Szele Tamás: Bírósági ügyeink

Akkor ma bírósági ügyekkel foglalkozunk, kettő is akad, mindkettővel súlyos gondok vannak. Illetve az egyikkel vannak, a másikkal meg lesznek a vizsgálat folyamán, de abban egyeznek, hogy egyik sem volna törvény elé való. Az első már, a második még.

Kezdjük azzal, hogy az igen csúnya és hamis vádakkal illetett Donáth Lászlót elítélték becsületsértésért hatszázezer forint pénzbüntetésre. A kormánypárti sajtó némi kudarcként foghatja fel az ítéletet – az Origót kivéve nem is nagyon emlegetik – ugyanis ez a vád nagyon nem becsületsértésnek indult. Hanem szexuális zaklatásnak, bár a feljelentést a felperes könnyű testi sértésért tette. A nyomozást pedig szexuális kényszerítés gyanúja miatt rendelték el.

Írtam én már erről korábban a Zónában, akkor is az volt a véleményem, hogy az egész szemenszedett hazugság, most is azt mondom. Nézetemet arra alapozom, hogy egyfelől az eset a felperes szerint egy szentkép alatt történt volna.

De hogyan kerül szentkép egy evangélikus szeretetotthonba? A kérdés azért jó, mert az evangélikus egyházban megengedett az oltárkép használata, általában véve Jézus vagy bibliai történetek ábrázolása sem tilos, de az egyházi intézményekben nincsenek szentképek, már csak azért sem, mert úgy általában a szentek tiszteletét is elvetik. Illetve az életüket példaként lehet tisztelni, de már fohászkodni hozzájuk, kultuszt építeni nekik az Ágostai Hitvallás szerint nem helyes. Luther a maga idejében megvédte a műalkotásokat a képrombolóktól – igen helyesen – de a protestáns vallások templomaiban nincsenek szentképek. Soha nem is voltak. Ha képről van szó, vagy az oltárképet emlegeti a hölgy – akiről a jelek szerint a közeljövőben nem fognak előadótermet vagy kollégiumot elnevezni Wittenbergában nagy műveltsége és éles elméje miatt – vagy egy Luther-portrét nézhetett „szentképnek”, de az csak egy műtárgy, annak nem jár vallásos tisztelet. Egy oltárt meg tán csak felismert volna…

A vád másik, ennél is gyengébb pontja, hogy kiderült: az egész történetet a TV2 megrendelésére adta elő a későbbi felperes, mint azt még két évvel ezelőtt a HVG kiderítette volt. Az is kiderült, hogy 200 000 forintot ígértek a felperesnek az interjúért, sőt, azt mondták, ha lehet ismételni – meg ha lesz benne szexuális zaklatás – lehet ez a megbeszélt összeg többszöröse is. A hírt napokig exponálták, tervszerűen, egyre több és több részletet csepegtetve a kormánymédiában, aztán adásba került az interjú is.

És nem kétszázezret, hanem egy vasat sem adtak érte.

Hoppon maradt a rágalmazó, a HVG-nél és a független sajtónál próbálta keresni „az igazát”, ez pedig az lenne, hogy neki a rágalmazásért pénz járt volna, amit nem fizettek ki! Sőt, elvárta, hogy valaki kártalanítsa őt, elvégre fáradságos munkával hazudott, őt, kérem, kisemmizték.

Meg kell a szívnek szakadni.

Mindenesetre az világos, hogy Donáth Lászlónak pár indulatos szón kívül annyi volt a vétke, hogy Donáth Anna édesapja. A vád egyre fogyott, olvadt, most tartunk a becsületsértésnél – ahhoz képest, hogy szexuális zaklatástól és testi sértéstől indultunk – az ügyészség ugyan súlyosbításért fellebbezett, de láttam én már olyant akárhányszor, hogy fordítva sült el a fellebbezés... nincs kizárva, hogy felmentés lesz ennek is a vége.

