Szele Tamás: Elveszett gyermekek

Ez a mai második rész – nem először – az Ukrajnából elvitt ukrán gyermekek sorsával foglakozik. Valószínű, hogy a gyermekáttelepítési (vagy nevezzük inkább gyermekrablásinak) program a tragikusan rossz orosz népesedési statisztikákat próbálja kiigazítani, javítani, ezért élvezi a Kreml támogatását, de hatalmas, embertelen bűn, nem egyéb.

Viszont nagyon keveset tudunk az eltűnt gyermekek sorsáról. A háború köde majdnem mindent eltakar, tömegek szívódnak fel benne: a Yale Egyetem kutatása ezen próbált segíteni, kevés eredménnyel, de amennyit megtudtak, az is elborzasztó. Én a Meduza nyomán közlöm a jelentés kivonatát.

A Yale kutatói felfedték, hogy ukrán gyerekek ezrei kerülnek orosz táborokba, ahol „átnevelésnek” vetik alá őket Néhány gyereket nem engedtek haza, mert Ukrajna visszaszerezte a területeket, ahol éltek.

Legalább hatezer négy hónapos és 17 éves kor közötti ukrán gyermek került „átnevelési és örökbefogadási” központokba az elcsatolt Krímben és Oroszországban a teljes körű háború kezdete óta. Ez derül ki a Yale Egyetem Humán Tudományok Kutató Laboratóriumának jelentéséből. A jelentést az amerikai külügyminisztérium által 2022 májusában indított, az ukrajnai orosz háborús bűnöket vizsgáló Conflict Observatory program részeként állították össze.

A kutatók a szülők tanúvallomásai, a médiában megjelent cikkek, a közösségi médiában közzétett bejegyzések és műholdképek segítségével megvizsgálták, hogyan szállították el az ukrán gyerekeket 2022 februárja és 2023 januárja között. Legalább hatezer gyermekről gyűjtöttek adatokat. Legalább 43 oroszországi és krími intézménybe vitték őket, amelyek közül 41 nyári gyermektábor volt. A legtávolabbi a Magadáni Régióban volt.

Az oroszok által megszállt ukrajnai területekről azokat a gyerekeket is elszállították, akiket árvának nyilvánítottak, és azokat is, akik a szüleikkel éltek. Az előbbieket általában a biztonság, az orvosi ellátás vagy a nevelőcsalád megtalálása ürügyén vitték el. Az utóbbiakat leggyakrabban gyermektáborokba vitték – néha szülői beleegyezés nélkül, néha beleegyezéssel, de gyakran vagy kényszerből, vagy a bevett eljárások megsértésével. Legalább egy esetben például a szülők meghatalmazást adtak arra, hogy a gyermeket ismeretlen személyhez kísérjék: a dokumentumban a vonatkozó mező üres volt.

Azokban az intézményekben, ahol a gyermekeket elhelyezték, „átnevelésnek” vetették alá őket, amely „az Oroszország politikai érdekeit szolgáló kulturális, történelmi, társadalmi és hazafias üzenetek vagy eszmék népszerűsítéséből” állt. Ha a gyerekek tanultak, akkor az orosz iskolai tanterv szerint tették, emellett „hazafias” kirándulásokon vettek részt, és orosz veteránok előadásait hallgatták. A jelentésben említett 41 táborból 32-ben került erre sor. Egyes táborokban (pl. Csecsenföldön) többek között katonai kiképzésre is sor került.

Sok gyermek, aki a szüleivel élt és a táborokban járt, az ígéreteknek megfelelően hazatért. Néha azonban hetekig, hónapokig késlekedtek - és néhányuk sorsa máig ismeretlen. A jelentés szerzői négy olyan intézményt találtak a Krímben és a Krasznodari Területen, ahol ez megtörtént. A Medvezsonok tábor 300 gyermek távozását mondta le, miután az ukrán fegyveres erők 2022 őszén felszabadították a harkivi területet. A táborban az egyik fiúnak azt mondták, hogy csak akkor térhet vissza, ha az orosz csapatok visszafoglalják Izjumot. Egy másik tábor szerint a gyerekek indulása azért késik, mert az ukrán hadsereg visszavette az ellenőrzést Herszon felett.

A szülőket gyakran nem tájékoztatták arról, hogy gyermekeik nem térnek haza. Az apák és anyák maguktól a gyerekektől vagy a hírekből tudták meg. Ha pedig mégis sikerült kapcsolatba lépniük a tábor személyzetével, azt mondták nekik, hogy a háború miatt nem biztonságos a visszatérés. Az egyik krasznodari régióban lévő táborban azt mondták, hogy a szülők maguk is elmehetnek a gyermekeikért. Mint a jelentés írja:

„Egyes családok kénytelenek voltak eladni a vagyontárgyaikat és négy országon keresztül utazni, hogy újra találkozhassanak a gyermekükkel, útközben oroszországi és fehéroroszországi önkéntesekre támaszkodva”

Nem a pénz volt az egyetlen probléma. Gyakran csak az anyák, apák nélkül, tudtak elmenni a gyermekeikért. A megszállt területeken ez a „szűrőtáborokban” való kikötés veszélye miatt volt így. A felszabadított területeken Ukrajna megtiltotta a 18 és 60 év közötti férfiak utazását. A felszabadult területeken néhány szülő nem volt hajlandó hivatalosan bejelenteni az ukrán hatóságoknak gyermeke eltűnését, attól tartva, hogy kollaborációval vádolják őket, mert gyermekük egy krími vagy oroszországi táborban van.

A kutatók nem tudták megállapítani, hogy hány gyermek nem tért vissza a szüleihez a táborokból. Az örökbefogadás ürügyén kitelepített gyermekek számának becslésében a kutatók Marija Lvova-Belova orosz gyermekjogi ombudsmanra támaszkodnak, aki októberben azt mondta, hogy orosz családok már 350 árvát fogadtak örökbe Ukrajnából, és további ezer gyermek vár örökbefogadásra.

A jelentés szerzői Szergej Kirijenko, az orosz elnöki adminisztráció első helyettes vezetője, Szergej Kravcov oktatási miniszter és Tatjana Moszkalkova emberi jogi ombudsman mellett Lvova-Belovát tartják az ukrán gyerekek áthelyezésének rendszerében az egyik kulcsfigurának. Vlagyimir Putyin orosz elnök a kutatók szerint jól ismeri a rendszert.

A jelentés szerzői megjegyzik, hogy a gyermekrablás ellentétes a nemzetközi joggal, és szerepel az ENSZ hat, a fegyveres konfliktusokban a gyermekekkel szemben elkövetett súlyos jogsértések listáján. Ráadásul a nemzetközi eszközök szerint a gyermekek erőszakos elhurcolása a népirtás egyik jele.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az elhurcolt ukrán gyerekek száma nyilvánvalóan jóval több volt, mint hatezer. Hogy pontosan hány gyerek került a háború kitörése után a Krímbe és Oroszországba, ahonnan nem tértek vissza, nem tudni. Ukrajnában több százezerről beszélnek, csaknem 14 ezer gyermek nevét igazolták. Eddig 128-at sikerült visszaszerezni.

Nehéz ezek után megszólalni, ebben a történetben ezernyi családregény és ugyanannyi tragédia cselekménye rejlik... és még jó, ha csak ezernyi. Mert lehet az sok ezer is. Ezért egyszer, reméljük, nem is sokára, valakik megfizetnek.

Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!