Szele Tamás: Csatasámánok

A mai második részbe mindenféle vegyes limlom kerül, a háború hírhordaléka, ami viszont gyakran mond többet ennek az abszurd kornak a hétköznapjairól, mint a komoly elemzések és statisztikák, közvélemény-kutatások. Hiába, a régészek is akkor örülnek a legjobban, ha egy antik szemétdombot találnak: abból többet tudnak meg a korról, mint egy palota romjaiból.

Kezdjük rögtön azzal, hogy jó estét kívánok, megjöttek a burjátföldi sámánok!

Nem, nem ittam, főleg nem Orbán Viktorral, és én is tudom, hogy a nótában fehérvári huszárok vannak, azonban a donyecki valóságban igenis burjátföldi sámánok. A harcoló alakulatoknak ugyanis nagyon nagy része burját, ez a nép áll a harmadik helyen a harcokban elesettek számát tekintve is, az elsőn a Krasznodari Terület, a másodikon Dagesztán van. Hát igen, a burjátok amolyan sámánista-lámaista hitűek, csak senki ne gondolja, hogy a békés tibeti lámaizmusról van szó: ez kérem, a harcias burját hitágazat (halkan meg kell jegyeznem, hogy a buddhizmusnak nagyon sok ága van, és nem is mindegyik békés, a burmai thérawathák például kicsit sem azok). Mindenesetre az tény, hogy a lámaista buddhizmus békében megfér a sámánhittel, Tibetben is, Burjátföldön is, legfeljebb néha fura lesz a végeredmény. Most se lámákat küldtek otthonról a burját csapatokhoz, hanem mégis sámánokat, de legalább jurtástól.

Egyenesen három jurtára való sámán érkezett a Donbásszba egy alapítvány jóvoltából, melynek elnöke, Oleg Bulutov közölte, hogy a sámánok és a velük érkező csontkovácsok ellátják majd a sebesült katonákat is, mármint, akinek fizikai gondja van, azzal a csontkovács foglalkozik, akinek lelki, azzal meg a sámán. Azt tervezik, hogy a jurtákat a lehető legközelebb állítják fel ahhoz a területhez, ahol a harcok zajlanak.

„A fő cél a katonák lelkének felemelése, kezelésük és támogatásuk. A dicsőségért szolgálók pihenő idején jöhetnek hozzánk. Van, akinek félelmei vannak, van, akinek valami más a baja. Mindenkinek segítünk, aki segítséget kér. Függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, katonai vagy polgári személyek” – mondta Bulutov.

Igen szép lesz, annyit mondhatok, egészen addig, amíg össze nem futnak a tábori pópával és a tábori ulémával, mert onnantól kezdve nem kizárt, hogy kitör a vallásháború. A belgorodi zendülés is vallási okok miatt tört ki – az ortodox tiszt megalázta a muzulmán lövészeket.

Ellenben a katonai tiszteletadás igen szép példáját láthatjuk az ivanovói régióban, Oroszországban, Sileksa faluban. Hirdetés jelent ugyanis meg a területileg illetékes onkormányzat részéről a Vkontaktyén, miszerint:

„December 9-én 11-00-kor Sileksa faluban ünnepélyes eseményre kerül sor, amelyet az ukrajnai különleges művelet során elhunyt Szergej Jurjevics Obuhov emléktáblájának és emléksarkának avatására szentelnek. A katona nevét az iskola épületének homlokzatán örökítik meg.”

Obuhov posztumusz megkapta a Bátorságrendet is. Mint említik, halála „katonai kötelessége teljesítése közben” következett be, jár a tisztesség neki. Azaz csak járna.

Ugyanis Obuhov nem a harc mezején esett el, hanem zavarosabb körülmények között: egy azóta elhíresült kocsmai lövöldözésben vesztette életét még a herszoni megszállás alatt. Hogy is volt az eset?

Június 19-én az oroszok által megszállt Herszonban orosz katonák és az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat tisztjei tüzet nyitottak egymásra, hárman közülük meghaltak, ketten pedig megsebesültek. Az IC szerint az orosz FSZB 9. számú ideiglenes munkacsoportjának négy katonája – Igor Jakubinszkij, Szergej Privalov, Dmitrij Borodin és Jevgenyij Tihonov – bement az Usakov utcai „Eda.Topi” kávézóba, ahol két szerződéses katonát találtak: Szergej Obuhov őrmestert és Igor Szudin őrmestert, akik alkoholt fogyasztottak.

Az FSZB tisztjei megrovásban részesítették Obuhovot és Szudint, amiért egyenruhában és fegyverrel iszogattak. Válaszul Obukhov a Nyomozó Bizottság szerint elővett egy pisztolyt, és a padlóra lőtt. Privalov megpróbálta elragadni tőle a fegyvert, mire Szudin, „aki Obuhov mögött állt”, egy AK–74-es rohampuskával lőni kezdett a biztonsági erőkre, míg Privalov és Jakubinszkij viszonozta a tüzet.

Obuhov, Privalov és Jakubinszkij a dokumentumok szerint „a helyszínen meghaltak”, míg Borodin és Szudin „különböző súlyosságú sérülésekkel kórházba kerültek az orosz védelmi minisztérium 1427. számú, Szevasztopolban található szövetségi haditengerészeti klinikai kórházába”. Tihonov elmenekült a helyszínről.

Most már csak találgatni tudom, melyik volt az a hőstett, amivel Obuhov kiérdemelte nem is annyira az emléktáblát – azt akárkinek lehet állítani – hanem a Bátorságrendet? Élenjáró és példamutató alkoholfogyasztás szolgálat közben? Halált megvető lövés az FSZB-sek lába elé? Fegyveres részegeskedés?

Mindenesetre ilyen világot hozott ez a háború, csatasámánokkal és kitüntetett részegekkel.

Mára ennyi jutott a második részbe, holnap folytatom a krónikát.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!