Akkor lássuk a másik ügyet, ami most indul. Igen, az Ördög Ügyvédjéről lesz szó, melyben most emelt vádat a Fővárosi Főügyészség. Meglátásom szerint eléggé elhamarkodott módon. Ugyanis nem a videó készítését kívánják büntetni, hanem annak terjesztését. Ami, megengedem, szintén vitatható cselekmény, ámde ha nincs mozgókép, nem is lett volna mit osztogatni. Az is külön kérdés, hogy Borkai mestert még a kábítószer-fogyasztás gyanúja miatt sem vádolják, az ingatlanpanamák miatt főleg nem: szóval, eléggé faramuci egy vádemelés ez, ami úgy kezdődik, miszerint:

„A vád szerint egy ügyvéd foglalkozású férfi, egy többszörösen büntetett társa segítségével különleges személyes adatokat tartalmazó, szexuális tartalmú fénykép-, illetve videofelvételeket hozott nyilvánosságra az interneten, amivel az érintetteknek jelentős érdeksérelmet okozott.”

Ez esetben a világ összes sajtóterméke büntethető, amennyiben bárkiről érdeksérelmet okozó felvételt hoz nyilvánosságra. Például, ha én lefényképezek egy bankrablót, aki épp menekül az ebül szerzett pénzével, ő perelhet engem, hiszen a fotó nyilvánosságra hozásával sértettem az érdekeit: hiszen annak alapján letartóztathatják, márpedig neki, beláthatjuk, az az érdeke, hogy szabadlábon élvezze szorgos, kétkezi rablásának gyümölcsét.

„Az internetes közösségi oldal létrehozásának és hirdetésének a célja az volt, hogy az ezt követően nyilvánosságra hozott, szexuális tartalmú, kompromittáló felvételeket az internethasználók minél szélesebb körben megismerjék. Mivel azonban a közösségi oldalon szexuális tartalmú felvételek közzététele nem engedélyezett, ezért a felvételeket először az e célból létrehozott webhelyeken hozta nyilvánosságra az ügyvéd foglalkozású vádlott, majd a weboldalak linkjét osztották meg a közösségi oldalon, mint közvetítő csatornán.”

A tisztelt Fővárosi Főügyészség feltalálta a csőben a lyukat: minden internetes oldal létrehozásának az a célja, hogy a tartalmát minél szélesebb körben megismerjék, ez tehát nem súlyosbítja a terjesztés cselekményét.

„Az ügyvéd vádlott cselekményével 9 személy arcképmását, mint különleges személyes adatát, valamint közülük 6 személy nemi életre vonatkozó különleges személyes adatát kezelte jogosulatlanul, amellyel jelentős érdeksérelmet okozott. Cselekményéhez a társa szándékosan segítséget nyújtott.

A Fővárosi Főügyészség az ügyvédet és többszörösen büntetett előéletű társát 9 rendbeli különleges személyes adattal visszaélés vétségével vádolja, amit ez utóbbi bűnsegédként követett el. A főügyészség a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével, büntetővégzéssel a jogász vádlottal szemben pénzbüntetést, többszörös visszaeső társával szemben pedig felfüggesztett börtönbüntetést szabjon ki.”

Azt mondjuk megnézném, ha a bűntárs a cselekményhez szándékán kívül, mondhatni akaratlanul nyújtott volna segítséget, ez olyan lett volna, mint a hirtelen felindulásból elkövetett, falbontásos közokirathamisítás, szóval igen ritka jelenség. Igen, a felvételeken szereplők érdekei sérülhettek a jogosulatlan adathasználat miatt, ezt csak úgy lehetett volna elkerülni, ha írásos engedélyt adnak a videó forgalmazására, de ez érthető okokból nem merült fel. Ugyanakkor tessék betiltani a hatósági nyomozásokat is, mert azok során is gyakorta történik az érintett engedélye nélkül adathasználat, mely rendszerint az érdekeinek sérelmével jár.

