Szele Tamás: Befolyásokról – kétféleképpen

Tegnapi írásom, melyben egymás mellett vagy inkább egymás után mutattam be az amerikai és orosz álláspontot Ukrajna ügyében (a Meduza.io nyomán) váratlan, bár nem egészen átütő sikert aratott. Ha ez tetszik a nagyérdeműnek, miért ne írjak még ilyesmiket?

Épp ma van rá lehetőség, csak most magyar forrásokat fogok használni, de annál jobb, mert így saját termés lesz az írás, és lehet, hogy sikerül új műfajt teremteni a magyar sajtóban (tudok olyan köröket, akik igen idegesek lesznek tőle, mert ezt aztán nem lehet egyoldalúsággal vádolni). Akkor most nézzük meg, mi a mai témánk? Két friss írás nyomán nézzük meg, hogyan látja a

külföldi befolyásolási kísérleteket

a magyar kormánypárt egyik oszlopa és a Szabad Európa, amit nem igazán vádolnék kormánypártisággal, bár ellenzéki pártelkötelezettséggel sem.

Vegyük először őket.

„111 pontban összegezte másfél éves vizsgálatának főbb megállapításait egy európai parlamenti vizsgálóbizottság. A testület azt tekintette át, hogy a külföldi hatalmak milyen eszközökkel próbálnak beavatkozni az EU demokratikus folyamataiba. A bizottság több mint ötven ülést tartott, amelyen mintegy 130 szakértőt, politikust, újságírót, kutatót hallgattak meg.”

Itt már láthatjuk, hogy adott tényről, hírről van szó, uniós ajánlásról, itt nincs nagy játéktere a zsurnalisztának, nem csaponghat, nem pengethet érzelmi húrokat: ellenben van erős támasza, maguk a tények, a vizsgálóbizottság megállapításai, azokat kell elemezni. Lássuk, mit mond a bizottság, előbb általános, uniós szinten a tárgyról:

„A jelentésben egyértelmű bizonyítékokat sorakoztatnak arra vonatkozóan, hogy Oroszország és Kína számtalan eszközzel igyekszik manipulálni az európai közvéleményt, sokszor sikeresen. Utóbbi kapcsán a bizottság rámutat, hogy az emberek rendkívül tájékozatlanok, emiatt védtelenek a befolyásolási kísérletekkel szemben. Az európai közvélemény és a kormányzati tisztviselők túlnyomórészt nincsenek tisztában a külföldi autokratikus rezsimek, különösen Oroszország és Kína által jelentett fenyegetés súlyosságával.”

Azért volt pár hangos botrány, amire illenék emlékezni mindenkinek, például a 2020 októberében kipattant kínai megfigyelési ügy, aminek speciel több, mint kétszer annyi magyar áldozata volt a Pegasushoz képest, ugyanis az utóbbi esetében csak körülbelül 300 megfigyeltről tudunk, míg a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology 710 magyart figyelt meg, gyűjtött róluk adatot, ráadásul leginkább politikusokról és üzletemberekről volt szó. Az „orosz fronton” is zajlik információszerzés, bár ők minálunk inkább a dezinformációban nagyok, de nehezen feledhetjük a Moszkvának kiadott orosz fegyverkereskedők esetét, akiket az FBI kért ki eredetileg... Rendben, ez a múlt. És mi a jelen?

„Több olyan pont is van az anyagban, amely Magyarországgal is összefügg. A bizottság elítélte, hogy állami szervek tömegesen és jogellenesen használták a Pegasus-megfigyelőszoftvert újságírók, emberi jogi aktivisták és politikusok ellen. Egyúttal azt mondják, hogy a jogszabályi keret megerősítésével gyorsan meg kell oldani a Pegasushoz hasonló kémszoftverek problémáját, hogy az ilyenek terjesztőit, felhasználóit és a szoftverrel visszaélő személyeket felelősségre lehessen vonni.

Egy további pontban elítélték a magyar kormány döntését, hogy megnyitja a Fudan Egyetem campusát, ugyanakkor bezárja a Közép-európai Egyetemet Budapesten.

