Szele Tamás: Egy kis kiállás

Némi megfontolás után úgy döntöttem, hogy nem engedem át teljesen a tetszhalálnak, kómának a Zónát: mikor van rá időnk és okunk, Gaál kollégával egy-egy jegyzetet azért publikálunk a felületen, részint, hogy ne merüljön teljesen feledésbe, részint, hogy pukkadjanak meg az ellenségeink, akik a kényszerszünet hírére pezsgőt bontottak.

Jelezném, a helyzetem ettől még nem javul, tehát mindennapos megjelenésre ne számítson a nagyérdemű, de időnként felütjük a fejünket. Vagy a periszkópunkat, kinek hogy tetszik.

Én például ma Evan Gersksovics ügyéről fogok írni, akinek esetét kezdi elhomályosítani a Tatarszkij-gyilkosság. Látszólag mindkettőnek a sajtóhoz van köze, csak – hogy Karinthyt idézzem – ha zongorázni tudnám a különbséget! Tatarszkij a szakma perifériáján működő propagandista volt, milblogger, voenkor, Gerskovics pedig a rangos Wall Street Journal munkatársa (jelenleg, de korábban is világlapoknak dolgozott évtizedeken át). Gerskovicsot hat napja tartóztatták le Jekatyerinburgban, éspedig kémkedés vádjával – ez az első alkalom a hidegháború vége óta, hogy Oroszországban nyugati újságírót ezzel a koholt rágalommal illettek.

A vád természetesen hamis: ki lenne olyan bolond, hogy kémnek álljon, ha dolgozhat a Wall Street Journalnak is? Ha akad is ilyen ember, annak egy csepp újságíróvér sem folyik az ereiben. A világ megmozdult Gerkovics ügyében, Biden elnök is interpellált, sőt, ami ennél is több: a világsajtó is megmozdult. Ez a néha kérges lelkűnek, cinikusnak tartott sajtószakma most egy emberként áll ki az ártatlanul megvádolt kolléga mellett, aki már hatodik napját tölti a lefortovói börtönben, ott, ahol Raoul Wallenberg eltűnt, ahol Szolzsenyicin raboskodott, ahol Bukovszkij és Litivinyenko töltötte az előzetes letartóztatását, és nem hiszem, hogy nagyon vigasztalja a tény, hogy valamelyik cellában Beszeda FSZB-tábornok is ott senyved a hírek szerint.

Csak a teljesen naiv, serdületlen lánykák és az orosz állami propaganda menthetetlen áldozatai hiszik, hogy Gerskovics kémkedett volna. A letartóztatásának más az oka. Az, hogy az utóbbi időben az orosz szolgálatok kritikán aluli teljesítményt nyújtottak Nyugaton, egymás után buknak le az „illegálisok”, vagyis az olyan ügynökeik, akik hivatalosan még állományban sem voltak náluk, ám szívós munkával épültek be a különböző országok társadalmaiba: de nem tökéletesen, elemi hibákat vétenek, ostoba módon árulják el magukat, legutóbb Szlovéniában bukott meg egy házaspár, de korábban is sorra dekonspirálódtak ezek a nem túl képzett ágensek.

Ilyenkor jön a fogolycsere, jön a „Kémek hídja”. Csakhogy Oroszországban most nincs annyi lebukott nyugati kém, amennyire szükségük volna minden bukott spionjuk kiváltásához, jobban mondva tizedannyi sincs.

No, ha nincs, csinálnak. Újságíróból, sportolóból, akárkiből, csak nyugati legyen (jelezném: az orosz szolgálatoknak a magyar is nyugati, szóval nem biztos, hogy jó ötlet idén a moszkvai nyaralás). Erre már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett Andej Szoldatov és Irina Borogan, az orosz szolgálatok szakértői, és lám: igazuk lett.

Ne hagyjuk, hogy ártatlan újságírók váljanak a szó szerinti emberkereskedelem áldozatává – hiszen itt voltaképpen embert akarnak cserélni emberre.