A valódi kérdést viszont nem teszi fel a Fővárosi Főügyészség. Az úgy szólna, hogy

Ki készítette a kompromittáló videofelvételt, hogyan és milyen céllal?

Mert anélkül a terjesztésre sem kerülhetett volna sor. Értem én, hogy kampány van és Czeglédy Csabát – a vád nem nevesíti, de tudjuk, hogy ő az „ügyvéd foglalkozású vádlott” – valahogy ki akarják kapcsolni a közéletből, nem is első alkalommal. De ez így nem vád. Az ügy ismeretében annyit meg kell jegyeznünk, hogy a botrány kirobbanása idején, az első kapkodásban kiderült: azzal a videóval már jó ideje házaltak a készítői. Zsarolták vele Borkait, eljutottak a Fideszhez – ezért is tudtak a párt vezetésében a botrány lehetőségéről – de még az Indexnek is felajánlották megvételre.

„Az is bizonyos, hogy egy meg nem nevezett „vidéki polgármesterről” ígért felvételeket korábban legalább két médiumnak, köztük az Indexnek is felajánlotta egy ismeretlen. Ami az Indexet illeti, a győri találkozó akkor elmaradt, miután tájékoztattuk az eladót, hogy pénzt nem vagyunk hajlandóak érte fizetni, bármit is kínál megvételre. (Az eladó nem nevesítette, hogy melyik település polgármesteréről van anyaga, de Győrbe kért tőlünk személyes találkozót.)” (Index)

Tehát csak a közönséget lepte meg Borkai mester pajzánkodása szerettei társaságában azon a hajócskán. Senki mást, márpedig itt megjelenik egy csomó bűncselekmény, ami független az Ördög Ügyvédje blogtól. Kezdjük azzal, hogy a felvétel titkos elkészítése meríti ki voltaképpen a tiltott adatgyűjtés fogalmát, aztán jön a zsarolás cselekménye, majd az is jó kérdés, hogy a Fidesz illetékese, esetünkben Kubatov Gábor miért nem tett feljelentést a tudomására jutott zsarolásról? Holott az annyira sikeres volt, hogy Borkaiék még ki is fizettek tízmillió forintot a felvételért egy diósdi férfinak.

Szóval, a mostani vád épp csak magával a bűncselekménnyel nem foglalkozik, ellenben foglalkozik egy blog jogosultságával egy videofelvétel közzétételére. Azonban megfeledkezik arról, hogy az eredeti ügyben zsarolásról, hűtlen kezelésről, korrupcióról, kábítószer-használatról és birtoklásról volt szó. Ebben a történetben a blog által elkövetett és erősen vitatható „érdeksértés” még a legkisebb bűn.

Ráadásul a lehető legrosszabb embert vádolják vele: Czeglédy Csaba szakterülete ugyanis a sajtójog, olvastam is valamikor tanulmányát a tárgykörben, sőt, egy alkalommal úgy nézett ki, ő fog védeni egy sajtóperben, de aztán elakadtunk még a korai szakaszban, előállt az a szokatlan helyzet, hogy nem engem, az alperest vettek őrizetbe (sajtóperben nem is szokás), hanem a jogi képviselőmet... Nos, meg lennék lepve, ha Czeglédy doktor nem volna képes magát parádésan megvédeni ezekkel a vádakkal szemben.

Összegezve: nincs jó dolga a bíróságoknak manapság. Kapják ezeket a rosszul összeeszkábált, gyenge vádiratokat, amik alapján képtelenség azt az ítéletet hozni, amit elvárnak tőlük, tehát nem is úgy ítélnek: aztán a kormánymédia olyanokat ír róluk, mint tavaly a Pesti Srácok, miszerint

„Dübörög a bíróbűnözés!”

Bíró se lennék manapság.

De szerencsére nem is várják tőlem.