Szó esik a Magyarországon is jelen lévő és tíz oktatási központot működtető Konfuciusz Intézetekről. Erről kimondják, hogy „a kínai gazdasági érdekek, valamint a kínai hírszerzés és a kémek toborzása érdekében lobbizási platformként szolgálnak. A jelentés emlékeztet arra, hogy számos egyetem döntött úgy, hogy a kínai kémkedés és beavatkozás veszélye miatt felmondja együttműködését a Konfuciusz Intézetekkel, így tett a düsseldorfi egyetem 2016-ban, a brüsszeli egyetem (VUB és ULB) 2019-ben, a hamburgi egyetem 2020-ban, valamint az összes svédországi egyetem.”

A jelentést márciusban még meg fogja vitatni az Európai Parlament, és szavazni is fognak róla.”

Akkor most jöjjön a másik fél is. Lássuk, mit mond a témáról a Magyar Nemzetnek Horváth József vezérőrnagy, akinek tarka múltját már annyiszor emlegettük, hogy most inkább kihagyjuk ezt a menüpontot. A cím, hogy úgy mondjam, lényegre törő:

„A baloldal soraiban lehetnek az ország ellen dolgozó ügynökök”

Ezen kívül még lehetnek kormánypárt soraiban is, a fasorban is, sőt, ha lesz olyan, a kenyérsorban úgyszintén. Mindegy, a cím az még csak egy cím, ami „el kell adja” az írást. Merítsünk a tartalomból.

„A különböző csúcstechnológiájú elektronikai eszközök és az internet segítségével az egyes országok titkosszolgálatai hihetetlen mennyiségű információt képesek összegyűjteni, amelyet megfelelően felhasználva komoly zavart tudnak kelteni a célországokban. Ehhez a mai világban már nem kell éleslőszerekkel megtámadni egy államot. A mai hibrid hadviselést ahhoz lehet hasonlítani, ahogy a titkosszolgálatok a hidegháború alatt éltek a befolyásolás, a dezinformálás és a lejáratás eszközeivel. A különbség az, hogy nem két, világosan körülhatárolható tábor áll szemben egymással, s az eszközök is jóval szofisztikáltabbak, nehezebben leleplezhetők lettek.”

Ez egyelőre általánosság, de különben igaz, ezekkel az állításokkal semmi baj, vitathatatlanok. Most jön a vitatható rész:

„– Hogyan gyengítik az uniót?

– Az elmúlt 15 évben egyebek mellett a genderideológia terjesztésével, a migráció ideológiai megalapozásával, majd a tömeges illegális bevándorlási hullám elindításával próbáltak bomlasztani. De az is idesorolandó, hogy a kontinensünk kiszolgáltatottságát igyekeznek növelni azzal, hogy a természetes energiaszolgáltatónkat, Oroszországot próbálják leválasztani Európáról, miközben az atomenergiát démonizálják.

– Tud esetleg említeni az egyes tagállamokat érintő konkrét beavatkozási kísérleteket is?

– Több állam belpolitikájában is hullámokat keltett néhány évvel ezelőtt a Panama-iratok néven elhíresült botrány, s ehhez meglehetősen hasonló volt a tavalyi Pandora-iratok közzététele is.”

Panama-iratok, Pegasus, Pandora-iratok... ezeknek közös vonása volt, hogy az egyébként mindent válogatás nélkül hasznosító és szükség esetén újrahasznosító magyar kormánykommunikáció nem sokat tudott velük kezdeni. A rájuk adott válasz ugyanazt a sémát mutatta, mint egy elkapott zsebtolvaj vallomásai:

„Nem igaz egy szó sem! → Az egész egy ellenünk szőtt összeesküvés része → Nemzetközi körök támadnak minket → Amit tettünk, jogosan tettük → Na jó, nem egészen jogosan, de a kormány nem felelős érte → Ügyvéd úr, mennyit kaphatok? → Tisztelt bíróság, tekintsék nehéz gyermekkoromat...”

Egyelőre a két utolsó pont hibádzik, még az előtte lévőket ismételgetik véletlenszerűen, de sor kerül majd a végére is, akárki meglássa. Horváth mester a nemzetközi összeesküvés-vonalat erősíti, mit tehetne, ehhez ért.