Ma a Mediazona című orosz ellenzéki lap felhívást és nyílt levelet tett közzé, ehhez magam is csatlakoztam, és ajánlanám a többi magyar kollégának is ugyanezt – sajnos csak sajtómunkások aláírását fogadják el, de ha mi nem állunk ki egymásért, más nem fog kiállni értünk. Íme a Mediazona levele:

„Az FSZB kémkedéssel vádolja a Wall Street Journal munkatársát, Evan Gershkovichot, aki jelenleg a lefortovói előzetes letartóztatási központban van. Független oroszországi (és külföldi) újságírók politikai ügynek tekintik az esetét, és követelik Gerskovics szabadon bocsátását. A Mediazona a Dozsgy, a Meduza és az Echo szerkesztőségeivel együtt teszi közzé nyílt levelét.

Ha Ön újságíró, Ön is elhelyezheti aláírását a levél alatt. Ehhez írjon nekünk a @mediazzzona_bot vagy a info@zona.media e-mail címre a nevével, bemutatkozásával és azzal, hogy hogyan tudjuk Önt ellenőrizni (az aláírásokat négy oldalon frissítjük).

Március 30-án az FSZB bejelentette a Wall Street Journal tudósítótársunk, az amerikai állampolgárságú Evan Gerskovics őrizetbe vételét. A titkosszolgálat azt állítja, hogy az újságíró kémkedett, míg a Kreml szerint „tetten érték”. Mi, orosz független újságírók és a civil társadalom képviselői, üresnek tartjuk az ilyen vádakat, és nem bízunk bennük.

Az FSZB azt állítja, hogy Gerskovics állítólag az Egyesült Államok kérésére cselekedett, és államtitkokat gyűjtött az orosz katonai-ipari komplexum tevékenységéről. Ezt az állítást azonban semmi sem támasztja alá – nekünk az állambiztonsági vizsgálat állításait kell elfogadnunk. Hasonlóképpen ajánlották nekünk nemrég, hogy higgyünk az FSZB szavának kollégánk, Ivan Szafronov hazaárulása ügyében. Egy sor oknyomozó újságírói jelentésnek köszönhetően Szafronov állítólagos „hazaárulásának” részletei a nyilvánosság elé kerültek, és úgy véljük, bebizonyosodott, hogy Ivánt kizárólag újságírói munkája miatt ítélték 22 év börtönre. Az új „kémügy” és a Szafronov-ügy körülményeinek hasonlósága kétségeket ébreszt az Evan Gerskovics elleni vádak hitelességét illetően.

Úgy véljük, hogy a Gerskovics elleni vádak erőltetett és igazságtalanok. Evan Gerskovics újságíróként kifogástalan hírnévnek örvend, akinek munkája mindig is megfelelt az újságírás legmagasabb színvonalának.

Az FSZB viszont évek óta rombolja saját hírnevét saját nyomozói tevékenysége útján, és a nyilvánosságnak már régóta nincs oka megbízni ezekben a „szakemberekben”.

Mi, orosz független újságírók és a civil társadalom képviselői támogatjuk külföldi kollégáinkat, akik kockáztatják, hogy továbbra is Oroszországban dolgozzanak, és követeljük Evan Gerskovics kollégánk azonnali szabadon bocsátását.”

Alatta aláírások tengere, Szoldatovtól, Borogantól a Meduzáig, a The Insiderig, Varsótól New Yorkig, és rövidesen remélem, legalább egy név Budapestről is.

Az enyém.

Kollégák: tudom, hogy nehéz időket élünk (én meg aztán főleg), de mégis szégyen volna, ha egyedül maradnék a listán Magyarországról.

Amolyan szakmai szégyen.

Akinek kedve van és módjában áll: csatlakozhat.

Akinek nincs, azt is megértem: de az majd ne feledje Sz. Bíró Zoltán profetikus szavait a tavalyi választások után, melyeket a Meduza munkatársának nyilatkozott:

„

Azt mondanám, hogy Magyarország most olyan szinten van, mint Oroszország volt két-három évvel ezelőtt.”

Nem kötelező aláírni, de ha nem állunk ki magunkért, értük sem áll ki senki, ha véletlenül ők lesznek majd hamis vád áldozatai. Évek kérdése.

Két-három évé. De lehet, annyi sincs már hátra.