek a módszernek: pár száz méterről már nem működhet az RFID chip. Ennek ellenére valahogy így kéne megoldani a friend-foe (barát-ellenség) azonosítást.

Ennek ellenére az ukrán tisztviselők szerint már nem lehet elképzelni a hadsereget földi robotok nélkül. Az ország 2026-ra 50 000 darab gyártását tervezi, ami több mint kétszerese a tavalyi termelésnek. A hadsereg egy, kifejezetten ezeknek a rendszereknek szentelt központot alakít ki.

Az orosz hadsereg is használ földi robotokat, gyakran ugyanazokra a feladatokra, de sokkal kevesebbet, mint Ukrajna.

Makszim Vaszilcsenko, az ukrán földi robotrendszer-gyártók szövetségének vezetője szerint egy páncélozott gyalogsági harcjármű áráért egy dandár 77 földi robotot vásárolhat.

„Ez 77 kísérletet jelent bármely küldetés végrehajtására emberveszteség nélkül” – mondta.

Sok ukrán katona azzal érvel, hogy a földi robotok soha nem lesznek annyira elterjedtek, mint a légi drónok.

A földi járművek darabja átlagosan körülbelül 24 000 dollárba kerül, ami kétszer annyi, mint egy nagy teherbírású légi drón, és jóval több, mint egy robbanóanyaggal felszerelt kis quadcopter ára. A légi drónok gyorsabban tudják ellátni a csapatokat, és többször is oda-vissza repülhetnek, bár sokkal kevesebb súlyt képesek szállítani.

Mégis vannak olyan dolgok, amelyeket a repülő drónok nem tudnak megtenni.

Olekszandr őrnagy egysége nemrég evakuálta egy rohamcsapat tagját, aki aknára lépett és elvesztette az egyik lábát. Egy robot két és fél mérföldet tett meg felé ellenséges területen – mondta –, és útközben három aknára is ráfutott. De élve kihozta a katonát.

„A jármű nélkül lehetetlen lett volna megmenteni őt” – mondta Olekszandr őrnagy –, „mert senki sem vállalt volna ilyen hatalmas kockázatot.”*

*Méghogy „gyilkos robotok” – talán inkább életmentők.

Robotroham

A logisztikai szükségszerűség késztette az ukrán gyalogságot földi robotok építésére. Most már azonban a harci képességeik izgatják a katonákat.

2024 decemberében végrehajtották azt, amit az első, teljes egészében robotok által intézett rohamnak nevezhetünk. A harkivi régióban egy összehangolt drónhadsereg elfoglalta az orosz állásokat. Géppuskákkal, lángszórókkal és robbanóanyagokkal felszerelt pilóta nélküli járművek kúsztak át az erdőn, miközben a drónok felülről figyelték őket.

Az ukrán hadsereg reményei szerények voltak. „A minimális célunk az volt, hogy legalább egy robot eljusson az ellenséges állásig” – mondta Andrij Kopacs hadnagy, az akciót végrehajtó hadtest pilóta nélküli földi rendszerekkel foglalkozó századának parancsnoka, aki segített a küldetés megtervezésében.

Egy évvel később nevetve emlékszik vissza az eredményre. „Csak egy földbe vájt bunkert romboltunk le” – mondta. Ma már például a fegyverekkel vagy bombákkal felszerelt robotok önállóan ejtenek foglyokat, és szállítják őket az ukrán vonalak mögé. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az orosz katonák fehér zászlót lengetnek vagy felemelik a kezüket, miközben egy robot kíséri őket az ukrán állásokig.

A gépek az állásokat is képesek tartani. Egy kiélezett helyzetben lévő falu közelében egy 50-es kaliberű géppuskával felszerelt lánctalpas jármű 45 napon át egyedül őrködött – mondta Mikola Zinkevics hadnagy, aki a Harmadik Rohamdandár műveletét irányította. Mint mondta:

„Minden reggel elindult harci szolgálatra, és csak este tért vissza feltöltődni.”

Katonái három különböző állásban rejtegették a robotot, és minden második nap áthelyezték. Az oroszok soha nem jöttek rá, hogy gépről van szó – mondta.

„A háború nem egyéb, mint folyamatos kísérletezés” – tette hozzá Zinkevics hadnagy.

A legújabb fejlesztést a légi drónok lelövésére szolgáló automatizált lőtornyok jelentik. Bár még kísérleti stádiumban vannak, már több tucat alkalommal beváltak. Két lövés között kikapcsolnak és lehűlnek, így az ellenséges hőkamerák nehezen tudják őket észlelni.

Zinkevics hadnagy becslése szerint az ezekkel a tornyokkal elért minden egyes találat három vagy négy ukrán katona életét mentheti meg.

A következő lépéseket hónapról hónapra határozzák meg.

A 36. dandárban Ivanov őrmester csapata az analóg kamerákat kicseréli digitálisakra, Starlink műholdas egységeket szerel fel a jobb navigáció érdekében, és páncélzatot szerel a robotokra a repeszek ellen. Katonái olyan légmentes gumiabroncsokat szerelnek fel a futóművekre, amelyeket a robbanás sem tud megsérteni, és további akkumulátorokat helyeznek el az alvázakon, hogy a robotok hatótávolságát 30 mérföldre növeljék.

„A háborúban nincs állandó taktika” – mondta Ivanov őrmester. „Minden a helyzet felmérésének, az előrelátásnak és az örökös improvizációnak köszönhető. Minden nap más.”

A légi és a vízi drónok után tehát szolgálatba állnak a földiek is – ez csak idő kérdése volt. Hogy ez jó vagy rossz dolog-e arra annyit lehet mondani: míg nincs rájuk szükség, mindegy is, mikor már szükség van rájuk, örüljünk, ha vannak. És ha nekünk vannak, nem az ellenségnek.

Szele Tamás