Szele Tamás: Hangyák, méhek, tanárok

Újítást szeretnék bejelenteni. Nem olyan nagy találmány, tulajdonképpen a most bejelentett pedagógusképzési tervek továbbfejlesztése, de mindenképpen érdemes foglalkozni vele, mert megoldja a lassan vészessé váló tanárhiányt, mégpedig tökéletesen.

Mondhatni gyökeresen irtja ki a problémát. Szerény javaslatom lényege ugyanis az lenne, hogy szüntessük be a tanárképzést, de teljesen, és szervezzük át a közoktatást. Ha alkalmazzuk az ötletemet, minimális személyzet alkalmazása árán érhetünk el maximális kudarcokat. Nem sikereket, kudarcokat, de Matolcsy óta tudjuk, hogy a negatív növekedés is növekedés.

Mielőtt részletezném a módszert, elmondom, hogyan jutottam erre a gondolatra. Szóval, olvasom tegnap a Népszavában, miszerint:

„Az új NAT-hoz igazítják a tanárképzést”

Ha csak a címet olvastam volna el, azt hiszem, hogy ez abból áll: kiképzik a tanárt és utána kap egy Nemzeti Alaptantervet, hogy lássa, abból amit tud, mit kell, kötelező tanítson mindenképpen, és mi az, ami opcionális. Petőfiről például kötelező tudni, hogy ő írta a János vitézt, és ott esett el, a harc mezején (vagy Szibériában halt meg, mint burját buddhista vénasszony, ezt már iskolája válogatja), de nyilván nem kötelező tudni, hogy nagyon szerette a túrós csuszát. Pedig az is igaz, de nem a leglényegesebb adat a költőről.

Hát nem, nem erről van szó. Azt írja a lap:

„A pedagógusképzés átalakítása is terítékre került a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal legutóbbi, múlt heti ülésén, a tervekből pedig az látszik, hogy a kormány két legyet akar ütni egy csapásra. Egyrészt a pedagógushallgatók felkészítését csakis az új Nemzeti alaptanterv (NAT) szellemében végezhetnék az egyetemek, megalapozva az iskolai oktatás kormány által helyesnek vélt irányvonalát. Másrészt a tanároktatás követelményeinek könnyítésével visszaszoríthatják az ezen a képzési területen tapasztalható jelentős lemorzsolódást, így több hallgató juthat el a diploma megszerzéséig. Azt pedig, hogy a tanárszakos hallgatóknak szánt tanegységek valóban NAT-kompatibilisek legyenek, az egyetemi Neptun tanulmányi rendszeren keresztül fogják ellenőrizni.”

Akkor tehát enyhítenek a követelményeken, hogy több legyen a tanár: olyan ez, mint amikor a kocsmáros felvizezi a sört, az is több lesz, csak pocsékabb is. De mi ez a NAT-komatibilitás?

„Ezt támasztja alá az a minisztériumi levél is, amit néhány hete kaptak meg a tanárképző egyetemek tanszékvezetői. A Népszavához is eljutott dokumentumban egyebek mellett az áll, hogy a NAT-on és a kerettanterven túlmutató tartalmak csak akkor maradhatnak a képzési és kimeneti követelmények között, ha azok „pedagógiai hozzáadott értéke nélkülözhetetlen”, továbbá „a felesleges, köznevelési tartalmakat nem érintő, azaz a köznevelési célból nem indokolt részeket törölni kell”. A levél azt is leszögezi, a cél az, hogy a pedagógus a középszintű érettségire legyen képes felkészíteni a tanulókat. Ha egy pedagógus emelt szintű érettségire is szeretne felkészíteni, vizsgáztatni, ahhoz egy plusz egyéves, nem nappali rendszerű képzésen kell majd részt vennie.”

Tehát akkor a jövendő tanár nem is tanulhatna egyebet, mint ami a NAT-ban már most benne van! Zseniális. Hiszen majd, ha végzett úgyis a NAT-ot kell tanítsa, minek tudjon többet, mást? Petőfiről sem kell többet tudni a János vitéznél meg a harc mezejénél, kit érdekel a túrós csusza? Megmondta annak idején Omár kalifa is, mikor 642-ben a kezére került az alexandriai könyvtár maradéka (amit korábban nem hordtak szét vagy nem pusztult el):

„Vagy az van benne, ami a Koránban, és akkor felesleges, vagy más van benne, és akkor káros!”