„Rendkívül tág a spektruma annak, hogy mit találhatnak ki. Például több évtizede működnek Magyarországon a Sorosék által támogatott NGO-k. Ennyi idő alatt ezek teljesen ízesültek a társadalmunkhoz, s nem tudni például, hogy mondjuk az államigazgatásba hány emberük épült be, ami pedig jelentős mozgásteret biztosít számukra.”

Hát bizony. Tudok aktív miniszterelnökről is, akit Soros képeztetett ki az oxfordi bázison. Ennyire beépültek, ízesültek... na jó, legalább logika lenne a dologban. Csak akkor nehéz volna alkalmazni a szélkakasként megállás nélkül forgolódó kormánypolitikához.

„Élünk a gyanúperrel, ha a Paks II kerülne veszélybe, az oroszok ljubljanai bázisán kiolvasztanának valami olyan információt a nagy fagyasztószekrényükből, amivel javíthatnák az új kormánnyal szembeni tárgyalási pozíciójukat.”

Én meg azzal a gyanúperrel élek, hogy ezt a mondatot nem Horváth cseszte el, hanem a nagy tekintélyű kolléga, aki a neki alapfelszerelésként kiosztott morális fölénytől elkápráztatva nem tudta, hogy az orosz hírszerzésnek Ljubljanában, a szlovén fővárosban lehet épp ugyan valami rezidentúrája, mert miért ne lenne, csak az interjúalany a moszkvai hírszerző-elhárító központra gondol, ami a Lubjanka téren áll, és a maga nemében legendás, még az irodalomban is számtalanszor említik, Szolzsanyicintől Akszjonovig. A Lubjanka teret egyszerűen kötelező ismerni, nem csak a hírszerzésben, de az újságírásban is, az egy fogalom, mint a CIA központja Langleyben, bár a magyar és kelet-európai történelemben sokkal fontosabb szerepet játszott. Az orosz históriában meg egyszerűen megkerülhetetlen. Ennyit a szakmaiságról.

„Ha például az áprilisi választást nézzük, akár a kevésbé ismert, vidéki egyéni jelölteket is megpróbálhatják kompromittálni. Amellett, hogy ez helyben jelentős kárt okozhat, több ilyen kreált eset az egész párt választási esélyeit is komolyan ronthatja. Ha például tíz egyéni körzetet úgy lőnek meg, hogy a jelöltek egyikét pedofilnak, a másikat állatkínzónak, a harmadikat asszonyverőnek állítják be, és így tovább, akkor azt a látszatot keltik, hogy ezek az ügyek összekapcsolódnak, és az egész politikai közösségre jellemzők.”

Igen, ahogy a mai sajtóhíreket elnéztem, valóban ez zajlik. Csak kevésbé ellenzéki, inkább kormánypárti oldalról. De az üdvös, hogy legalább most tisztában vannak azzal, mit művelnek – nem esküdnék meg arra, hogy mindig így van. Az írás végén a nagy tekintélyű urak még megegyeznek abban, hogy a Momentum Nolimpiája „hibrid művelet” volt – ennyi erővel Spárga macska is ügynök, ugyanis az alom mellett mindig elhelyezi a gyalogsági aknázást hibrid művelet keretében, annak kedvéért, hogy demoralizáljon – én a hazai szolgálatok helyében ennyit már elégséges oknak találnék arra, hogy megfigyeljék, bér nem lenne egyszerű feladat, igen konspiratív természetű kandúr a Spárga. Maradjunk annyiban, hogy az a hibrid művelet, amit annak nevezünk. Vannak valódiak és vannak ilyen macskagumisok.

Akkor tehát látható mindkét álláspont.

Annyiban egyeznek, hogy mindkettő állítja: Magyarországon valóban létezik külföldi politikai befolyás, csak az egyik fél orosz–kínai kísérleteket lát, a másik amerikai-uniós akciókat. Innentől én már nem foglalnék állást.

Tegnap azt írtam az anyag végén, hogy remélem, nem kell választanunk a két – amerikai és orosz – szempont között Ukrajna kapcsán.

Most viszont azt írom, mert nem világháború a tét, hogy tessék választani. Csak továbbra sem nálam, az írás alatt, ez a mostani szösszenet is csak töprengést kíván kiváltani, nem közvitát: hanem majd áprilisban válasszanak.

Addig van is idő eldönteni, kivel értenek egyet.