Ennek jegyében hat hónapig fűtötték könyvekkel a város összes fürdőjét. Bár ezt egy nem túl hiteles és háromszáz évvel későbbi feljegyzésből tudjuk, szóval lehet, hogy nem így esett, de az elvet kiválóan példázza az Omárnak tulajdonított mondat. Tulajdonképpen nálunk is csak az kell mindenki fejében legyen, ami a NAT-ban szerepel, minden egyéb már káros is.

Innen jött az ötletem.

Ha ugyanis a jövendő tanár kívülről megtanul mindent, de mindent, amit a NAT az ő szakterületéről mond, akkor oktathat, nem? Pedig csak pont annyit tud – de azt tökéletesen – amennyi a középszintű érettségihez elég. Ki tud még ennyit? Azok, akik középszinten leérettségiztek mostanság. Ha lehet, jelesre, ha nem, hát közepesre, de nekik is kell ennyit tudniuk.

Akkor pedig a NAT szent nevére kérdem: mi szükség a tanárképzésre? Hiszen kiképeztük már a frissen érettségizetteket! És vihetjük tovább a gondolatot, mert úgyis oda lyukadunk ki, hogy ha elég pont annyit tudni ahhoz, hogy oktassunk, amennyi a vizsgakövetelmények szintjén tart, akkor semmi szükség pedagógusokra.

Akkor csak tanügyi átszervezésre van szükség.

A rendszer valahogy úgy működne, hogy az óvodai középcsoportosok oktatnák a kiscsoportosokat, a nagycsoportosok meg a középcsoportosokat, hiszen ők már egy lépcsőfokkal feljebb vannak. Velük az első elemisták foglalkoznának, azokkal a másodikosok és így tovább, egész érettségiig, amihez viszont még kellenének szaktanárok, de csak egy garnitúra. Tehát mindenki maradéktalanul továbbadja tudását az alatta állóknak, és megy tovább, míg a legfelső szinten nem találkozik a tanárokkal. Így aztán a második elemista által oktatott elsős másodikos korára szintén elsősöket fog oktatni.

Egyetlen tollvonással lehetne megszüntetni a teljes köznevelési apparátust, hatalmas összeget megtakarítva az államkincstárnak. Csemetéink meg úgy serdülnének fel, hogy felelősséget tanulnának és értékes kötelességet látnának el, ráadásul a köz javán munkálkodnának.

Ennek az én javaslatomnak csak egyetlen baja van, az is elhanyagolható: miszerint tökéletes hülyeség.

Van akkora szamárság, mintha minisztériumban találták volna ki. Nyilván kivihetetlen, kis, elemista gyerekek, óvodások nem képesek egymást tanítani, főleg nem rendszeresen, tanterv szerint, annak alapján, de még náluk nagyobb kamaszok sem lennének képesek rá. Nem mindenki születik pedagógusnak, én is elég türelmetlen ember vagyok, azért nem vállaltam soha oktatási feladatokat, és nem is mindenki képes tökéletesen megtanulni az anyagot, hogy aztán továbbadhassa. Ez egy ideális eszme, ami hangyabolyban vagy méhkaptárban működhetne csak, bár mondjuk az említett ízeltlábúknak nincs is szükségük túl sok tudásra.

Csak azért vetettem fel, hogy bemutassam, hová visz a mostani vezérelv, mely szerint a NAT-ot mindenképpen oktatni kell az utolsó betűig, de semmi egyebet nem kell és nem is szabad oktatni, ami nincs benne – vagy legalábbis nincs nélkülözhetetlen hozzáadott értéke pedagógiai szempontból.

Egyébként az iskola utáni és azon kívüli tanulást is szabályozni kéne. Mert vagy azt tanuljuk, ami benne van a NAT-ban, és az nekünk már felesleges, vagy mást, és az káros.

Kíváncsi lennék, hogy az idézett levelet megfogalmazó – majd szétküldő – minisztériumi középvezető melyik hangyabolyban végzett.

Bár végezhetett éppenséggel méhkaptárban is.

Mint here.